Parlagi sas

Bemutatás

A parlagi sas egy nagyméretű, sötét tollazatú ragadozó madár, amely Eurázsia sztyeppéin és félsivatagos területein honos. Jellegzetes megjelenésű, erős testfelépítésű, széles szárnyú sas, melynek populációja sajnos csökkenőben van, ezért kiemelt természetvédelmi jelentőséggel bír.

Méret és élettartam

Hossz

72-83 cm

Szárnyfesztáv

180-215 cm

Tömeg

2,5-4,5 kg (hím), 2,8-5,0 kg (tojó)

Élettartam

Akár 20-25 év a vadonban, fogságban tovább

Táplálkozás

Ragadozó, főként közepes méretű emlősök (ürge, hörcsög, mezei pocok, nyúl) és madarak (fácán, fogoly, varjúfélék) alkotják táplálékát. Alkalmanként dögöt is fogyaszt.

Testi jellemzők

Tollazat

Felnőtt egyedek sötétbarna tollazatúak, a fej és a nyak világosabb, aranysárgás árnyalatú. A vállakon két jellegzetes, világos, fehéres folt található, melyek a faj egyik legfontosabb azonosító bélyegei. A farok sötét, széles, világosabb szalaggal a végén. Az evezőtollak sötétek.

Csőr alakja

Erős, kampós, sötét szaruszínű csőr, sárga viaszfolttal az alján.

Szemszín

Sárgásbarna vagy borostyánsárga.

Láb színe

Sárga, erős, tollas lábak, fekete karmokkal.

Megkülönböztető jegyek

A felnőtt madarak vállfoltjai, a világosabb fej és nyak, valamint a sötét farok világos szalaggal a legfontosabb azonosító bélyegek. Repülés közben a széles, egyenes szárnyak és a viszonylag rövid farok jellemző.

Fiatal egyed megjelenése

A fiatal egyedek tollazata világosabb, rozsdabarna vagy okkersárga, sötét csíkozással a hasoldalon. A vállfoltok hiányoznak, vagy alig észrevehetők. A farok világosabb, finomabb sávokkal. Évekig tart, amíg elérik a felnőtt tollazatot, fokozatosan sötétednek.

Évszakos változások

Nincs jelentős szezonális tollazatváltozás.

Ivari kétalakúság

Nincs jelentős ivari dimorfizmus a tollazatban, a tojók általában valamivel nagyobbak és nehezebbek, mint a hímek.

Hogyan azonosítsuk

1. 1

   Vállfoltok

   Felnőtt egyedeknél a két fehér, világos folt a vállakon a legbiztosabb azonosító bélyeg, még távolról is jól látható.

2. 2

   Fej és nyak színe

   A felnőtt madarak feje és nyaka világosabb, aranysárgás árnyalatú, ami kontrasztban áll a sötét testtel.

3. 3

   Farok

   A sötét farok végén lévő világosabb szalag szintén jó azonosító bélyeg, különösen repülés közben.

4. 4

   Repülési sziluett

   Széles, egyenesen tartott szárnyak, kissé felfelé ívelő szárnyvégekkel és viszonylag rövid farokkal jellemző a vitorlázó repülésre.

5. 5

   Fiatal egyedek

   A fiatalok rozsdabarna, csíkos tollazata és a vállfoltok hiánya segíthet a megkülönböztetésben, de ekkor fokozottan figyelni kell a testalkatra és a repülési módra.

Élőhely és elterjedés

Biomok

Sztyeppék, erdős sztyeppék, félsivatagok, mezőgazdasági területek, ligetes erdők.

Földrajzi elterjedés

Közép- és Kelet-Európa, a Balkán, Törökország, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia és Kína. Magyarországon kiemelt fészkelő faj.

Magassági előfordulás

Főként síkvidéki és dombvidéki területek, de akár 1000-2000 méteres magasságban is előfordulhat.

Kedvelt környezetek

Nyílt, fás-ligetes területek, ahol magas fák (pl. nyárfa, tölgy) állnak rendelkezésre fészkelésre és vadászterületek (pl. ürgés gyepek) a táplálkozáshoz. Kerüli a sűrű erdőket és a teljesen fátlan pusztákat.

Viselkedés

Aktivitási idő

Nappali (diurnális) ragadozó.

