Pirosvállú feketerigó

Bemutatás

A pirosvállú feketerigó egy közepes méretű énekesmadár, amely Észak- és Közép-Amerika széles körben elterjedt faja. A hímek feltűnő fekete tollazatukról és élénkvörös, sárga szegélyű vállfoltjukról ismertek, amelyek különösen a költési időszakban jól láthatók. A tojók kevésbé feltűnőek, barnás csíkos tollazattal rendelkeznek. Különösen mocsarakban, nedves réteken és mezőgazdasági területeken fordul elő, ahol gyakran láthatók nádasokban és fás szélű vizes élőhelyeken. Táplálkozásuk főleg rovarokból és magvakból áll, és a vonuló fajok közé tartozik, bár elterjedési területének déli részein állandóan jelen van.

Méret és élettartam

Hossz

17-23 cm

Szárnyfesztáv

30-40 cm

Tömeg

40-70 g

Élettartam

2-5 év (vadonban); feljegyeztek 15 évnél idősebb egyedeket is

Táplálkozás

A pirosvállú feketerigó mindenevő. A költési időszakban főleg rovarokat fogyaszt (szitakötők, szöcskék, hernyók, bogarak), télen és ősszel magvakat, gabonát (kukorica, rizs, napraforgó) és gyümölcsöket. Alkalmanként pókokat, csigákat és egyéb gerincteleneket is fogyaszt.

Testi jellemzők

Tollazat

Hím: Fényes, koromfekete tollazat, élénk skarlátvörös vállfoltokkal, amelyeket sárga vagy krémszínű szegély határol. A vállfoltok jól láthatók repülés közben és udvarláskor. Tojó: Rejtőzködőbb, erősen csíkos barna tollazat, világos bézs vagy piszkosfehér alsó résszel és sötétbarna csíkozással. Néha halvány rózsaszínes vagy narancssárgás árnyalatú vállfolt látható rajta, de sosem olyan élénk, mint a hímé. A szemöldöksáv világos. Fiatal: A tojókra hasonlítanak, barnás csíkozással, de a hím fiataloknak már az első télen megjelenhetnek halványabb narancssárga vagy pirosas vállfoltok.

Csőr alakja

Kúpos, hegyes, fekete színű, alkalmas magvak törésére és rovarok csipdesésére. Enyhén lefelé ívelő. A tojó csőre valamivel kisebb lehet, mint a hímé.

Szemszín

Sötétbarna, csaknem fekete.

Láb színe

Fekete, vékony lábak. A karmok is feketék.

Megkülönböztető jegyek

Hím: A fekete tollazat és az élénkvörös, sárgával szegélyezett vállfoltok a legfőbb azonosító jegyek. A vállfoltokat gyakran elrejti, de izgatottság vagy udvarlás során feszíti és mutogatja. Tojó: A tojók azonosítása nehezebb lehet a többi csíkos barnás énekesmadártól, de nagyobb méretük és gyakran látható, halvány vállfoltjuk segíthet. Repülés közben a hímek vállfoltjai különösen feltűnőek.

Fiatal egyed megjelenése

A fiatal madarak a tojókhoz hasonlóan csíkos barnák. A fiatal hímek az első évben fokozatosan feketednek be, és kialakulnak a vállfoltjaik, amelyek eleinte narancssárgásak, majd élénkülnek. Az első télen a fiatal hímek még gyakran megtartják csíkos, tojóra emlékeztető tollazatuk egy részét.', 'seasonalChanges': 'A hímeknél a téli időszakban a vállfoltok gyakran takarásban vannak tollakkal, visszafogottabbnak tűnhetnek. A nászruhában a feketerigó tollazata élénkebb és fényesebb. A tojók téli tollazata alig különbözik a nyáritól, talán kissé bozontosabb lehet.

Évszakos változások

A hímeknél a téli időszakban a vállfoltokat halványabb, barna tollak fedhetik, ami elrejti a vörös színt, és a madár kevésbé feltűnővé válhat. A költési időszakban ezek a tollak lekoptatódnak, vagy a madár aktívan mutogatja élénkvörös vállait. A tojók tollazata egész évben hasonló.

