Kenderike

Bemutatás

A kenderike egy kis termetű pintyféle, melyet jellegzetes piros homlokfoltjáról lehet felismerni. Széles körben elterjedt az északi félteke tundráin és tajgáin, és telelőterületeire is nagy távolságokat tehet meg. Gyakran nagy csapatokban mozog, különösen télen, és jellegzetes csicsergő hangjáról is könnyen azonosítható. Élénk, fürge madár, mely magvakkal, különösen nyírfamagvakkal táplálkozik.

Méret és élettartam

Hossz

12-14 cm

Szárnyfesztáv

20-25 cm

Tömeg

11-18 g

Élettartam

Akár 8 év a vadonban, de általában 1-2 év.

Táplálkozás

Főként magok (különösen nyírfa, éger), rügyek, és rovarok a költési időszakban.

Testi jellemzők

Tollazat

A felnőtt hímeknek élénkvörös homlokfoltjuk, rózsaszínes-piros mellük és fartövük van, világosbarna, sötétebb csíkos háttal. Az oldalaik fehérek, sötétebb csíkozással. A felnőtt tojók homlokfoltja is piros, de mellük és fartövük halványabb, inkább rózsaszínes árnyalatú, vagy teljesen hiányzik a rózsaszín tónus a mellükről, erősebben csíkozottak. Mindkét nemnek két feltűnő fehéres szárnycsíkja van. A csőr sárgás, a hegye sötét.

Csőr alakja

Kúp alakú, viszonylag rövid és hegyes, magtörésre alkalmas.

Szemszín

Sötétbarna.

Láb színe

Sötétszürke vagy feketés.

Megkülönböztető jegyek

A piros homlokfolt, fekete torokfolt, két fehér szárnycsík és a csíkozott test. A hímek rózsaszínes melle és fartöve, a tojók halványabb színei, erősebb csíkozással.

Fiatal egyed megjelenése

A fiatal egyedek kevésbé élénkek, a piros homlokfoltjuk kisebb vagy hiányzik. Nincs rózsaszínes szín a mellükön, és sűrűbb, erősebb sötét csíkozás borítja testüket, különösen alul.

Évszakos változások

A téli tollazat valamivel bozontosabb, a színek talán kevésbé intenzívek, de a jellegzetes piros homlokfolt egész évben megmarad. A hímek rózsaszínje a költési időszakban a legélénkebb.

Ivari kétalakúság

Igen, a hímek élénkebb rózsaszínes-piros színezetet mutatnak a mellen és a fartövön, különösen a költési időszakban. A tojók színei fakóbbak, és gyakran hiányzik a rózsaszín tónus a mellükről, erősebben csíkozottak.

Hogyan azonosítsuk

1. 1

   Piros homlokfolt

   Ez a legjellegzetesebb azonosító bélyeg, mindkét nemnél jelen van, bár a tojóknál kisebb lehet.

2. 2

   Fekete torokfolt

   Egy kis, fekete folt a csőr alatt, szintén jól látható azonosító.

3. 3

   Csíkozott test

   Az oldalán, a hátán és a hasán sötét csíkozás látható, mely a tojóknál és fiataloknál erőteljesebb.

4. 4

   Két fehér szárnycsík

   Repülés közben és ülő madáron is feltűnő két fehér csík a szárnyakon.

5. 5

   Rózsaszínes mell és fartő (hímeknél)

   A felnőtt hímeknél élénk rózsaszínes árnyalat figyelhető meg a mellen és a fartövön, ami a tojóknál halványabb vagy hiányzik.

6. 6

   Hang

   A jellegzetes 'dzsitt-dzsitt-dzsitt' csicsergő hívóhang, mely repülés közben is gyakori, segíti az azonosítást.

Élőhely és elterjedés

Biomok

Tundra, tajga, boreális erdők, sarkvidéki cserjés területek.

Földrajzi elterjedés

Északi félteke: Észak-Amerika, Európa, Ázsia északi részei. Telelőterületek délebbre, mérsékelt égövi területeken is előfordulnak.

Magassági előfordulás

Tengerszinttől magas hegyvidéki területekig, különösen költési időszakban.