Táplálkozási szokások

Főként lesből vadászik, magas fákról vagy oszlopokról figyeli a zsákmányt. Gyakran köröz a vadászterület felett, majd hirtelen lecsap. A zsákmányt a talajról kapja fel. A fiókanevelési időszakban a szülők intenzíven vadásznak, gyakran nagy távolságokat is megtesznek.

Társas viselkedés

Fészkelési időszakban monogám párokban él. A költési időszakon kívül is általában magányos vagy párosan figyelhető meg. A fiatal madarak kóborolhatnak.

Repülési minta

Erőteljes, lassú szárnycsapásokkal repül, gyakran vitorlázik a termikeket kihasználva. Repülés közben a szárnyak egyenesen tartottak, a szárnyvégek kissé felfelé ívelnek. Jellemző a magasban való körözés.

Vonulás

A populáció északi része vonuló, a délebbi területeken élők részben vagy teljesen állandóak. A magyarországi populáció részben vonuló, a fiatal madarak nagyobb távolságokat tesznek meg telelőhelyeikre (pl. a Közel-Keletre, Afrikába).

Területvédelem

Erősen territoriális faj, különösen a fészkelési időszakban. A fészkelőpárok védik a fészkelőterületüket és a vadászterületük egy részét.

Szaporodás

Költési időszak

Márciustól júliusig, a tojásrakás áprilisban kezdődik.

Fészkelési szokások

Nagy, gallyakból épített fészket épít magas fák (pl. nyárfa, tölgy, feketefenyő) koronájába, gyakran a fa tetejére. A fészek évről évre bővül, akár több méter magas és széles is lehet. Előfordul, hogy villanyoszlopokon is fészkel.

Tojásszám

1-4 tojás, leggyakrabban 2-3.

Tojás leírása

Általában 2-3 tojást rak, ritkán 1 vagy 4. A tojások fehérek, barnás foltokkal és pettyekkel díszítettek, méretük kb. 70x55 mm.

Költési idő

43 nap.

Kirepülési idő

60-70 nap, a fiókák kirepülés után még hetekig a szülőkkel maradnak.

Szülői gondoskodás

Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében és gondozásában. A tojó kotlik, a hím hordja a táplálékot. A kirepült fiatalokat még hosszú ideig etetik a szülők.

Hol találhatjuk

Terepi tippek

1. Távcső és spektív használata. A parlagi sas nagy mérete ellenére is távolról figyelhető meg a legjobban, ezért elengedhetetlen a jó minőségű optika.
2. Fészkelési időszak. A költési időszakban (március-július) a legkönnyebb megfigyelni, amikor a fészek közelében tartózkodik. Fontos azonban a zavarás elkerülése!
3. Kora reggel és késő délután. Ezekben az időszakokban a legaktívabbak a ragadozó madarak, ekkor vadásznak a legintenzívebben.
4. Figyeljük a köröző madarakat. A parlagi sas gyakran köröz a vadászterületek felett, kihasználva a felszálló légáramlatokat.
5. Keresd a magas fákat. A fészkelőhelyek és a leshelyek gyakran magas, magányos fákon találhatók.

Hasonló fajok

Gyors tények

Védelmi státusz Magyarországon:

Fokozottan védett

Természetvédelmi értéke:

1 000 000 Ft

Fő tápláléka:

Ürge

Fészkelőhely:

Magas fák koronája

Populáció trend:

Csökkenő, de Magyarországon stabilizálódó, enyhén növekvő

Érdekességek

• A parlagi sas Magyarország nemzeti madara, és kiemelt szerepet játszik a magyar természetvédelemben.
• A faj neve, 'heliaca' a görög 'helios' szóból ered, ami napot jelent, utalva a madár 'napfényes' vagy 'aranysárga' fejére.
• A parlagi sas fiókái között gyakori a kainizmus, azaz az erősebb fióka megöli a gyengébbet, különösen táplálékhiány esetén.
• A parlagi sasok rendkívül hűségesek fészkelőhelyükhöz, gyakran évtizedekig ugyanazt a fészket használják, vagy annak közelében építenek újat.

Tudományos besorolás

Ország

Animalia

Törzs

Chordata

Osztály

Aves

Rend

Accipitriformes

Család

Accipitridae

Nem

Aquila

Faj

Aquila heliaca

Parlagi sas felfedezése