Pulykakeselyű

Bemutatás

A pulykakeselyű egy nagyméretű, dögevő madár, mely Észak- és Dél-Amerika nagy részén megtalálható. Jellegzetes a sötét tollazata, kopasz, vörös feje és jellegzetes "V" alakban tartott szárnyai vitorlázás közben. Kiemelkedő szerepet játszik az ökoszisztémában mint tetemek eltakarítója.

Méret és élettartam

Hossz

62-81 cm

Szárnyfesztáv

160-183 cm

Tömeg

0.85-2.4 kg

Élettartam

Akár 16 év vadonban, fogságban 30 év felett is

Táplálkozás

Kizárólag dögevő, friss tetemeket preferál.

Testi jellemzők

Tollazat

Az egész teste sötétbarna vagy fekete. A szárnyak alsó részén az evezőtollak ezüstös-szürkék, ami repülés közben feltűnő. Az idősebb madarak feje és nyaka tollatlan, élénk vöröses színű, míg a fiataloknál sötétebb, szürkés és enyhén bolyhos.

Csőr alakja

A csőre viszonylag kicsi és kampós, elefántcsontszínű felső résszel.

Szemszín

Sötétbarna

Láb színe

A lábak fehéres-rózsaszínesek, gyengék, nem alkalmasak zsákmány megragadására.

Megkülönböztető jegyek

Repülés közben diéderális (enyhén felfelé ívelő) "V" alakban tartja szárnyait, és gyakran imbolyog, billeg. Kopasz, vörös fej, ezüstös szárnyalj.

Fiatal egyed megjelenése

A fiatalok feje kékes-szürkés vagy feketés, enyhén bolyhos, nem élénk vörös, mint a felnőtteknél. Tollazatuk hasonló, de barnásabb árnyalatú lehet.

Évszakos változások

A tollazatban vagy a testrészek színében nincs számottevő szezonális változás. A fej színe időnként intenzívebb lehet a szaporodási időszakban.

Ivari kétalakúság

Nincs jelentős ivari dimorfizmus a tollazatban, a tojók általában valamivel nagyobbak a hímeknél, de ez a terepen nem észrevehető.

Hogyan azonosítsuk

1. 1

   Repülés

   Jellegzetes, billegő, imbolygó repülés diéderális (V-alakú) szárnytartással. Gyakori, hosszú vitorlázás szárnycsapások nélkül. Az evezőtollak alsó felülete ezüstös-szürke, ami kontrasztot alkot a sötét szárnyfedőkkel.

2. 2

   Fej színe

   Felnőtt madaraknál a tollatlan fej és nyak élénk vörös színű.

3. 3

   Mérete és alakja

   Nagy, sötét madár hosszú szárnyakkal és viszonylag hosszú farokkal. A farok hegyesebbnek tűnik repülés közben, mint például a fekete keselyűé.

4. 4

   Szaglás

   Egyedülállóan fejlett szaglása van, amivel felismeri a rejtett tetemeket. Ez nem egy vizuális azonosító jegy, de segít megérteni a viselkedését.

Élőhely és elterjedés

Biomok

Sokféle élőhelyen megtalálható, beleértve az erdőket, nyílt területeket, füves pusztákat, sivatagokat és hegyvidékeket. Gyakran emberi települések közelében is megjelenik.

Földrajzi elterjedés

Kanada déli részétől Patagónia déli csücskéig terjed, Észak- és Dél-Amerika nagy részét befedi.

Magassági előfordulás

A tengerszinttől egészen 4300 méteres magasságig előfordul, bár jellemzően alacsonyabb, dombságos területeken gyakoribb.

Kedvelt környezetek

Előnyben részesíti a nyílt területeket, ahol könnyen felfedezheti a tetemeket, de szüksége van fákra vagy sziklákra a pihenéshez és fészkeléshez. Gyakran látható autópályák mentén.

Viselkedés

Aktivitási idő

Napközben aktív, hajnalban indul táplálékot keresni és alkonyatkor tér vissza éjszakázóhelyére.

Táplálkozási szokások

Kizárólag dögevő. Rendkívül kifinomult szaglásával képes megtalálni a bomló tetemeket még sűrű lombozat alatt is, ellentétben a többi újvilági keselyűvel, melyek kevésbé támaszkodnak a szaglásra. A friss tetemeket preferálja. Gyakran követ más dögevőket, hogy ők törjék fel a vastagabb bőrt.

