Amerikai vörös vércse

Nem fenyegetett (Least Concern), bár egyes helyi populációi csökkenőben vannak az élőhelyvesztés és a peszticidek miatt.

Falco sparverius

Madarat láttál? Azonosítsd azonnal a Birdby alkalmazással

Alkalmazás megnyitása

Bemutatás

Az amerikai vörös vércse Észak- és Dél-Amerika legkisebb és leggyakoribb sólyomféléje. Jellemző rá élénk tollazata, szembetűnő arcmintázata és jellegzetes vadászati viselkedése. Kis mérete ellenére rendkívül ügyes és hatékony ragadozó, főként rovarokkal, kisemlősökkel és madarakkal táplálkozik. Fontos szerepet játszik az ökoszisztémában mint a rágcsálópopulációk kontrollálója.

Méret és élettartam

Hossz: 19-27 cm
Szárnyfesztáv: 50-61 cm
Tömeg: 80-165 g (hím), 100-175 g (tojó)
Élettartam: Akár 11 év vadon, de átlagosan 1-5 év.
Táplálkozás: Rovarok (sáskák, szöcskék, bogarak), kisemlősök (egerek, pockok), kisebb madarak, gyíkok és kígyók. Néha döglött állatokat is fogyaszt.

Testi jellemzők

Tollazat: A hímek feltűnően színesek: szürke szárnyfedők fekete foltokkal, rozsdabarna hát fekete csíkokkal, fehéres alsótest fekete pöttyökkel. A fej teteje kékes-szürke. A tojók kevésbé élénkek, szárnyfedőik és hátuk rozsdabarna, fekete sávokkal, a mellük halvány rozsdás-csíkos. Az egyedek tollazatában jelentős területi különbségek is mutatkoznak, egyes alfajoknál sötétebb vagy világosabb árnyalatok jellemzők.
Csőr alakja: Rövid, erőteljes, horgas csőr, amely a sólyomfélékre jellemző.
Szemszín: Sötétbarna.
Láb színe: Sárga.
Megkülönböztető jegyek: Két feltűnő fekete függőleges sáv az arc oldalán, egy-egy "bajuszcsík" mindkét oldalon. A szeme körül is fekete folt található. A hímek kékes-szürke szárnyai egyedi azonosító jelnek számítanak. A farok pirosas-barna, egy széles fekete sávval a végén (hímeknél gyakran több, vékonyabb sávval).
Fiatal egyed megjelenése: A fiatal madarak mindkét nemnél a tojókra hasonlítanak, rozsdabarna háttal és szárnyfedőkkel. A mintázatuk kissé finomabb, és a színek általában fakóbbak, mint a felnőtt tojókén. Az arc sávjai már ekkor is jelen vannak.
Évszakos változások: A tollazat egész évben viszonylag állandó, nincs jelentős szezonális változás a vedlést leszámítva. Az élénkebb színek talán valamivel frissebbnek tűnnek a tavaszi vedlést követően.
Ivari kétalakúság: Jóval kifejezettebb, mint sok más ragadozó madárnál. A hímek kisebbek, élénkebb színezetűek, kékesszürke szárnyfedőik vannak, míg a tojók nagyobbak, barnásabbak, és szárnyfedőik is rozsdabarnák.

Hogyan azonosítsuk

1
Arcmintázat
Két feltűnő fekete függőleges sáv az arc oldalán, ez egyedülálló a sólyomfélék között Észak-Amerikában.
2
Méret és alak
A legkisebb és legkarcsúbb sólyomfaj Észak-Amerikában. Relatíve nagy fejjel és hosszú farokkal rendelkezik.
3
Repülési stílus
Gyakran szitál, vagyis egy helyben lebeg a levegőben, mozdulatlanul tartva fejét, miközben zsákmányt keres. Ez a viselkedés nagyon jellemző rá.
4
Tollazat színei (hím)
A hímek feltűnő kékesszürke szárnyfedőikkel könnyen azonosíthatók.
5
Hang
A jellegzetes, gyors "kili-kili-kili" hívás szintén jó azonosító jel lehet.

Élőhely és elterjedés

Biomok: Gyepek, szavannák, nyílt erdők, sivatagok, félsivatagok, mezőgazdasági területek, városi és külvárosi környezetek.
Földrajzi elterjedés: Alaszkától Kanadán és az Egyesült Államokon keresztül, Mexikón, Közép-Amerikán át Dél-Amerika déli csücskéig, Tűzföldig terjed. Nyugat-Indiában is előfordul.
Magassági előfordulás: Tengerszint felett egészen 4500 méterig.
Kedvelt környezetek: Olyan nyílt területek, ahol van fák, csonkok vagy oszlopok a percháláshoz (lesből vadászáshoz), valamint megfelelő sűrűségű fű vagy cserjék a zsákmányállatok számára. Fészkelésre alkalmas üreges fákra vagy mesterséges odúkra is szüksége van.

Viselkedés

Aktivitási idő: Nappali (diurnális).
Táplálkozási szokások: Kiemelkedő vadászati stratégiája az egy helyben lebegés (szitálás), amikor a szélben vagy a feláramlásokban egy ponton marad a levegőben, míg a zsákmány után kutat. Gyakran perchál magas pontokon (villanydrótok, ágak, oszlopok), ahonnan lecsap a kiszemelt áldozatra. Földön és levegőben is vadászik.
Társas viselkedés: Általában magányos madarak, különösen fészkelési időn kívül. A fészkelési szezonban párokba rendeződnek, néha lazán kolóniákban fészkelhetnek, ha a fészkelőhelyek sűrűn fordulnak elő.
Repülési minta: Gyors, erőteljes szárnycsapásokkal repül, often gyorsan változtatva irányt. Jellegzetes a szitáló repülése, mely során mozdulatlanul lebeg a levegőben, miközben fejét mozdulatlanul tartja, figyelve a földet.
Vonulás: Észak-Amerika északi részén élő populációi télen délre vándorolnak, míg a délebbi területeken élő egyedek állandóak. A migráció során nagy távolságokat tehetnek meg.
Területvédelem: A fészkelési és vadászterületet is védi más vércséktől, de a terület mérete a zsákmányállatok bőségétől függ.

