Szirti íbisz

Bemutatás

A szirti íbisz egy közepes méretű, vonuló gázlómadár, melyet jellegzetes, csupasz, vöröses fejéről és hosszú, lefelé hajló csőréről lehet felismerni. Egykor széles körben elterjedt volt Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, de mára kritikusan veszélyeztetett fajjá vált, vadon élő populációi csak Marokkóban és Szíriában maradtak fenn, valamint egy reintrodukált populáció az Alpokban. Kolóniákban fészkel sziklafalakon és táplálkozik félszáraz gyepeken és sztyeppéken.

Méret és élettartam

Hossz

70-80 cm

Szárnyfesztáv

125-135 cm

Tömeg

1000-1500 g

Élettartam

10-15 év (vadon), akár 20-25 év (fogságban)

Táplálkozás

Rovarok (sáskák, bogarak, lárvák), pókok, csigák, férgek, kisebb hüllők, kétéltűek és rágcsálók.

Testi jellemzők

Tollazat

A felnőtt madarak tollazata fényes, sötét, fémesen csillogó fekete, mely a napfényben zöldes, lilás és bronzos árnyalatokat mutat. A nyak és a fej csupasz, vöröses-rózsaszínes bőrrel borított. A szárnyakon a másodrendű evezőtollak végei gyakran világosabbak, barnásak lehetnek.

Csőr alakja

Hosszú (kb. 12-14 cm), vékony, erősen lefelé hajló, vöröses színű csőr, fekete heggyel.

Szemszín

Sötétbarna írisz, vöröses szemgyűrűvel.

Láb színe

Vöröses-rózsaszínes lábak és lábfejek.

Megkülönböztető jegyek

Csupasz, vöröses fej és nyak, hosszú, lefelé hajló vörös csőr, sötét, fémesen csillogó tollazat, a tarkón jellegzetes, bozontos tollgallér (különösen a hímeknél és a költési időszakban).

Fiatal egyed megjelenése

A fiatal madarak tollazata mattabb, barnásabb, kevésbé fémesen csillogó. A fejük és nyakuk nem csupasz, hanem rövid, sötét tollakkal borított, és a csőrük is sötétebb, kevésbé élénk vörös. A tarkójukon nincs tollgallér.

Évszakos változások

A tollazat nem változik jelentősen szezonálisan, de a csupasz fej és nyak színe a költési időszakban élénkebb vöröses-rózsaszínes árnyalatot vehet fel, és a tarkón lévő tollgallér is hangsúlyosabbá válik.

Ivari kétalakúság

A nemek hasonlóak, de a hímek általában kissé nagyobbak és nehezebbek, valamint a tarkójukon lévő tollgallér (bóbita) hosszabb és hangsúlyosabb lehet, különösen a költési időszakban.

Hogyan azonosítsuk

1. 1

   Fej és nyak

   Keresse a csupasz, vöröses-rózsaszínes fejet és nyakat. Ez a legfeltűnőbb azonosító jegy.

2. 2

   Csőr

   Figyelje meg a hosszú, vékony, erősen lefelé hajló, vöröses csőrt.

3. 3

   Tollazat

   A sötét, fémesen csillogó tollazat, mely zöldes, lilás árnyalatokat mutat a napfényben.

4. 4

   Tarkó

   A tarkón lévő bozontos tollgallér, különösen a hímeknél és a költési időszakban.

5. 5

   Élőhely

   Sziklás, meredek falak közelében, nyílt, félszáraz területeken keresse.

6. 6

   Viselkedés

   Gyakran csoportosan táplálkozik, csőrét a talajba szúrva keresi a táplálékot.

Élőhely és elterjedés

Biomok

Félszáraz gyepek, sztyeppék, félsivatagos területek, sziklás hegyvidékek, tengerparti sziklák.

Földrajzi elterjedés

Jelenleg vadon élő populációi Marokkóban (Souss-Massa Nemzeti Park és környéke) és Szíriában (Palmyra közelében) találhatók. Reintrodukált populációk élnek az Alpokban (Ausztria, Németország, Olaszország). Történelmileg elterjedt volt Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Dél-Európában.

Magassági előfordulás

Tengerszinttől akár 2700 méteres magasságig.

Kedvelt környezetek

Sziklás, meredek falak, szurdokok, tengerparti sziklák, ahol biztonságosan fészkelhetnek, és a közelben nyílt, rövid füvű, köves vagy homokos területek, ahol táplálékot kereshetnek. Fontos a zavartalan környezet.