Társas viselkedés

Társas, különösen pihenőhelyeken és tetemeknél. Nagy csoportokban gyűlhetnek össze éjszakázni. Nappal gyakran figyelhető meg egyedül vagy kisebb csoportokban táplálkozni vagy vitorlázni.

Repülési minta

Jellemzően vitorlázik a termikekben, minimális szárnycsapással. Repülés közben a szárnyait enyhén felfelé tartja (diéderális "V"-alak), és gyakran billeg, imbolyog. Ebből a viselkedésből kapta az angol 'Turkey Vulture' (pulykakeselyű) nevet, mert repülése hasonlít egy pulyka járására.

Vonulás

Kanada és az Egyesült Államok északi részén fészkelő populációi télen délebbre, az Egyesült Államok délnyugati és délkeleti részébe, valamint Mexikóba és Közép-Amerikába vonulnak. A délebbi populációk általában állandóak.

Területvédelem

Nem territoriális a táplálkozóhelyeken, de a fészkelőhely körül lehet némi területtartás.

Szaporodás

Költési időszak

Régiótól függően márciustól augusztusig.

Fészkelési szokások

Nem épít klasszikus fészket. Tojásait sziklapárkányokra, barlangokba, üreges fákba, elhagyott épületekbe, vagy sűrű bozótosba rakja, gyakran minimális "fészekanyaggal".

Tojásszám

1-3 tojás, jellemzően 2.

Tojás leírása

Általában 2 tojást rak, ritkábban 1 vagy 3. A tojások krémszínűek vagy fehérek, barna vagy lilás foltokkal a nagyobb végükön.

Költési idő

30-40 nap, mindkét szülő inkubál.

Kirepülési idő

Körülbelül 70-80 napos korukban repülnek ki a fiókák, de még egy ideig a szülőkkel maradnak.

Szülői gondoskodás

Mindkét szülő részt vesz az inkubációban és a fiókák etetésében, melyek az első hetekben gyomortartalom visszaöklendezésével történik.

Hol találhatjuk

Terepi tippek

1. Használja a távcsövet. Még nagy távolságból is felismerhető a jellegzetes repülési mintázatáról és a szárnyalj ezüstös színéről.
2. Keresse a termikeket. Keressen emelkedő légáramlásokat a táj felett, különösen reggelente, ahogy a levegő felmelegszik. Gyakran nagy magasságban köröznek.
3. Figyelje a szagokat. Bár ez nem madármegfigyelési módszer, de a keselyűk szaglása miatt előfordul, hogy tetem közelében látjuk őket, amit mi még nem érzékelünk.
4. Türelmes megfigyelés. Repülésük magával ragadó. Figyelje meg, hogyan korrigálják a szélben való billegésüket minimális erőfeszítéssel.

Hasonló fajok

Gyors tények

Érdekesség:

Szokatlan módja van a hűtésnek: a lábára ürít, ezzel párologtatva hűti magát. Ezt urodehidrózisnak nevezik.

Védekezés:

Veszély esetén gyakran hány, ami a támadót elrettentheti kellemetlen szaga és állaga miatt. Riasztáskor a fiókák is ezt teszik.

Ökológiai szerep:

Kiemelt fontosságú a környezet tisztán tartásában és a betegségek terjedésének megakadályozásában azáltal, hogy eltávolítja a tetemeket.

Érdekességek

• A pulykakeselyű az egyik azon kevés madárfaj közül, amelyeknek jól fejlett szaglásuk van, amit a táplálékkereséshez használnak.
• Különleges gyomorsavuknak köszönhetően képesek lebontani a tetemben lévő baktériumokat és toxikus anyagokat anélkül, hogy megbetegednének.
• Az "újvilági keselyűk" nem állnak rokonságban az "óvilági keselyűkkel". A konvergens evolúció során fejlődtek ki hasonló ökológiai fülkék betöltésére.
• A napon való szárny-elterelés (ún. "horaltikus testtartás") nemcsak a tollazat szárítására szolgál, hanem segíthet megölni a tollakon megtelepedő gombákat és baktériumokat is.

Tudományos besorolás

Ország

Állatok (Animalia)

Törzs

Gerinchúrosok (Chordata)

Osztály

Madarak (Aves)

Rend

Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)

Család

Újvilági keselyűfélék (Cathartidae)

Nem

Cathartes

Faj

Cathartes aura

Pulykakeselyű felfedezése