Ének és hívás

Ének: Nincs igazi "éneke", de a hívásai meglehetősen jellegzetesek.
Hívás: A leggyakoribb hívása egy gyors, ismétlődő "kili-kili-kili" vagy "klik-klik-klik" hang, ami riasztáskor vagy izgatottság esetén hallható. Egy lágyabb "wii-wii-wii" hangot is gyakran hallatnak, különösen a párok egymás között vagy a fiatalok közt.
Mikor szól: Leggyakrabban a fészkelési időszakban hallhatóak, de területi viták során vagy ragadozók észlelésekor egész évben hallathatják hangjukat.

Szaporodás

Költési időszak: Általában áprilistól júliusig tart, délebbi területeken korábban is kezdődhet.
Fészkelési szokások: Odúlakó madár, fészket nem épít. Faodúkban, sziklahasadékokban, épületek réseiben, vagy mesterséges odúkban (fecskendővel ellátott tárolóedényekben) fészkel. Elhagyott harkályodúkat is elfoglalhat.
Tojásszám: Általában 3-7 tojás.
Tojás leírása: 3-7 tojást rak, melyek fehérek vagy krémszínűek, vörösesbarna vagy bíboros foltokkal és pöttyökkel telehintve.
Költési idő: 28-32 nap, a tojó inkubál, de a hím is segíthet.
Kirepülési idő: 29-31 nap elteltével a fiókák elhagyják a fészket.
Szülői gondoskodás: Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében és gondozásában. A hím viszi a zsákmányt, a tojó pedig eteti a kicsinyeket. A kirepülés után még több hétig etetik a fiatalokat.

Hol találhatjuk

Nyílt területek

Láthatók gyepeken, legelőkön, mezőgazdasági területeken, magas fűvel borított területeken, ahol nagy rovarpopulációk élnek.

Városok és külvárosok

Gyakran megfigyelhetőek városi parkokban, golfpályákon, temetőkben, vagy akár a külvárosi utcák felett is, ahol magas fák vagy villanypóznák szolgálnak perchként.

útmenti villanydrótok és oszlopok

Csendes utakon, autópályák mentén gyakran ülnek a villanydrótokon vagy oszlopokon, lesve a zsákmányt.

Terepi tippek

Figyelje meg a villanydrótokat és oszlopokat. Ezek a madarak szeretnek magas pontokról figyelni. Gyakran látni őket villanydrótokon, telefonpóznákon vagy magas kerítések tetején.
Keresse a szitáló repülést. Ha egy kis ragadozó madár lebeg egy helyben a szélben, majd hirtelen lecsap a földre, nagy valószínűséggel amerikai vércse.
Hallgasson a hangjára. A jellegzetes "kili-kili-kili" hívás segíthet a madár lokalizálásában, különösen a fészkelési időszakban.
Keressen megfelelő élőhelyeket. Fényképezőgépet vagy távcsövet vigyen magával, és keressen nyílt területeket, parkokat, mezőgazdasági területeket, ahol ez a faj gyakran előfordul.

Hasonló fajok

Eurasiai vércse

Falco tinnunculus

Az amerikai vércse a tollazat mintázatában és színezetében, valamint az arcrajzolatában tér el az Európaia vércsétől. Az amerikai vércse arca két függőleges fekete csíkkal rendelkezik, míg az európai vércse arca egységesebb, bajuszsáv csak ritkán, halványan látszik. A hím európai vércse farka egységes szürke, jellegzetes fekete szalaggal a végén, míg az amerikaié barnás. Az európai vércse szitálása jellemzően erőteljesebb, szélvészben is stabilabb.

Merlin (kis sólyom)

Falco columbarius

A merlin sötétebb, zömökebb testalkatú és szárnyai rövidebbek, hegyesebbek. Nincs meg az amerikai vércse jellegzetes V-alakú fekete sávja az arcon. A merlin repülése gyorsabb, direkt, kevesebbet szitál. A merlinek általában erdősebb élőhelyeket kedvelnek, mint a nyíltabb térségeket preferáló amerikai vércsék.

Gyors tények

Legkisebb Észak-amerikai sólyom:: Igen, a Falco sparverius Észak-Amerika legkisebb sólyomfaja.
Csúcstartó szitálásban:: Az egyik legtöbbet szitáló madár a sólyomfélék között.
Odúlakó:: Nem épít fészket, odúkba rakja tojásait.
Két névsáv az arcon:: Egyedülálló arcmintázat a sólyomféléknél Észak-Amerikában.

Érdekességek

A kaliforniai vörös vércsék képesek ultraibolya fénytartományban látni, ami segíthet nekik a rágcsálók vizeletnyomainak felderítésében a vadászat során.
Az amerikai vörös vércse szinte bármilyen lyukban fészkelhet, ami elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne, még ha az egy elhagyott faodú vagy egy régi ház falában lévő rés is.
A hím és a tojó mérete közötti különbség lehetővé teszi, hogy különböző méretű zsákmányt ejtsenek el, ami csökkenti a táplálékért való versengést a páron belül.

Tudományos besorolás

Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Sólyomalakúak (Falconiformes)
Család: Sólyomfélék (Falconidae)
Nem: Sólyom (Falco)
Faj: Falco sparverius