Északi bozótfürj

Bemutatás

Az északi bozótfürj egy kicsi, zömök, rövid farkú, talajlakó madár, amely jellegzetes csíkos mintázattal rendelkezik a fején. Észak-Amerika keleti részén honos, és gyakran megtalálható nyílt erdők, mezők, legelők és kultúrterületek szélén. Főleg rovarokkal és magvakkal táplálkozik. Jellegzetes „bob-white” hívóhangjáról kapta a nevét. Rejtőzködő életmódja ellenére a leggyakoribb fürjfaj Észak-Amerikában.

Méret és élettartam

Hossz

20-28 cm

Szárnyfesztáv

33-38 cm

Tömeg

140-200 g

Élettartam

1-5 év (vadonban átlagosan 1 év, fogságban akár 5-6 év)

Táplálkozás

Rovarok (sáskák, bogarak, termeszek, hernyók), magvak (gyomnövények, gabonafélék), bogyók, friss hajtások és levelek. A csibék életük első heteiben szinte kizárólag rovarokkal táplálkoznak a növekedésükhöz szükséges fehérje miatt.

Testi jellemzők

Tollazat

A hím jellegzetes fehér arccal és torokkal rendelkezik, amelyet egy fekete sáv szegélyez a feje oldalán és a torka alatt. A koronája barna, a testtollazata tarka, vörösesbarna, szürke és fekete mintázattal, ami kiváló rejtőszínt biztosít. A hasa fehéres, jellegzetes fekete V-alakú csíkozással. A tojó arc- és torokrésze sárgásbarna, fekete szegély nélkül, a feje barnásabb. A testtollazat hasonló, de fakóbb és kevésbé kontrasztos, mint a hímé. Mindkét nemnek rövid, lekerekített szárnya és rövid farka van.

Csőr alakja

Rövid, erős, kúpos csőr, ideális magvak feltörésére és rovarok begyűjtésére.

Szemszín

Sötétbarna.

Láb színe

Sárgás-szürkés lábak és lábfejek, erős karmokkal a kaparáshoz és járáshoz.

Megkülönböztető jegyek

A hím jellegzetes fehér arcmintázata fekete szegéllyel, a tarka testtollazat és a zömök testalkat.

Fiatal egyed megjelenése

A fiatal madarak tollazata hasonló a tojókéhoz, de összességében fakóbb és halványabb. Az arcukon a mintázat kevésbé kontrasztos, és általában szürkésebb árnyalatúak. A fehér vagy sárgásbarna arcfelület fokozatosan alakul ki az első vedléssel.

Évszakos változások

A tollazat egész évben viszonylag állandó marad, nincs jelentős szezonális változás. A vedlés általában nyár végén és ősszel történik, ekkor a kopott tollakat friss, élénkebb tollazat váltja fel.

Ivari kétalakúság

Jelentős: a hímek feje fekete-fehér mintázatú, míg a tojók arca sárgásbarna és egyszínűbb.

Hogyan azonosítsuk

1. 1

   Fej mintázat (hím)

   A hímeknek jellegzetes fehér arcuk és torkuk van, amelyet éles fekete sáv szegélyez, különösen a szem fölött és a torok alatt.

2. 2

   Fej mintázat (tojó)

   A tojók arca és torka sárgásbarna, fekete szegély nélkül, ami kevésbé kontrasztos megjelenést kölcsönöz nekik.

3. 3

   Testtollazat

   Tarka, vörösesbarna, szürke és fekete foltos mintázat az egész testen, kiváló rejtőzködést biztosítva a talajon. A has fehéres, fekete V-alakú csíkozással.

4. 4

   Alak és méret

   Kicsi, zömök testalkat, rövid farok és lekerekített szárnyak, ami jellegzetes a fürjekre.

5. 5

   Hívóhang

   A jellegzetes „bob-WHITE!” füttyszó, ami messziről hallható és a faj egyik legfőbb azonosítója.

6. 6

   Viselkedés

   A talajon kaparászva táplálkozik, és riasztáskor hirtelen, robbanásszerűen repül fel, majd gyorsan visszatér a fedezékbe. Télen csoportosan (kórusokban) ülnek a földön.

Élőhely és elterjedés

Biomok

Füves területek, nyílt erdők, cserjések, préri, mezőgazdasági területek szélei, elhagyatott földek, fiatal erdők, erdőszélek és folyóparti területek.

Földrajzi elterjedés

Délkelet-Kanadától az Egyesült Államok keleti és középső részén át Mexikóig és Közép-Amerikáig terjed. Populációi megtalálhatók a Nagy-síkság keleti részén, valamint Floridától az Atlanti-óceán partvidékéig.

Magassági előfordulás

Tengerszinttől körülbelül 1000 méterig, bár elsősorban alacsonyabban fekvő területeken fordul elő.

Kedvelt környezetek

Sűrű aljnövényzettel és cserjékkel tarkított nyílt területek, amelyek menedéket és táplálékot biztosítanak. Fontos a mozaikos élőhely, ahol a nyílt területek (táplálkozáshoz) és a sűrű fedezék (menedékhez) váltakoznak.

Viselkedés

Aktivitási idő

Nappali madár (diurnális), legaktívabb kora reggel és késő délután.

Táplálkozási szokások

A talajon kaparva és csipkedve keresi táplálékát. Főleg magvakkal, rovarokkal és bogyókkal táplálkozik. Gyakran csoportosan táplálkoznak, különösen télen. A nap felkelése után és naplemente előtt a legaktívabbak.

