Feketetorkú búvár

Bemutatás

A feketetorkú búvár egy közepes méretű vízimadár, élelem után merülve szerzi táplálékát. Jellegzetes mintázatú tollazata van, különösen a költési időszakban. Elegáns mozgású a vízen, de a szárazföldön esetlen a lába hátsó elhelyezkedése miatt. Rövid, lekerekített szárnyai gyors, de erőlködő repülésre utalnak. Észak-Eurázsia és Észak-Amerika sarkvidéki és boreális területein él. Jellegzetes hangja hozzátartozik a vadonbeli tavak hangulatához.

Méret és élettartam

Hossz

58-73 cm

Szárnyfesztáv

110-130 cm

Tömeg

1,3-3,4 kg

Élettartam

Akár 20 év

Táplálkozás

Főleg halak, de kétéltűeket, rákokat és vízi rovarokat is fogyaszt.

Testi jellemzők

Tollazat

Költési tollazat: A hímek és tojók megjelenése hasonló. Nyáron jellegzetes fekete torokkal, szürke tarkóval és fejjel rendelkeznek. A hát és a szárnyak sötétek, fehér kockás mintázattal, míg a hasoldal fehér. A nyak két oldalán finom fekete-fehér csíkozás látható. Téli tollazat: A fekete torok hiányzik, a nyak és a torok fehér, a fejtető és a tarkó sötétszürke. A felsőtest egyenletesen sötétszürke, a hasoldal fehér. A fiatal példányok hasonlítanak a téli tollazatú felnőttekre, de fakóbbak és tollazatuk enyhén barnás árnyalatú.

Csőr alakja

Egyenes, hegyes, szürke vagy fekete. A költési időszakban sötétebb.

Szemszín

Vörös (különösen a költési időszakban), de a fiataloknak és téli tollazatúaknak sötétebb lehet.

Láb színe

Fekete vagy sötétszürke, a lábfejek részben vagy teljesen úszóhártyásak.

Megkülönböztető jegyek

A költési tollazatban a fekete torok, a szürke fej, a nyak oldalán lévő finom csíkozás és a sötét hát fehér kockás mintázattal a legjellegzetesebb. Repülés közben a jellegzetes "púpos" sziluett és a kinyújtott nyak segíti az azonosítást.

Fiatal egyed megjelenése

A fiatalok hasonlítanak a téli tollazatú felnőttekre, de tollazatuk általában barnásabb árnyalatú, kevésbé kontrasztos. A nyakukon és a hátukon lévő mintázat fakóbb, a szemük sötétebb. Első téli tollazatukat ősszel vedlik.

Évszakos változások

A költési (nyári) és a téli tollazat jelentősen eltér. A tavaszi vedléssel alakul ki a jellegzetes fekete torkú, szürke fejű nyári ruha, míg ősszel a téli, fakóbb tollazatot öltik.

Ivari kétalakúság

Nincs jelentős ivari dimorfizmus a tollazatban, méretbeli különbségek is elhanyagolhatóak, bár a hímek átlagosan valamivel nagyobbak lehetnek.

Hogyan azonosítsuk

1. 1

   Költési tollazat

   Figyeljük a jellegzetes fekete torkot, a kontrasztos szürke fejet és tarkót, valamint a nyak oldalán lévő vékony fekete-fehér csíkozást. A hát sötét, tiszta fehér kockás mintázattal.

2. 2

   Téli tollazat

   Télen hiányzik a fekete torok, a madár fehér nyakú, sötétszürke fejtetővel és tarkóval, valamint egyenletesen sötétszürke háttal. Nehezebb azonosítani, de a méret és testalkat segíthet.

3. 3

   Repülés

   Repülés közben a hosszú, egyenesen kinyújtott nyak és a jellegzetes "púpos" testtartás, valamint a gyors, erőteljes szárnycsapások jellemzik. Gyakran alacsonyan, a víz felett repül.

4. 4

   Hang

   A jellegzetes, messzire hangzó, fuvolázó "kú-úúú-ííí" vagy "ooo-aaah" kiáltások segíthetnek az azonosításban, különösen a költési területeken.

5. 5

   Csőr

   A közepes méretű, egyenes, penge alakú csőr, amely a költési időszakban sötétebb, míg télen világosabb szürke lehet.

Élőhely és elterjedés

Biomok

Tundra, boreális erdők, mérsékelt övi vizes élőhelyek (tavak, tengerpartok).

Földrajzi elterjedés

Palearktikus és nearktikus elterjedésű, költőterülete Észak-Európa, Észak-Ázsia és Alaszka. Telelőterülete a mérsékelt égövi tengerpartok mentén húzódik, beleértve Nyugat-Európa, a Földközi-tenger, a Fekete-tenger és Kelet-Ázsia partvidékeit.

Magassági előfordulás

Főleg alacsonyabban fekvő területek, telelőhelyeken a tengerszinttől kiterjedve.

Kedvelt környezetek

Síkvidéki vagy enyhén dombos, tiszta vizű, halban gazdag tavak, különösen a fátlan tundra és a tajga zónákban a költési időszakban. Telelőhelyeken tengerparti vizek, öblök, torkolatok, ritkábban nagy, gleccserek által vájt tavak.

