Közönséges Feketeölyv

Nem veszélyeztetett (Least Concern)

Buteogallus anthracinus

Madarat láttál? Azonosítsd azonnal a Birdby alkalmazással

Bemutatás

A közönséges feketeölyv egy közepes méretű ragadozómadár, amely Amerika trópusi és szubtrópusi területein él. Jellegzetes, sötét tollazatáról és széles szárnyairól könnyen felismerhető. Főként folyóparti és mangroveerdős területeken található, ahol halakra, rákokra és más vízi élőlényekre vadászik. Hosszú ideig tartó vitorlázására jellemző, hogy a termikus feláramlásokat kihasználva köröz a levegőben. Fontos ökológiai szerepe van a táplálékláncban, mint csúcsragadozó.

Méret és élettartam

Hossz: 45-55 cm
Szárnyfesztáv: 100-118 cm
Tömeg: 650-1100 g
Élettartam: Akár 10-12 év a vadonban
Táplálkozás: Halak, rákok, kétéltűek, hüllők, rovarok, kisebb emlősök

Testi jellemzők

Tollazat: Főként fényes fekete tollazat, enyhe kékes-lilás fénnyel. A farok rövid, széles, egyetlen jól látható fehér sávval a fekete alapon, és egy keskeny fehér terminális sávval a végén. A szárnyak alsó felén az evezőtollak töve fehéres, ami repülés közben látható.
Csőr alakja: Erős, kampós, sötét színű csőr, sárga viaszrésszel.
Szemszín: Sötétbarna vagy fekete.
Láb színe: Sárga, erős karmokkal.
Megkülönböztető jegyek: Fényes fekete testtollazat, sárga viaszréteg és lábak. A farok egyetlen, széles fehér sávval a fekete alapon, valamint egy keskeny fehér farokvég-sávval. Repülés közben a szárnyak alatt a fehéres tolltövek feltűnőek lehetnek.
Fiatal egyed megjelenése: A fiatal madarak tollazata sötétbarna, foltosabb és csíkosabb, különösen az alsó testen. Fejük is világosabb, barnássárga, sötét csíkokkal. A farok több fehér sávval rendelkezik, nem csak egy jól definiálttal. A viaszréteg és a lábak sápadtabb sárgák.
Évszakos változások: A tollazatban nincsenek jelentős szezonális változások.
Ivari kétalakúság: Nincs jelentős ivari dimorfizmus a tollazatban. A tojók általában valamivel nagyobbak és nehezebbek, mint a hímek.

Hogyan azonosítsuk

1
Tollazat
Fényes fekete testtollazat, sárga viaszréteg és lábak. Repülés közben a szárnyak alján a fehéres tolltövek láthatók.
2
Farok
Rövid, széles farok, egyetlen, feltűnő széles fehér sávval a fekete alapon, és egy nagyon vékony fehér terminális sávval a végén. Ez a legmegbízhatóbb azonosító jel.
3
Hang
Jellegzetes, éles, emelkedő 'krí-í-í-í' vagy 'pe-tír' kiáltás, ami messzire hallatszik.
4
Környezet
Főként vízközeli környezetben, folyók, mocsarak, mangroveerdők mellett található meg.
5
Repülés
Lassú, tiszteletreméltó szárnycsapások és hosszú vitorlázás jellemzi viszonylag széles szárnyakkal.

Élőhely és elterjedés

Biomok: Trópusi és szubtrópusi erdők, mangroveerdők, folyópartok, mocsarak, lagúnák, tengerparti területek.
Földrajzi elterjedés: Dél-Egyesült Államok (Főként Arizona, Új-Mexikó, Texas), Mexikó, Közép-Amerika és Dél-Amerika északi része, délen egészen Peruig és Brazíliáig. A Karib-tenger térségében is előfordul.
Magassági előfordulás: Főként alacsony magasságokban él, tengerszinttől körülbelül 1000 méterig, de néha magasabb régiókban is megfigyelhető.
Kedvelt környezetek: Vízi környezet, például folyók, tavak, mangroveerdők, mocsaras területek közeli, magas fákban gazdag erdős részek. Előnyben részesíti a lassú folyású vizeket.

Viselkedés

Aktivitási idő: Nappali állat.
Táplálkozási szokások: Gyakran ül egy kiemelkedő ponton, például egy faágon, és onnan figyel, majd lassan lecsap áldozatára. Gyakran gázol a sekély vízben, vagy gyalogol a folyóparton, hogy rákokat és halakat kapjon el. Néha repülés közben is vadászik, alacsonyan szárnyalva a víz felett.
Társas viselkedés: Általában magányos vagy párban él. Nem alkot nagy csapatokat, kivéve a vonulás idején, amikor lazább csoportokba tömörülhetnek.
Repülési minta: Erőteljes, lassú szárnycsapásokkal repül, jellemző rá a hosszú ideig tartó vitorlázás a termikus feláramlásokban. Széles, lekerekített szárnyai vannak. Könnyen felismerhető jellegzetes farkáról, melyen egyetlen széles fehér sáv látható.
Vonulás: Az északi populációk (USA, Mexikó északi része) részlegesen vonulóak, télen délre húzódnak. A délebbi populációk általában állandóak, nem vonulnak.
Területvédelem: A költési időszakban erősen territoriálisak, védik a fészek körüli területet.