Társas viselkedés

Társas madár, különösen télen, amikor nagyobb, 5-30 egyedből álló csapatokat, úgynevezett 'kórusokat' (coveys) alkotnak, hogy melegen tartsák egymást és hatékonyabban keressenek táplálékot, valamint figyelmeztessék egymást a ragadozókra. A csapatok éjszaka kör alakban ülnek, fejükkel kifelé fordulva, ami védekezési stratégiát jelent.

Repülési minta

Rövid, gyors és robbanásszerű repülés. Amikor megriadnak, a földről hirtelen, nagy zajjal kelnek fel, majd rövid távon, alacsonyan repülnek, mielőtt újra fedezékbe zuhannának. Nem vándorló faj.

Vonulás

Nem vándorló, állandóan ugyanazon a területen él. Rendkívül ritka esetben télen hidegebb területekről rövid távú elmozdulásokat tehetnek táplálékforrások után kutatva, de ezek nem tekinthetők valódi vándorlásnak.

Területvédelem

A költési időszakban a hímek territóriumot hirdetnek és védenek, gyakran énekelve a határ mentén. A nem költő időszakban a territórium kevésbé szigorú, és a csapatok élelem után kutatva nagyobb területeken mozognak.

Szaporodás

Költési időszak

Április végétől szeptemberig, a csúcsidőszak májusban és júniusban van. Egyes területeken évente kétszer is költhetnek.

Fészkelési szokások

A fészek egy talajba vájt sekély mélyedés, amelyet fűvel, levelekkel és vékony ágakkal bélelnek ki. Gyakran van 'fedele' fűszálakból vagy alacsony növényzetből, ami rejti és védi a tojásokat. Mindkét szülő részt vesz a fészeképítésben, de a tojó a domináns.

Tojásszám

Általában 10-15 tojás, de előfordulhat 8-20 tojás is, különösen az első fészekaljban. Ha egy fészekalj elpusztul, a tojó gyakran újra fészkel.

Tojás leírása

8-20, általában 12-15 ovális, sima, fényes, tiszta fehér tojás. Méretük átlagosan 31x24 mm.

Költési idő

23-24 nap. A kotlást általában a tojó végzi, de a hím is részt vehet benne, különösen a második fészekalj esetében.

Kirepülési idő

A csibék fészekhagyóak, a kelés után néhány órával már követik a szülőket. A repülésre körülbelül 1-2 hetes korukban képesek, de a szülőkkel maradnak körülbelül 8-10 hetes korukig.

Szülői gondoskodás

Mindkét szülő gondoskodik a csibékről, megvédik őket, táplálékot mutatnak nekik és melegen tartják őket. Ha a tojó elveszti a fészekalját, a hím egyedül is felnevelheti az utódokat, vagy a tojó is új fészkelésbe kezdhet egy másik hímmel.

Hol találhatjuk

Terepi tippek

1. Figyelj a hívóhangra. A jellegzetes „bob-WHITE!” hang a legjobb módja a fürj észlelésének, különösen kora reggel és késő délután a költési időszakban.
2. Keress sűrű növényzetet. A fürjek a sűrű aljnövényzetben rejtőzködnek. Keress olyan területeket, ahol bokrok, magas fű és sűrű aljnövényzet található.
3. Légy csendes és türelmes. Nagyon rejtőzködő madarak. Lassan mozogj, és maradj csendben. Gyakran csak akkor fedezik fel őket, ha nagyon közelről megriasztják őket.
4. Keresd a csapatokat télen. Télen nagyobb csapatokba verődnek. Fagyos reggeleken figyelj a csapatok által hagyott nyomokra a hóban, vagy keress csoportosan ülő madarakat a sűrű fedezékben.
5. Hajnalban vagy alkonyatkor. A legaktívabbak a napfelkelte utáni és a naplemente előtti órákban, amikor táplálkoznak és hívogatnak.

Hasonló fajok

Gyors tények

Típus:

Madár

Elterjedés:

Észak-Amerika keleti és középső része, Mexikó

Élőhely:

Nyílt erdők, mezők, cserjések, mezőgazdasági területek

Táplálkozás:

Mindenevő (magvak, rovarok, bogyók)

Szaporodás:

Fészekalja: 8-20 tojás, kotlási idő: 23-24 nap

Vándorlás:

Nem vándorló

Állapot:

Sebezhető (csökkenő populáció)

Érdekességek

• A „bob-WHITE” hívásukról kapták a nevüket, ami Észak-Amerikában az egyik legjellegzetesebb madárhang.
• Télen akár 30 egyedből álló 'kórusokba' (coveys) verődnek, és kör alakban alszanak, fejükkel kifelé fordulva, hogy figyelmeztessék egymást a ragadozókra és megőrizzék a testhőmérsékletüket.
• A csibék a kelés után néhány órával már képesek önállóan táplálkozni és követni a szülőket.
• A hímek és a tojók képesek egymást helyettesíteni a kotlásban és a csibék felnevelésében, különösen, ha az egyik szülő elpusztul.
• Az élőhelyek pusztulása és a mezőgazdasági gyakorlatok változásai miatt populációjuk jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben.

Tudományos besorolás

Ország

Állatok (Animalia)

Törzs

Gerinchúrosok (Chordata)

Osztály

Madarak (Aves)

Rend

Tyúkalakúak (Galliformes)

Család

Fácánfélék (Phasianidae)

Nem

Colinus

Faj

Colinus virginianus

Északi bozótfürj felfedezése