Északi rétihéja

Bemutatás

Az északi rétihéja egy közepes méretű ragadozó madár, mely jellegzetes csuklós repüléséről és réteken, mocsaras területeken való vadászatáról ismert. Hosszú szárnyakkal és farokkal rendelkezik, ami elegáns, "lebegő" repülést tesz lehetővé számára. A nemek közötti színkülönbség jelentős. A faj korábban az európai rétihéja (Circus cyaneus) alfajának számított, de a legújabb genetikai vizsgálatok alapján önálló fajként különítették el.

Méret és élettartam

Hossz

41-52 cm

Szárnyfesztáv

100-120 cm

Tömeg

290-710 g (hím: 290-400 g, tojó: 390-710 g)

Élettartam

Akár 15 év a vadonban, átlagosan 2-3 év

Táplálkozás

Elsősorban kisemlősök (például pockok, egerek, mezei nyulak, fiatal mókusok), kis madarak (gyakran a földön fészkelők), de esetenként hüllők és kétéltűek is. Jelentős arányban fogyaszt talajon élő zsákmányt. A zsákmányt elsősorban hallása, és kiváló látása segítségével, alacsonyan repülve keresi, majd lecsap rá.

Testi jellemzők

Tollazat

A hímeknél túlnyomórészt világosszürke a hát és a szárnyak felső része, fehér a has, a mell és a szárnyak alsó fedői. A szárnyvégek feketék. A tojók felül barnák, felülről csíkosak, alulról sárgásbarnák, erősen csíkosak. A farok alsó fedőtollai mindkét nemnél fehérek, ami az egyik legfontosabb határozó bélyeg alulról nézve repülés közben. A fiatalok hasonlóak a tojókhoz, de rozsdásabb árnyalatúak, különösen az alsó részeken, és egységesebb a színük.

Csőr alakja

Erős, kampós csőr, tipikus ragadozó madár csőr.

Szemszín

A kifejlett hímek szeme sárga, a tojók és a fiatalok szeme barna.

Láb színe

Sárga.

Megkülönböztető jegyek

Fehér faroktő folt (farkcsík) mindkét nemen, hosszú, keskeny szárnyak és hosszú farok, diszkusszerű arcfékek, amelyek segítik a hanggyűjtést. Laposan tartott szárnyakkal vitorlázik ("V" alakban), ami eltér a legtöbb sólyomfélétől.

Fiatal egyed megjelenése

A fiatalok (elsőéves madarak) tollazata felül sötétbarna, alulról rozsdás-narancssárga árnyalatú, enyhe csíkozottsággal. Szemük sötétbarna. A fehér farkcsík már náluk is megfigyelhető.

Évszakos változások

A tollazat alapszíne nem változik jelentősen évszakról évszakra, azonban a kopás és a vedlés befolyásolhatja a színek élénkségét és az egyes tollak állapotát.

Ivari kétalakúság

Jelentős: a hímek kisebbek és világosszürkék, fekete szárnyvégekkel és fehér hassal, míg a tojók nagyobbak, barnásak, sárgásbarna, csíkos hassal. A tojók szeme sötétbarna, a hímeké sárga.

Hogyan azonosítsuk

1. 1

   Repülés

   Alacsonyan, V-alakban tartott szárnyakkal, billegő, hintázó mozgással vitorlázik a rétek felett. Ez a legjellegzetesebb azonosító bélyeg.

2. 2

   Fehér faroktő folt

   Mindkét nemre jellemző a repülés közben jól látható fehér folt a farok tövénél, a farkcsík fölött. Ez kiváló terepi bélyeg.

3. 3

   Nemek közötti különbségek

   Hímek: világosszürke felül, fekete szárnyvégek, fehér has. Tojók: barna felül, csíkos, sárgásbarna has. Fiatalok: rozsdás-narancssárgás árnyalatú has.

4. 4

   Arcképlete

   Bagolyszerű arc, a tollazat egyfajta arcfátyolt alkot, ami segíti a hangok begyűjtését, és kissé lapos, merev arckifejezést kölcsönöz neki.

Élőhely és elterjedés

Biomok

Gyepek, préri, mocsarak, vizes élőhelyek, mezőgazdasági területek.

Földrajzi elterjedés

Észak-Amerika nagy része. Költ Kanada, az Amerikai Egyesült Államok északi államai, valamint Alaszka. Telel az Egyesült Államok déli részén, Mexikóban és Közép-Amerikában egészen Kolumbiáig és Venezueláig.

Magassági előfordulás

Tengerszinttől körülbelül 3000 méter magasságig, de leggyakrabban síkvidékeken vagy enyhe dombvidékeken.

Kedvelt környezetek

Nyílt, alacsony vegetációjú területek, ahol bőségesen talál kisemlőst és fészkelő madarat. Előnyben részesíti a mocsaras réteket, szénatárolókat, elhagyott mezőgazdasági területeket és prériket.

Viselkedés

Aktivitási idő

Nappali. A reggeli és késő délutáni órákban a legaktívabb a vadászatban.