Ének és hívás

Ének: Nincs igazi 'ének'-e. Vokális megnyilvánulásai inkább rikoltásokból és kiáltásokból állnak.
Hívás: Jellemző hívása egy éles, ismételt és hangos 'krí-í-í-í' vagy 'pe-tír' hang, melyet gyakran vitorlázás közben vagy a fészek közelében hallat. A hangmagassága emelkedő.
Mikor szól: Leggyakrabban a fészkelési időszakban és a kora reggeli órákban hallható a leggyakrabban.

Szaporodás

Költési időszak: Régiótól függően változik. Mexikóban márciustól júliusig, Costa Ricában februártól májusig.
Fészkelési szokások: Nagy, pálcikákból épített fészkét magas fák koronájába, gyakran folyópartok vagy mangroveerdők közelébe rakja. A fészket levelekkel és mohával béleli ki. Mindkét szülő részt vesz az építésben.
Tojásszám: 1-3 tojás, de leggyakrabban 1-2.
Tojás leírása: Általában 1-3 tojást rak, melyek fehéres vagy halványszürke alapszínűek, barna vagy lila foltokkal és mintákkal.
Költési idő: Körülbelül 38-40 nap, mindkét szülő felváltva kotlik.
Kirepülési idő: Körülbelül 45-50 nap, mire a fiókák kirepülnek a fészekből.
Szülői gondoskodás: Mindkét szülő eteti és gondoskodik a fiókákról, amíg azok önálló nemek lesznek, ami a kirepülést követően még hetekig eltarthat.

Hol találhatjuk

Folyópartok és tavak

Magas fákról leselkedik zsákmányára a vízi élőhelyek közelében.

Mangroveerdők

Gyakori a mangrove mocsarakban, ahol eldugott fészkelőhelyeket és bőséges zsákmányt talál.

Mocsarak és lagúnák

Az ilyen területek bőséges táplálékforrást biztosítanak számára.

Magas fák

Gyakran ül kiemelkedő pontokon, például elpusztult fák ágain, ahonnan jól beláthatja a vadászterületét.

Terepi tippek

Figyelje a magas fákat. Nézze a folyópartok, tavak vagy mangroveerdők melletti magas fákat, különösen azokat, amelyek kiemelkednek a lombkorona közül, ahonnan a ragadozó madár vadászik.
Hallgassa a hangját. Jellegzetes, éles kiáltása gyakran árulkodik jelenlétéről, még akkor is, ha nehéz észrevenni a sűrű növényzetben.
Keresse a faroktáborát. Repülés közben a farok egyetlen széles fehér sávja és a keskeny fehér farokvég-sávja a legmegbízhatóbb azonosító jel.
Reggeli és esti órák. Ezekben az időszakokban a legaktívabbak, ekkor a legjobb esély van a megfigyelésükre.
Pásztázza a vízközeli területeket. Gyakran vadászik a sekély vízben vagy a part mentén, figyelje a gázoló madarakat is.

Hasonló fajok

Kupakos Feketeölyv

Buteogallus urubitinga

A kupakos feketeölyv nagyobb, a fehér faroksávja duplázott (két fehér sáv), és fekete tollazatán nincsen semmilyen kékes-lilás árnyalat. A fiatal kupakos feketeölyvek sokkal csíkosabbak és foltosabbak az alsó testükön, mint a fiatal közönséges feketeölyvek.

Sötétölyv

Buteo platypterus

A sötétölyv kisebb, rövidebb farka van, és a faroktollakon több keskeny fehér sáv látható, nem csak egy széles. A tollazata is inkább szürkésfekete, nem pedig fényes fekete.

Gyors tények

Típus:: Ragadozómadár
Élőhely:: Folyópartok, mangroveerdők, mocsarak
Diéta:: Húsevő (halak, rákok, hüllők)
Szaporodás:: Tojásrakó
Vonulás:: Részben vonuló (északi populációk)
Állapot:: Nem veszélyeztetett

Érdekességek

A közönséges feketeölyv a nevét sötét, szinte teljesen fekete tollazatáról kapta.
Egyedülálló vadásztechnikával rendelkezik, gyakran gyalogol a sekély vízben, hogy elkapja a rákokat.
A faroksávja az egyik legfeltűnőbb és legmegbízhatóbb azonosító jele repülés közben.
Bár ragadozó, a halak és rákok jelentős részét teszik ki étrendjének, ami megkülönbözteti sok más ölyv fajtól.
Az USA-ban élő populációja az utóbbi évtizedekben növekedést mutatott, részben a vízi élőhelyek védelmének köszönhetően.

Tudományos besorolás

Ország: Animalia
Törzs: Chordata
Osztály: Aves
Rend: Accipitriformes
Család: Accipitridae
Nem: Buteogallus
Faj: Buteogallus anthracinus