Vörösfarkú ölyv

Bemutatás

A vörösfarkú ölyv Észak-Amerika egyik legelterjedtebb és leggyakoribb ragadozó madara. Robusztus testfelépítésű, széles szárnyú és rövid farkú ölyvfaj, mely számos élőhelyen megél. Kiváló vadász, étrendjének nagy részét kisemlősök teszik ki. Jellegzetes vöröses farkáról kapta a nevét, ami azonban csak az ivarérett egyedekre jellemző.

Méret és élettartam

Hossz

45-65 cm

Szárnyfesztáv

110-145 cm

Tömeg

690-1600 g (hímek átlagosan 1000 g, tojók átlagosan 1200 g)

Élettartam

10-15 év a vadonban, fogságban akár 20+ év

Táplálkozás

Főként kisemlősök (például egerek, pockok, nyulak, mókusok), de madarakat (néha galambok, fácánok), hüllőket (kígyók), kétéltűeket és rovarokat is fogyaszt. Rovarok és dögök ritkábban szerepelnek az étrendjében.

Testi jellemzők

Tollazat

A felnőtt példányok háta sötétbarna, hasuk világos, gyakran van egy sötét 'haspánt' keresztben. A farkuk téglavörös, felülről és alulról is látható, de ez a tulajdonság csak kifejlett egyedekre jellemző. A szárnyak alsó felén a szárnyállapoton a csukló felé sötét foltok (patagialis foltok) láthatók, ami jó azonosító bélyeg. Számos színváltozat létezik, a nagyon világos (világos morfa) változattól a mély sötétbarnáig vagy feketéig (sötét morfa), különösen a nyugati populációkban.

Csőr alakja

Erős, kampós csőr, amely tipikus ragadozó madárra jellemző.

Szemszín

Ivarérett példányoknál sötétbarna, fiataloknál világosabb, sárgás-borostyán színű.

Láb színe

Sárga lábak és lábfejek, fekete karmokkal.

Megkülönböztető jegyek

A felnőttek téglavörös farka. A világos hasi rész kontrasztos a sötét hátoldallal, és gyakran sötét haspánt is megfigyelhető. Repülés közben a szárnyak alatt a csuklónál található sötét folt (patagialis folt) rendkívül karakteres. A sötét morfa egyedek szinte teljesen sötétbarnák vagy feketék, kivéve a vöröses farkukat.

Fiatal egyed megjelenése

A fiatalok farka szürkésbarna, sötét, keskeny sávokkal, nem vörös. Hasi csíkozásuk erősebb, mint a felnőtteké, és a fejük, hátuk, melleik is erősebben foltosak. A vörös farokszín általában a második életév végére, az első teljes vedlés után jelenik meg.

Évszakos változások

A tollazatban nincsenek jelentős szezonális változások. Éves vedlés történik.

Ivari kétalakúság

Nincs jelentős eltérés a tollazatban a nemek között, de a tojók általában 25%-kal nagyobbak és nehezebbek, mint a hímek.

Hogyan azonosítsuk

1. 1

   Vörös farok (felnőtteknél)

   Az ivarérett egyedek téglavörös farka felülről és alulról is látható, ez a legjellemzőbb azonosító bélyeg.

2. 2

   Hasi csík (haspánt)

   Gyakran (nem mindig) látható egy sötét, keresztirányú sáv a világos hasi részén. A színe és szélessége változó lehet.

3. 3

   Patagialis foltok

   Repülés közben a világos szárny alul, a testhez való csatlakozásnál, a 'csuklótájék' előtt található két sötét folt, ami a fajra jellemző.

4. 4

   Életmód

   Gyakran látható magaslati pontokon (fák teteje, telefonoszlopok, távvezetékek, sziklák) ülve, lesben állva. Széles körben elterjedt, így a legtöbb észak-amerikai nyílt terepen találkozhatunk vele.

5. 5

   Hang

   Jellegzetes, rekedtes, ereszkedő 'kí-ír-rr' kiáltása messziről felismerhető.

Élőhely és elterjedés

Biomok

Sokféle biomban megtalálható, beleértve az erdőket, prériket, sivatagokat, mezőgazdasági területeket, hegyvidékeket és városi régiókat.

Földrajzi elterjedés

Alaszka, Kanada, az Egyesült Államok, Mexikó, a Karib-térség, Közép-Amerika és egyes dél-amerikai területek (ritkán). Észak-Amerika, Közép-Amerika és a Karib-térség. Elterjedési területe a boreális erdőktől a trópusi esőerdőkig terjed, de az utóbbiban kevésbé gyakori.

Magassági előfordulás

A tengerszinttől egészen 3000 méter feletti magasságig is megfigyelhető, különösen hegyvidéki területeken. Gyakran alacsonyabb, nyíltabb területeken vadászik, de fészkét magasabb fákon vagy sziklapárkányokon építi.

Kedvelt környezetek

Nyitott területek, rétek, mezők, prérik, mezőgazdasági területek, ahol fák, sziklák, vagy mesterséges szerkezetek (oszlopok, távvezetékek) biztosítanak magas perch-pontokat a zsákmánykereséshez. Erdőszéleken, folyóvölgyekben, városi parkokban is előfordul.

