Közönséges vércse

Nem fenyegetett (Least Concern) a globális IUCN Vörös Listán. Európában enyhe csökkenés tapasztalható helyenként.

Falco tinnunculus

Madarat láttál? Azonosítsd azonnal a Birdby alkalmazással

Bemutatás

A közönséges vércse egy kis termetű, karcsú ragadozó madár, melyet jellegzetes szitáló repüléséről és békés természetéről könnyű felismerni. Széles körben elterjedt Eurázsiában és Afrikában. Kiváló látásával képes a távoli apró rágcsálókat is észrevenni, és hatékony vadász. Főként nyílt területeken, mezőgazdasági vidékeken, de városi környezetben is megfigyelhető.

Méret és élettartam

Hossz: 32-39 cm
Szárnyfesztáv: 65-82 cm
Tömeg: hím: 136-252 g, tojó: 154-314 g
Élettartam: Akár 16 év (vadonban jellemzően 3-4 év)
Táplálkozás: Főként apró rágcsálók (egerek, pockok), nagyobb rovarok (sáskák, bogarak), néha kisebb madarak, gyíkok és férgek.

Testi jellemzők

Tollazat: A hímek feje és farka palaszürke. A háta és szárnyfedői rozsdavörösek, apró fekete foltokkal. A hasa krémfehér, finom fekete csíkozással. A tojók kevésbé élénk színűek, fejük és farkuk barnásszürke, a hátuk vörösesbarna, erősebb fekete mintázattal. Hasuk sötétebben csíkozott. A farkukon mindkét nemnél fekete keresztsávok és széles, fekete szalagsáv látható a vége előtt, majd egy vékony, fehér szegély.
Csőr alakja: Rövid, erős, kampós csőr, fekete csúcscsal és sárga viaszfolttal a tövénél.
Szemszín: Sötétbarna szemek, sárga szemgyűrűvel.
Láb színe: Sárga lábak és ujjak, fekete karmokkal.
Megkülönböztető jegyek: Jellemző a szitáló repülés (helyben lebegés apró, gyors szárnycsapásokkal), rozsdavörös háta, szürke feje és farka a hímeknél, valamint a farkon lévő fekete sáv.
Fiatal egyed megjelenése: A fiatal madarak tollazata hasonlít a tojókra, de puhább, lazább tollazatúak. Náluk is jellemző a barnásabb fej és farok, valamint a sűrűbb, erőteljesebb hasi csíkozás.
Évszakos változások: Tollazatuk egész évben viszonylag állandó. Nincs jelentős szezonális változás a színekben vagy mintázatban a vedlést leszámítva.
Ivari kétalakúság: Jelentős: a hímek feje és farka palaszürke, a tojók feje és farka barnásabb, hátuk is sötétebben mintázott, és általában nagyobbak, nehezebbek.

Hogyan azonosítsuk

1
Szitáló repülés
Legjellemzőbb viselkedés, amiről azonnal felismerhető. Hosszú ideig képes egy helyben lebegni a levegőben, farkát legyezőszerűen szétterítve, szárnyait gyorsan verdesve.
2
Tollazat színe
A hím jellegzetes palaszürke feje és farka, rozsdavörös háta. A tojók egyöntetűbb vörösesbarnák, csíkozott hassal.
3
Farki sáv
Mindkét nem farkán egy vastag, fekete keresztsáv látható, melyet egy vékony, fehér szegély zár le.
4
Méret és testalkat
Relatíve kis termetű, karcsú sólyom, hosszú, de nem hegyes (mint pl. vándorsólyomnál) szárnyakkal.
5
Hangja
Az éles, gyors 'kí-kí-kí-kí' (kikett) hívás. Különösen riasztáskor vagy a fészek közelében hallható.

Élőhely és elterjedés

Biomok: Gyepek, mezőgazdasági területek, nyílt erdőségek szélei, sztyeppék, félsivatagok, városi területek.
Földrajzi elterjedés: Eurázsia nagy része és Afrika.
Magassági előfordulás: Tengerszinttől egészen 4500 méterig (pl. Himalájában).
Kedvelt környezetek: Nyílt, lankás területek, ahol elegendő zsákmány (főleg rágcsálók) és magas perching (figyelő) pontok (fák, oszlopok, épületek) állnak rendelkezésre. Városokban gyakran fészkel templomtornyokon vagy magas épületeken.

Viselkedés

Aktivitási idő: Napközben aktív, leginkább kora reggel és késő délután vadászik.
Táplálkozási szokások: Jellemzően leshelyről vagy szitálva vadászik. A magasból pásztázza a területet, majd pontosan lecsap prédájára. Főként nappal aktív, de alkonyatkor is vadászhat. A zsákmányt karmával ragadja meg, és gyakran egészben nyeli le a kisebb állatokat.
Társas viselkedés: Általában magányos, bár a költési időszakban párokban él. Fészkelőkolóniákat is alkothat, ha a fészkelőhelyek korlátozottak (pl. sziklafalakon). Télen néha gyülekeznek kedvező táplálkozóhelyeken vagy éjszakázóhelyeken.
Repülési minta: Könnyed, elegáns repülés, de a legjellegzetesebb a szárnycsapásokkal egy helyben lebegés, a 'szitálás'. Eközben a farkát legyezőszerűen szétteríti, hogy stabil maradjon. Gyakran vitorlázik is.
Vonulás: Részlegesen vándorló. Északi populációi télen melegebb déli területekre vonulnak (Földközi-tenger régiója, Afrika), míg a délebbi egyedek állandóak. Magyarországon vonuló és állandó populációja is él.
Területvédelem: A költési időszakban területtartó. Idegen vércséket a fészkelőterületükről elkergetnek.