Kedvelt környezetek

Nyírfás, égeres erdőszélek, cserjések, ligetek, folyóparti fás területek, kerti települések, parkok és télen gyakran látogatja a magetetőket.

Viselkedés

Aktivitási idő

Nappali.

Táplálkozási szokások

Főként fákon és cserjéken táplálkozik, ügyesen kapaszkodva a vékony ágakon, akár fejjel lefelé is. Gyakran leesett magokat is felszed a földről. Téli hónapokban a nyírfa és éger magjai képezik fő táplálékát. Rovarokat a költési időszakban fogyaszt.

Társas viselkedés

Rendkívül társas madár, különösen télen. Nagy csapatokban (akár több száz egyedből álló) táplálkozik és vonul. A költési időszakban párokban él, de a telelőterületeken nagy, vegyes fajokból álló csapatokhoz is csatlakozhat.

Repülési minta

Hullámzó, gyors és lendületes repülés jellemzi. Jellemzően csapatokban repül, és a csapat mozgása hullámzik, ahogy egyes egyedek fel-, majd leereszkednek.

Vonulás

Részben vonuló, de sok egyed nomadizál is. Az északabbi populációk rendszeresen vonulnak délebbre telelni, de a vonulás mértéke és iránya nagyban függ a magtermés mennyiségétől. Invazív vonuló is lehet, amikor tömegesen jelenik meg olyan területeken, ahol korábban ritkán látták, rossz magtermésű években.

Területvédelem

A költési időszakban territóriumot véd, de a telelőterületeken nem territoriális.

Szaporodás

Költési időszak

Május-augusztus, az időjárási viszonyoktól és a földrajzi helyzettől függően.

Fészkelési szokások

A fészkét általában alacsonyan, cserjéken vagy fiatal fákon építi, gyakran csoportosan. A fészek egy laza csésze, melyet gallyakból, fűszálakból, zuzmóból, mohából épít, és állati szőrrel, tollakkal bélel. A tojó építi a fészket.

Tojásszám

3-7 tojás, általában 4-6.

Tojás leírása

3-7 tojás, halványkékes vagy zöldesfehér alapon sötétbarna vagy vörösesbarna foltokkal és pettyekkel.

Költési idő

10-13 nap, főleg a tojó kotlik.

Kirepülési idő

10-14 nap a kikelés után, ekkor a fiókák elhagyják a fészket.

Szülői gondoskodás

Mindkét szülő eteti a fiókákat, a tojó a kotlás és a fiókák kis korában többet, később a hím is aktívan részt vesz az etetésben. Gyakran két fészekalj is lehet egy szezonban.

Hol találhatjuk

Terepi tippek

1. Figyelje a mozgó csapatokat. Télen nagy csapatokban mozognak, és repülésük jellegzetes, hullámzó. Hallgassa a csicsergő hívóhangjaikat.
2. Keresse a nyír- és égerfákat. Ezek a fák a fő táplálékforrásaik, különösen télen. Nézze át figyelmesen az ágakat.
3. Használjon távcsövet. Kis méretük miatt a részletek megfigyeléséhez, mint a piros homlokfolt vagy a csíkozás, távcsőre lesz szüksége.
4. Látogasson el madáretetőkhöz. Hideg téli napokon gyakran megfordulnak az etetőkön, ahol könnyebben megfigyelhetők.

Hasonló fajok

Gyors tények

Élőhely:

Északi félteke tundrái, tajgái

Táplálék:

Főként magok (nyírfa, éger), rügyek

Társas viselkedés:

Rendkívül társas, különösen télen

Vonulás:

Részben vonuló, invazív vonuló is lehet

Érdekességek

• A kenderike képes akár fejjel lefelé is függeszkedni az ágakon, hogy elérje a magokat, hasonlóan a cinegékhez.
• Az invazív vonulásuk során több ezer kilométert is megtehetnek, ha az északi területeken rossz a magtermés.
• A nevét (flammea) a hímek tűzvörös homlokfoltjáról kapta.

Tudományos besorolás

Ország

Állatok (Animalia)

Törzs

Gerinchúrosok (Chordata)

Osztály

Madarak (Aves)

Rend

Verébalakúak (Passeriformes)

Család

Pintyfélék (Fringillidae)

Nem

Acanthis

Faj

Acanthis flammea

Kenderike felfedezése