Viselkedés

Aktivitási idő

Nappali (diurnálisan) aktív, főként napkelte után és napnyugta előtt vadászik.

Táplálkozási szokások

Főleg lesből vadászik, magas pontokról (fák, oszlopok, sziklák) figyeli zsákmányát, majd gyors, siklórepüléssel csap le rá. Gyakran köröz a levegőben, vagy lebeg a szélben. Főleg nappali madár, hajnalban és késő délután a legaktívabb.

Társas viselkedés

Általában magányos madarak, kivéve a költési időszakot, amikor párokban élnek. A vonulás során kisebb csoportokban is megfigyelhetők, de nem alkotnak nagy, szervezett rajokat.

Repülési minta

Erőteljes, lassú szárnycsapásokkal repül, often körözve, kihasználva a termikeket. Vitorlázva vagy siklórepüléssel is nagy távolságokat tehet meg. Jellemző rá az is, hogy magas pontokról lesben áll, mielőtt lecsapna a zsákmányára.

Vonulás

Az északi populációk részlegesen vonulók, a telet melegebb éghajlaton töltik az Egyesült Államok déli részén és Mexikóban. A délebbi populációk állandóak, nem vonulnak. A vonulás során nagy távolságokat is megtehetnek, gyakran követve a hegygerinceket vagy folyóvölgyeket.

Területvédelem

A költési időszakban erősen territoriálisak, védik fészkelő területüket más ragadozó madaraktól és betolakodóktól.

Szaporodás

Költési időszak

Január és július között, a földrajzi elhelyezkedéstől függően. Délebbre korábban, északon később kezdődik.

Fészkelési szokások

Fészkeiket magas fák (fenyők, tölgyek, nyárfák) ágvilláiban vagy sziklapárkányokon építik, néha mesterséges szerkezeteken is. A fészek nagy, terjedelmes platform, gallyakból és ágakból épül, belül növényi anyagokkal (kéreg, fű, moha vagy győgyök) bélelik. Mindkét szülő részt vesz az építésben, és gyakran több éven keresztül használják ugyanazt a fészket, évente felújítva azt.

Tojásszám

Általában 2-3 tojás, de 1-5 tojás is előfordulhat.

Tojás leírása

2-4 (ritkán 1 vagy 5) tojást raknak, kékesszürke vagy piszkosfehér alapszínű, barna vagy vörösesbarna foltokkal és spricceléssel a szélesebb végükön.

Költési idő

28-35 napig tart, főként a tojó kotlik, a hím táplálja őt ezalatt.

Kirepülési idő

42-46 nap, a fiókák ezalatt fejlődnek ki és repülnek ki a fészekből.

Szülői gondoskodás

Mindkét szülő gondozza a fiókákat, etetik őket, és védik a fészket. A kirepülés után még több hétig a szülőkkel maradnak a fiatalok, amíg önállóan képesek nem lesznek vadászni.

Hol találhatjuk

Terepi tippek

1. Távcső használata. A távcső elengedhetetlen a részletesebb azonosításhoz, különösen a tollazat mintázatainak és a szárny alatti foltoknak a megfigyeléséhez.
2. Figyelje a repülési mintázatot. A jellegzetes széles szárnyas, lassú szárnycsapásokkal történő körözés, vagy a magaslati pontról való siklás segít a faj azonosításában.
3. Hallgassa a hangját. A jellegzetes rekedtes kiáltása gyakran árulkodik a jelenlétéről, még akkor is, ha nem látjuk.
4. Időjárás megfigyelése. Gyakran repülnek a meleg, feláramló légtömegeken (termikeken), különösen délelőtt és kora délután.

Hasonló fajok

Gyors tények

Leggyakoribb ölyv:

Észak-Amerika egyik leggyakoribb és legelterjedtebb ragadozó madara.

Változatos megjelenés:

Számos földrajzi alfaja és színmorfa létezik, a világostól a nagyon sötétig.

Filmek sztárja:

Jellegzetes kiáltását gyakran használják a filmiparban más ragadozó madarak (pl. sasok) hangjaként.

Érdekességek

• A vörösfarkú ölyv hihetetlenül alkalmazkodóképes, és szinte bármilyen élőhelyen megtalálható, a sivatagoktól a nagyvárosokig.
• Éles látása lehetővé teszi számára, hogy egy patkányt felismerjen egy futballpálya hosszúságú távolságból is.
• A vörös farok csak körülbelül 1 éves korban jelenik meg, az első teljes vedlés után.
• A hím és a tojó egy életre szóló köteléket alakíthat ki, amely több éven át kitart.

Tudományos besorolás

Ország

Állatok (Animalia)

Törzs

Gerinchúrosok (Chordata)

Osztály

Madarak (Aves)

Rend

Sólyomalakúak (Accipitriformes)

Család

Héjafélék (Accipitridae)

Nem

Ölyv (Buteo)

Faj

Buteo jamaicensis

Vörösfarkú ölyv felfedezése