Ivari kétalakúság

Erős ivari dimorfizmus jellemzi. A hímek sokkal nagyobbak és élénkebben színesek (fekete és piros), míg a tojók kisebbek, rejtőzködőbbek, barnásan csíkosak. A tojók tömege a hímekéhez képest kb. 60-70%-a.

Hogyan azonosítsuk

1. 1

   Hím tollazata és vállfolt

   Keresse a fényes fekete madarat élénkvörös, sárgával szegélyezett foltokkal a vállain. A foltok a madár izgalmi állapotától vagy bemutatójától függően láthatók vagy elrejtve vannak.

2. 2

   Tojó tollazat

   Figyelje a nagy, csíkos barnás énekesmadarat, halványabb alsó résszel és erős sötétbarna csíkozással a mellen és a hason. Gyakran észrevehető egy halvány szempillacsík. Néha a vállán is látható egy halvány rózsaszínes árnyalat.

3. 3

   Ének

   Hallgassa a jellegzetes 'ok-a-LEE!' vagy 'kon-ka-REE!' hangos énekét, amely messziről is hallható, és a mocsaras, nádas területekről száll fel.

4. 4

   Élőhely

   Keresse őket nádasokban, sásos mocsarakban, gyékényesekben, nedves réteken vagy bármely olyan vizes élőhely környékén, ahol dús a növényzet. Tavak, folyók mentén is gyakori.

5. 5

   Viselkedés

   Figyelje meg, ahogy a nádasok tetején ülnek, énekelnek, vagy éppen nagy csapatokban repkednek mezőgazdasági területek felett télen.

Élőhely és elterjedés

Biomok

Édesvízi vizes élőhelyek, rétek, mocsarak, gyepek, mezőgazdasági területek, cserjések, nádasok, tavak és folyók partjai.

Földrajzi elterjedés

Alaszka délkeleti részétől Kanada nagy részén és az Egyesült Államokon keresztül Közép-Amerikáig terjedő költési terület. A legtöbb északi populáció vonuló, a telet az Egyesült Államok déli részén és Mexikóban tölti. Enyhébb éghajlaton, például az USA déli részén állandó lakó.

Magassági előfordulás

Tengerszinttől körülbelül 1800 méterig.

Kedvelt környezetek

Dús növényzetű vizes területek, mint a nádasok, sásos mocsarak, gyékényesek. Kedveli azokat a mezőgazdasági területek melletti nedves élőhelyeket, ahol bőségesen talál élelmet és fedezéket. A fás szélű vizes területeken is megtalálható.

Viselkedés

Aktivitási idő

Nappali madár. Hajnalban és alkonyatkor a legaktívabb a táplálékkeresés szempontjából. A hímek kora reggel és késő délután is aktívan énekelnek.

Táplálkozási szokások

Gyakran keresgél a talajon, a vízi növények szárán, és repülő rovarokat is elkap a levegőben. Gyakran gyűlik össze nagy csapatokban, különösen télen, amikor hatalmas feketerigó-seregek figyelhetők meg a mezőgazdasági területeken. A táplálékszerzés során képes magokat nyitni a csőre segítségével, a rágóizmokat kihasználva.

Társas viselkedés

Költési időszakban a hímek területtartóak és poligínok, egyetlen hím több tojóval is párosodhat. A hímek agresszívak más hímekkel és ragadozókkal szemben, hevesen védik fészkelő területüket és a fészkeket. Télen hatalmas, vegyes fajokból álló csapatokban gyülekeznek, gyakran seregélyekkel és más rigófajokkal együtt, több tízezer egyedet is számlálhat egy ilyen csapat. A telelő csapatok rendkívül zajosak és feltűnőek.

Repülési minta

Erős, egyenes vonalú, enyhén hullámzó repülés. Gyakran vitorlázik rövid távolságokon. Nagy csapatokban repülve látványos, összehangolt mozgást mutatnak be.

Vonulás

Az északi populációk vonulók, a telet az Egyesült Államok déli részén és Mexikóban töltik. A déli populációk állandóak. Tavasszal korán érkeznek vissza a költőterületekre, a hímek gyakran előbb, hogy megalapítsák territóriumukat.

