Északi kardinális

Nem fenyegetett

Cardinalis cardinalis

Madarat láttál? Azonosítsd azonnal a Birdby alkalmazással

Bemutatás

Az Északi kardinális egy közepes méretű, feltűnő énekesmadár, amely Észak-Amerika keleti és délkeleti részén, valamint Mexikóban honos. A hímek élénk vörös tollazatukról és jellegzetes fekete álarcukról ismertek, míg a tojók barnásabbak, vöröses árnyalatokkal. Jellegzetes, kúpos csőrük van, amely magvak fogyasztására specializálódott. Nem vándorló madár, egész évben megtalálható elterjedési területén.

Méret és élettartam

Hossz: 21-23 cm
Szárnyfesztáv: 25-31 cm
Tömeg: 40-48 g
Élettartam: 3-5 év (vadonban), akár 15 év fogságban
Táplálkozás: Mindenevő (főként magvak, gyümölcsök, rovarok)

Testi jellemzők

Tollazat: Hím: Élénk, mélyvörös tollazat az egész testen, kivéve a fekete álarcot a csőr körül és a toroknál. Tojó: Barnás-olívás tollazat, vöröses árnyalatokkal a szárnyakon, a faroknál és a mellkason. A fekete álarc kevésbé kiterjedt, mint a hímeknél. Mindkét nemnek jellegzetes, felálló bóbitája van.
Csőr alakja: Rövid, vastag, kúpos, téglavörös színű csőr, amely magvak feltörésére alkalmas.
Szemszín: Sötétbarna
Láb színe: Sötét rózsaszínes-barna
Megkülönböztető jegyek: A hímek élénk vörös színe és fekete álarca, a tojók barnás-vöröses árnyalata és mindkét nem jellegzetes bóbitája és vastag, vörös csőre.
Fiatal egyed megjelenése: A fiatal madarak a tojókhoz hasonlóan barnásak, de halványabbak, kevesebb vöröses árnyalattal. A csőrük szürkés-fekete, és csak fokozatosan válik vörössé. A bóbitájuk is kevésbé fejlett.
Évszakos változások: Nincs jelentős szezonális tollazatváltozás. A tollazat színe egész évben állandó.
Ivari kétalakúság: Erősen kifejezett. A hímek élénk vörösek, a tojók barnásak, vöröses árnyalatokkal.

Hogyan azonosítsuk

1
Szín és bóbita
A hímek élénk vörös tollazata és a mindkét nemre jellemző, felálló bóbita azonnal felismerhetővé teszi őket. A tojók barnás-vöröses árnyalatai is jellegzetesek.
2
Fekete álarc és csőr
A hímek jellegzetes fekete álarca a csőr körül és a toroknál, valamint a vastag, téglavörös, kúpos csőr kulcsfontosságú az azonosításban.
3
Ének és hívóhang
A hangos, tiszta, fütyülő ének és az éles 'chip' hívóhang nagyon jellegzetes, és gyakran hallható, még akkor is, ha a madár rejtőzködik.
4
Élőhely
Keresse őket sűrű bokros területeken, erdőszéleken, kertekben és parkokban, különösen ott, ahol madáretetők vannak.

Élőhely és elterjedés

Biomok: Erdőszélek, cserjések, kertek, parkok, külvárosi területek, mocsaras erdők, gyümölcsösök.
Földrajzi elterjedés: Észak-Amerika keleti és délkeleti része, az Egyesült Államok délkeleti Kanadától (Ontario, Quebec) Floridáig és a Mexikói-öböl partvidékéig, valamint Mexikóban és Közép-Amerika északi részén (Belize, Guatemala).
Magassági előfordulás: Tengerszinttől körülbelül 1500 méterig.
Kedvelt környezetek: Sűrű aljnövényzetű területek, ahol búvóhelyet és fészkelőhelyet találnak, valamint nyíltabb területek, ahol táplálékot szerezhetnek. Gyakran látogatják a madáretetőket.

Viselkedés

Aktivitási idő: Nappali (diurnális). Különösen aktív kora reggel és késő délután.
Táplálkozási szokások: Főként magvakat (napraforgó, sáfrányos szeklice, kukorica), gyümölcsöket (bogyók, cseresznye), rügyeket és rovarokat (bogarak, szöcskék, kabócák, hernyók) fogyaszt. Gyakran keresgél a talajon, de a bokrokon és fákon is táplálkozik. A fiókákat elsősorban rovarokkal etetik.
Társas viselkedés: Általában párokban vagy kis családi csoportokban élnek. Télen nagyobb, vegyes fajokból álló csapatokhoz is csatlakozhatnak, de alapvetően nem alkotnak nagy rajokat. A hímek territoriálisak a költési időszakban.
Repülési minta: Hullámzó, gyors szárnycsapásokkal, viszonylag rövid távolságokat tesz meg. Nem különösebben akrobatikus repülő.
Vonulás: Nem vándorló madár, egész évben elterjedési területén marad. A hidegebb északi területeken is kitart.
Területvédelem: A hímek erősen territoriálisak a költési időszakban, énekkel és agresszív viselkedéssel védik területüket más hímekkel szemben. A tojók is védhetik a fészkelőhelyet.