Ének és hívás

Ének: Nincs igazi 'éneke'.
Hívás: Fő hívása egy gyors, éles 'kí-kí-kí-kí' sorozat, ami izgatottságra vagy riasztásra utal. Ezt hívják 'kikett'-nek. A fiókák éhségüket állandó, sípoló hanggal jelzik.
Mikor szól: Költési időszakban és fiókák közelében a leggyakoribb, de egész évben hallathatja riasztó hívását.

Szaporodás

Költési időszak: Áprilistól júliusig.
Fészkelési szokások: Nem épít fészket. Fészkelőhelyként korábbi varjú- vagy más ragadozómadár-fészkeket foglal el, facsoportokban, sziklafalakon, romokon, templomtornyokon, kéményekben, vagy ritkábban faodvakban. Egyre gyakrabban használ speciális vércse költőládákat is.
Tojásszám: Általában 4-6 tojás.
Tojás leírása: 3-6 (ritkán 2-9) tojássárga-vörösesbarna alapon sűrűn rozsdabarna foltokkal és pettyekkel, melyek a tompa végén sűrűbbek. Méretük kb. 35 x 29 mm.
Költési idő: 27-29 nap, főként a tojó kotlik, a hím táplálja őt.
Kirepülési idő: 28-35 nap múlva repülnek ki a fiókák. Ezután még 2-4 hétig a szülők etetik őket.
Szülői gondoskodás: A tojó kotlik, és a fiókákat is ő eteti az első időkben, a hím hozza a táplálékot. Később mindkét szülő részt vesz a vadászatban és a fiókák gondozásában.

Hol találhatjuk

Nyílt területek

Mezőgazdasági földek, legelők, gyepek, rétek.

Fás ligetek és erdőszélek

Ezek a területek biztosítják a fészkelőhelyet és a kémlelőpontokat.

Városi területek

Templomtornyok, magas épületek, parkok, temetők, ahol fészkelőhelyet és zsákmányt találhat.

Sziklás területek

Magas sziklafalak, kőbányák, ahol természetes üregekben vagy párkányokon fészkelhet.

Terepi tippek

Figyelje a szitáló repülést. Keressen a légben egy helyben függő madarat, amint a földre mered. Ez a vércse legjellegzetesebb vadászati módszere.
Keresse a magas leshelyeket. Gyakran ül fák tetején, villanyoszlopokon, távírópóznákon, vagy magasabb épületeken, ahonnan kémleli a környezetét.
Hallgassa a hangját. A 'kikett' riasztóhangja gyakran segít a lokalizálásában, különösen, ha a fészek közelében tartózkodik.
Keressen ürüléket. Fészkelőhelyek közelében vagy kedvelt leshelyek alatt gyakran találhatók ragadozó madár ürülékfoltok (fehérség) és köpetek (emésztetlen szőrcsomók, csontok maradványai), amelyek jelzik a jelenlétét.

Hasonló fajok

Kék vércse

Falco vespertinus

A kék vércse hímje sötétszürke, jellegzetes vörös 'nadrággal' és alsó farokfedőkkel. A tojó feje és hasa okkersárga, a háta szürke. Repülése légiesebb, könnyedebb. A kék vércse rovarokra specializáltabb. Testalkata karcsúbb, szárnyai hegyesebbek. Nincs meg a közönséges vércsére jellemző szürke fej-farok kombináció a hímnél, és a tojó mintázata is eltérő.

Kis sólyom

Falco columbarius

Kisebb, zömökebb testalkatú. A hím háta palaszürke, hasa vöröses, a tojó barnás, sötétebb csíkozással. Kevésbé szitál, inkább gyors, alacsony repüléssel vadászik. Szárnyai rövidebbek, hegyesebbek. Gyorsabb, közvetlenebb a repülésük, és zsákmányállatban is inkább a madarakat preferálják.

Parlagi sas (fiatalkori)

Aquila heliaca

Bár méretben jelentősen nagyobb (bár egy távoli, magas repülő fiatallal össze lehet téveszteni), a fiatalkori parlagi sas barnás tollazata hasonlíthat a vércsékre. Azonban a parlagi sas egy sokkal nagyobb és robusztusabb madár, más repülési profillal és sokkal lassabb szárnycsapásokkal. Soha nem szitál.

Gyors tények

Típus:: Ragadozó madár
Vadászat:: Szitáló repülés és lesvadászat
Fészek:: Nem épít fészket, elhagyott fészkeket vagy odúkat használ
Fő élelem:: Pockok és egyéb rágcsálók
Populáció trend:: Stabil, helyenként enyhén csökkenő Európában

Érdekességek

A közönséges vércse szitálás közben képes érzékeli az ultraibolya (UV) fényt, melyet a pockok vizelete visszaver. Ez segít nekik a territóriumon belüli rágcsálómozgások észlelésében.
A vércse a Falco genus legegyszerűbben idomítható tagjai közé tartozik, ezért gyakran használják solymászatban, különösen kezdők számára.
Városi környezetben akár 30-40 méter magas épületek vagy templomtornyok párkányain is képes fészkelni, kihasználva az ottani biztonságot és a galambok, verebek adta tápláléklehetőséget.
A hímek és a tojók különbsége a tollazatban azért alakult ki, hogy a fiókanevelés idején a tojó jobban tudjon rejtőzködni a fészekben, míg a hímek eltérő színei segítenek a területvédésben és a párkeresésben.

Tudományos besorolás

Ország: Állatok
Törzs: Gerinchúrosok
Osztály: Madarak
Rend: Sólyomalakúak
Család: Sólyomfélék
Nem: Falco
Faj: Falco tinnunculus