Területvédelem

A hímek nagyon területvédők a költési időszakban. Énekükkel és látványos vállfoltjuk mutogatásával jelölik ki és védik territóriumukat más hímektől. A tojók is védik a fészkelő területüket a betolakodóktól.

Szaporodás

Költési időszak

Általában áprilistól júliusig, az elterjedési területétől függően. A hímek márciusban érkeznek a költőterületekre, a tojók később. Gyakran két fészekaljat is felnevelnek egy szezonban.

Fészkelési szokások

A fészek csésze alakú, általában nádasba, sásosba vagy alacsony cserjékbe épül, gyakran víz fölött. A tojó építi a fészket fűszálakból, sásból, levelekből és iszapból, majd finomabb anyagokkal, például fűvel és gyapjúval béleli ki. A fészek általában jól elrejtett.

Tojásszám

Általában 3-5 tojás, de előfordulhat 2-6 tojás is.

Tojás leírása

3-5 tojás. Kékesszürkén vagy halványzölden alapszínű, sötétbarna, fekete vagy lila foltokkal és spirálvonalakkal mintázottak, főleg a tompa végükön koncentrálódva. Jellemzően ovális alakúak.

Költési idő

11-14 nap, főleg a tojó kotlik.

Kirepülési idő

11-14 nap a kikelés után. A fiókák ezután még néhány napig a fészek közelében maradnak, és a szülők etetik őket.

Szülői gondoskodás

A tojó egyedül kotlik, de mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében. A hím aktívan védi a fészkelő területeket a ragadozóktól és más hímektől. A költési időszakban a tojók gyakran a hím territóriumán belül keresgélnek.

Hol találhatjuk

Terepi tippek

1. Korai reggeli órák. A hímek a legaktívabbak és a leginkább énekelnek a hajnali órákban, így ez a legjobb időpont a megfigyelésükre a költési szezonban.
2. Vizes élőhelyek megfigyelése. Fókuszáljon a nádasok, sásosok és a sűrű vízi növényzet megfigyelésére, mivel itt fészkelnek és táplálkoznak. A távcső elengedhetetlen.
3. Hangok felismerése. Ismerje fel a 'kon-ka-REE!' éneket és a 'csink' figyelmeztető hívást. Gyakran előbb hallja, mint látja őket.
4. Téli csapatok. Télen keressen hatalmas madárcsapatokat, amelyek mezőgazdasági területeken vagy fás ligetekben gyűlnek össze. Ezekben a csapatokban gyakran más rigófélék is vannak.

Hasonló fajok

Gyors tények

Típus:

Énekesmadár

Szín:

Hím: Fekete, vörös és sárga; Tojó: Barna, csíkos

Boszorkány:

Poligínia (egy hím több tojóval párosodik)

Fajok száma:

Észak-Amerika egyik legelterjedtebb madárfaja. Becslések szerint több mint 150 millió egyed él.

Érdekesség:

A hímek akár 5-10 tojóval is párosodhatnak egy költési szezonban.

Fő fenyegetés:

Élőhelyvesztés, mezőgazdasági vegyszerek.

Érdekességek

• A pirosvállú feketerigó hímjei már februárban elkezdhetnek énekelni, hogy területet foglaljanak és vonzzák a tojókat, gyakran még a hó olvadása előtt.
• A pirosvállú feketerigók télen hatalmas, akár több millió egyedből álló csapatokat alkothatnak más rigófélékkel és seregélyekkel, amelyek komoly mezőgazdasági károkat okozhatnak.
• A hímek képesek elrejteni élénkvörös vállfoltjukat a fekete tollak alá, és csak akkor mutatják meg, ha fenyegetést érzékelnek, vagy udvarolnak.
• A pirosvállú feketerigó az egyik legtöbbet tanulmányozott madárfaj Észak-Amerikában a bonyolult szociális viselkedése és poligín rendszere miatt.

Tudományos besorolás

Ország

Állatok (Animalia)

Törzs

Gerinchúrosok (Chordata)

Osztály

Madarak (Aves)

Rend

Verébalakúak (Passeriformes)

Család

Seregélyfélék (Icteridae)

Nem

Agelaius

Faj

Agelaius phoeniceus

Pirosvállú feketerigó felfedezése