Ének és hívás

Ének: Hangos, tiszta, fütyülő dallam, gyakran ismétlődő frázisokkal, mint például 'birdie, birdie, birdie' vagy 'cheer, cheer, cheer'. A hímek és a tojók is énekelnek, ami ritka az énekesmadarak körében. A dal változatos, de mindig dallamos és jellegzetes.
Hívás: Jellemző hívóhangja egy éles 'chip' vagy 'pik' hang. Riasztóhívása egy gyors, ismétlődő 'tsip-tsip-tsip'.
Mikor szól: Egész évben hallható, de különösen aktívak a költési időszakban, kora reggel és késő délután. A hímek gyakran énekelnek a fészekről vagy egy magasabb pontról.

Szaporodás

Költési időszak: Márciustól szeptemberig, általában 2-3 fészekalj évente.
Fészkelési szokások: A tojó építi a fészket, általában sűrű bokrokban, cserjékben vagy alacsony fákban, 1-3 méter magasságban a talaj felett. A fészek laza szerkezetű, gallyakból, kéregdarabokból, levelekből és fűszálakból áll, finomabb anyagokkal bélelve.
Tojásszám: 2-5 tojás
Tojás leírása: 2-5 tojás, általában 3-4. Fehéres, szürkésfehér vagy kékesfehér alapon barnás, lilás vagy szürkés foltokkal és pöttyökkel, amelyek gyakran sűrűbbek a tompa végén.
Költési idő: 11-13 nap, főként a tojó kotlik.
Kirepülési idő: 9-11 nap a kikelés után.
Szülői gondoskodás: Mindkét szülő eteti a fiókákat. A hím gyakran eteti a tojót is a kotlás alatt. A fiókák kirepülése után a hím tovább etetheti őket, miközben a tojó elkezdi a következő fészekalj építését.

Hol találhatjuk

Kerti madáretetők

Rendszeres látogatói a madáretetőknek, különösen télen, ahol napraforgómagot és sáfrányos szeklicét fogyasztanak.

Erdőszélek és cserjések

Ezek a sűrű növényzetű területek ideális búvóhelyet és fészkelőhelyet biztosítanak számukra.

Városi parkok és kertek

Jól alkalmazkodtak az emberi környezethez, és gyakran megtalálhatók városi és külvárosi zöld területeken.

Terepi tippek

Hallgassa az énekét. Az Északi kardinális éneke jellegzetes és hangos, gyakran könnyebb először hallani, mint meglátni a sűrű növényzetben.
Keressen sűrű aljnövényzetet. Gyakran rejtőzködnek bokrokban és cserjékben, ezért figyeljen a mozgásra az ilyen területeken.
Látogasson el madáretetőkhöz. Ha van madáretető a közelben, különösen télen, nagy eséllyel megfigyelheti őket.
Figyeljen a kora reggeli és késő délutáni órákra. Ezekben az időszakokban a legaktívabbak, és a legvalószínűbb, hogy énekelnek vagy táplálkoznak.

Hasonló fajok

Skarlát tangara

Piranga olivacea

A skarlát tangara hímje is élénk vörös, de fekete szárnyai és farka van, és nincs bóbitája. A csőre vékonyabb és világosabb. A tojó sárgás-zöldes, nem barnás-vöröses.

Nyugati tangara

Piranga ludoviciana

A nyugati tangara hímjének feje vörös, de teste sárga, fekete szárnyakkal és farokkal. Nincs bóbitája, és a csőre is eltérő.

Kék kardinális

Cyanoloxia glaucocaerulea

A kék kardinális, ahogy a neve is mutatja, kék színű, nem vörös. Bár hasonló a testalkata és a csőre, a színezet azonnal megkülönbözteti.

Gyors tények

Szín:: Hím: élénk vörös; Tojó: barnás-vöröses
Jellemző:: Bóbita és vastag, vörös csőr
Ének:: Hangos, fütyülő, dallamos
Élőhely:: Erdőszélek, kertek, cserjések
Táplálkozás:: Magvak, gyümölcsök, rovarok
Vándorlás:: Nem vándorló

Érdekességek

Az Északi kardinális hét amerikai állam hivatalos állami madara, több mint bármely más madárfaj.
A tojók is énekelnek, ami ritka az észak-amerikai énekesmadarak körében. Gyakran a fészekből énekelnek, hogy jelezzék a hímnek, mikor hozzon táplálékot.
A hímek agresszíven védik területüket, és néha még a saját tükörképükre is rátámadnak ablakokon vagy autó visszapillantó tükrökön.
A kardinálisok színe a táplálékukban található karotinoidoktól függ. Ha nem jutnak elegendő karotinoidhoz, tollazatuk halványabbá válhat.

Tudományos besorolás

Ország: Animalia
Törzs: Chordata
Osztály: Aves
Rend: Passeriformes
Család: Cardinalidae
Nem: Cardinalis
Faj: Cardinalis cardinalis