Táplálkozási szokások

Alacsonyan, csendesen repül a föld felett (gyakran mindössze 1-3 méter magasan), hosszú ideig vitorlázva széttárt szárnyakkal, miközben fejét oldalra billentve keresi a zsákmányt. Kiváló hallásával képes pontosan lokalizálni a fűben rejtőző rágcsálókat. Amikor zsákmányt észlel, hirtelen lecsap rá. Időnként rövid ideig a levegőben imbolyog, mint egy karvaly.

Társas viselkedés

Költési időszakban monogám vagy poligám (a hím több tojóval is párosodhat). Különösen a hímek territóriumot jelölnek ki és aktívan védelmezik azt. A párok közötti udvarlási rituálék látványosak, légi akrobatikával tarkítva. Telelőhelyeken nagyobb csoportokban is gyülekezhetnek, különösen denevérekkel és más ragadozó madarakkal.

Repülési minta

Jellemzően alacsonyan, a föld fölött suhanva repül, a szárnyait V-alakban tartja, és hintázó, billegő mozgással vitorlázik. Ez a mozgás azonnal felismerhetővé teszi. Erőkifejtő repülés során szárnycsapásai sekélyek és gyorsak.

Vonulás

Részben vonuló. Az északi populációk télen délebbre vándorolnak melegebb területekre, ahol bőségesebb a táplálék. A déli állományok gyakran helyhez kötöttek. A vándorlás ősszel és tavasszal zajlik, többnyire nappal.

Területvédelem

A költési időszakban a hímek territóriumot védenek. A tojók hajlamosabbak elviselni más tojók közelségét. Telelőhelyeken kevésbé territoriálisak, de az élelemforrásokért versenyezhetnek.

Szaporodás

Költési időszak

Áprilistól júliusig tart, a csúcs május-júniusban van.

Fészkelési szokások

A fészek a földön, sűrű füvek, nádasok vagy bokrok között helyezkedik el. A tojó építi a fészket, amelyet fűből, gallyakból és szálakból rak össze. Előnyben részesítik a mocsaras, nedves területek szélét.

Tojásszám

Általában 4-6 tojás, de 2-9 tojás is előfordulhat.

Tojás leírása

2-9 (általában 4-6) fényes, kékesfehér tojást rak, amely néha világosbarna foltokkal tarkított. Ovális alakú.

Költési idő

29-32 nap, főleg a tojó kotlik.

Kirepülési idő

30-35 napig maradnak a fiókák a fészekben. A kirepülés után még 2-4 hétig a szülők etetik őket.

Szülői gondoskodás

A tojó kotlik és gondoskodik a fiókákról, míg a hím vadászik és élelmet hord a családnak. A hím gyakran a fészektől távol adja át a zsákmányt a tojónak, vagy egy levegőben végrehajtott, látványos átadással. Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében és védelmében.

Hol találhatjuk

Terepi tippek

1. Figyelje a repülési stílust. A V-alakban tartott szárnyakkal, billegő repülés azonnal elárulja. Gyakran alacsonyan, a föld fölött suhan.
2. Keresse a fehér faroktő foltot. Ez egy nagyon megbízható azonosító jegy, különösen ha a madár elrepül Ön mellett vagy felett.
3. Nézzen esti gyülekezőhelyeket. Telelőhelyeken és vonuláskor nagyobb számban is megfigyelhetőek gyülekezőhelyeken, ahol éjszakáznak.
4. Hallgassa a hangját. Bár általában csendesek, a költési időszakban a hímek udvarló hívása ("cek-cek-cek") vagy riasztó hangja hallható lehet.

Hasonló fajok

Gyors tények

Legjellemzőbb repülés:

V-alakban tartott szárnyakkal billegő vitorlázás alacsonyan a talaj felett.

Különleges érzékszervek:

Bagolyszerű arcfátyolának köszönhetően kiválóan hall.

Nemzetközi elnevezés:

Északi rétihéja (angolul Northern Harrier), elválasztva az európai rokonától.

Diéta jellemzője:

Főként kisemlősök (például pockok), alacsonyan repülve történő vadászattal.

Érdekességek

• Az északi rétihéja egyike azon kevés nappali ragadozó madaraknak, amelyeknek arcfátyola van, ami segíti őket a hangok lokalizálásában, hasonlóan a baglyokhoz.
• A hímek és tojók közötti méret- és színkülönbség (ivari dimorfizmus) nagyon jól megfigyelhető, a tojók jelentősen nagyobbak és barnásabbak.
• Udvarlási repülése fantasztikus légi akrobatikával jár, a hímek látványos kaszkádokat mutatnak be, hogy lenyűgözzék a tojókat.
• Fészkeiket a talajra, sűrű növényzet közé rejtve építik, ami ritkaság a nagyobb ragadozó madarak között, akik általában magas fákon vagy sziklákon fészkelnek.

Tudományos besorolás

Ország

Animalia

Törzs

Chordata

Osztály

Aves

Rend

Accipitriformes

Család

Accipitridae

Nem

Circus

Faj

Circus hudsonius

Északi rétihéja felfedezése