Viselkedés

Aktivitási idő

Nappal aktív, táplálékszerzésre és a fiókák gondozására fordítja az idejét. Éjszaka pihen a vízen.

Táplálkozási szokások

Főleg merüléssel szerzi táplálékát, akár 10-20 méteres mélységig is lemerülhet, a víz alatt úszva kapja el zsákmányát. Általában kisebb halakat eszik, de rákokat, garnélákat, kétéltűeket és vízi rovarokat is fogyaszt.

Társas viselkedés

Költési időszakban általában magányos, párosan vagy kis családi csoportokban látható. Vándorláskor és telelőhelyein nagyobb csapatokba verődhet, főleg a gazdag táplálékforrású területeken.

Repülési minta

Erőteljes, egyenes repülés hosszú, kinyújtott nyakkal és kissé lehajló fejjel. A vízről a levegőbe szálláshoz hosszú nekifutást igényel. Visszafogottan, de erőteljes szárnycsapásokkal repül. Magasan a víz fölött, gyakran a part mentén figyelhető meg repülése.

Vonulás

Hosszútávú vonuló. Tavasszal a költőterületekre, ősszel a telelőhelyekre vonul. A vonulás általában tengerparti útvonalakon történik, de szárazföld felett is vonulhat.

Területvédelem

Költési időszakban erősen territóriális. Aggresszívan védelmezi fészkét és költőterületét más búvárokkal és ragadozókkal szemben.

Szaporodás

Költési időszak

Május végén, június elején kezdődik, a jégolvadás után.

Fészkelési szokások

Egyszerű fészket épít a vízparton, gyakran egy kis szigeten vagy félszigeten, növényi anyagokból. A fészek általában alig van a vízszint felett, hogy a madár könnyen megközelíthesse úszva.

Tojásszám

2 tojás (általában).

Tojás leírása

2, de ritkán 1 vagy 3, ovális, sötét olajzöld vagy barnás színű, sötétebb foltokkal.

Költési idő

24-29 nap, mindkét szülőkotlik.

Kirepülési idő

55-65 nap. A fiatalok hamarosan úszóképesek a kikelés után, de a szülők etetik és gondozzák őket. Az első repülés mintegy 2 hónaposan történik.

Szülői gondoskodás

Mindkét szülő neveli a fiókákat, etetik őket, és figyelnek rájuk a ragadozók ellen. A fiókák gyakran a szülők hátán utaznak, hogy elkerüljék a hideg vizet és a ragadozókat.

Hol találhatjuk

Terepi tippek

1. Távoli megfigyelés. A feketetorkú búvárok általában távolságtartóak, ezért jó minőségű távcső vagy spektív ajánlott a megfigyelésükhöz.
2. Korán reggel vagy este. A legaktívabbak gyakran a kora reggeli és késő esti órákban vannak, amikor táplálékot keresnek vagy hangoskodnak.
3. Keresd a jellegzetes hangot. Különösen költési területeken, a jellegzetes hívóhangja elárulhatja a jelenlétét, még mielőtt meglátnánk.
4. Tengerparti megfigyelés. Telelőhelyein a tengerparti megfigyelőhelyeken, öblökben érdemes keresni, figyelni a vízen úszó madarakat vagy a repülő egyedeket.
5. Türelmes várakozás. Mivel sokat merülnek, a megfigyeléshez türelemre van szükség. Várjuk meg, amíg felmerülnek a víz alól.

Hasonló fajok

Gyors tények

Tudományos név:

Gavia arctica

Család:

Búvárfélék (Gaviidae)

Elterjedés:

Észak-Eurázsia, Alaszka

Táplálkozás:

Halak, kétéltűek, ízeltlábúak

Vándorlás:

Hosszútávú vonuló

Védelmi státusz:

Nem fenyegetett

Érdekességek

• A búvárok lábai annyira hátul helyezkednek el a testükön, hogy szinte lehetetlen számukra a szárazföldön járni, ezért a fészkeiket is a víz közvetlen közelébe építik.
• A feketetorkú búvár "yodeling" hívása egyedi az egyes egyedekre nézve, és a terület hívásában használatos, melyet a hímek adhatnak ki.
• Kiváló úszók és merülők, akár 90 másodpercig is a víz alatt maradhatnak, és 20 méternél mélyebbre is lemerülhetnek halak után kutatva.
• A csontjaik sűrűbbek, mint a legtöbb repülő madáré, ami segít nekik a merülésben, de nehezebbé teszi a repülést és a felszállást.
• A fiatal fiókák gyakran a szüleik hátán utaznak, hogy melegen maradjanak és védve legyenek a ragadozóktól a hideg északi vizeken.

Tudományos besorolás

Ország

Állatok (Animalia)

Törzs

Gerinchúrosok (Chordata)

Osztály

Madarak (Aves)

Rend

Búváralakúak (Gaviiformes)

Család

Búvárfélék (Gaviidae)

Nem

Búvár (Gavia)

Faj

Gavia arctica

Feketetorkú búvár felfedezése