Viselkedés

Aktivitási idő

Nappali.

Táplálkozási szokások

Nappali táplálkozó. Csőrét a talajba szúrva, tapogatózva keresi a gerincteleneket. Gyakran követi a legelő állatokat, hogy az általuk felzavart rovarokat elfogja. Csoportosan táplálkozik.

Társas viselkedés

Kolóniákban fészkel, gyakran több tucat, vagy akár több száz pár is élhet együtt. A költési időszakon kívül is csoportosan mozog és táplálkozik. Nagyon társas madár.

Repülési minta

Erőteljes, egyenes vonalú repülés, lassú, mély szárnycsapásokkal. Gyakran vitorlázik a termikeket kihasználva. Repülés közben a nyakát kinyújtja, lábait pedig a test mögött tartja.

Vonulás

A marokkói populációk nagyrészt helyhez kötöttek, de a fiatal madarak kóborolhatnak. A szíriai populáció vonuló, telelni Etiópiába és Jemenbe repül. Az alpesi reintrodukált populációk is vonulók, telelőhelyük Toszkánában található.

Területvédelem

A fészkelőkolóniákban a fészek körüli kis területet védik, de a táplálkozóterületeken kevésbé territoriálisak, csoportosan keresik a táplálékot.

Szaporodás

Költési időszak

Februártól júliusig, a pontos időzítés a földrajzi elhelyezkedéstől és az időjárási viszonyoktól függ.

Fészkelési szokások

Sziklafalak párkányain, üregeiben vagy repedéseiben fészkel, gyakran nagy, laza kolóniákban. A fészek egy egyszerű, gallyakból, fűszálakból és egyéb növényi anyagokból épített platform, melyet sárral és tollakkal bélelnek ki. Mindkét szülő részt vesz az építésben.

Tojásszám

1-4 tojás, leggyakrabban 2-3.

Tojás leírása

Általában 2-4 tojást rak. A tojások oválisak, halványkék vagy zöldes alapszínűek, sötétebb barna vagy vörösesbarna foltokkal és pettyekkel.

Költési idő

24-28 nap.

Kirepülési idő

45-50 nap, a fiókák ezután válnak röpképesekké, de még hetekig a szülőkkel maradnak.

Szülői gondoskodás

Mindkét szülő kotlik és gondoskodik a fiókákról. A fiókákat felöklendezett táplálékkal etetik.

Hol találhatjuk

Terepi tippek

1. Korán reggel vagy késő délután. Ezekben az időszakokban a legaktívabbak a táplálkozás során.
2. Távcső és teleszkóp. A sziklafalakon fészkelő kolóniák megfigyeléséhez elengedhetetlenek.
3. Türelem és csend. A szirti íbiszek érzékenyek a zavarásra, különösen a fészkelőhelyeken.
4. Helyi vezetők. A vadon élő populációk megfigyeléséhez érdemes helyi szakértőket vagy túravezetőket igénybe venni, akik ismerik a madarak mozgását és a legjobb megfigyelőhelyeket.

Hasonló fajok

Gyors tények

Élőhely:

Sziklás hegyvidékek, félszáraz gyepek

Táplálkozás:

Rovarok, férgek, kisebb gerincesek

Fészkelés:

Sziklafalakon, kolóniákban

Vonulás:

Részben vonuló, részben helyhez kötött

Veszélyeztetettség:

Kritikusan veszélyeztetett

Jellegzetesség:

Csupasz, vöröses fej és lefelé hajló csőr

Érdekességek

• Az ókori Egyiptomban szent madárnak tartották, és hieroglifákon is ábrázolták, mint a bölcsesség és a tudás szimbólumát.
• Európában a 17. században halt ki, valószínűleg a vadászat és az élőhelyvesztés miatt. Az Alpokban zajló reintrodukciós program célja a faj visszatelepítése.
• A reintrodukált populációk madarait gyakran jeladóval látják el, hogy nyomon követhessék vonulásukat és viselkedésüket, ami értékes információkat szolgáltat a faj megőrzéséhez.
• A szirti íbisz az egyik leginkább veszélyeztetett madárfaj a világon, a vadon élő egyedek száma mindössze néhány százra tehető.

Tudományos besorolás

Ország

Állatok (Animalia)

Törzs

Gerinchúrosok (Chordata)

Osztály

Madarak (Aves)

Rend

Gólyaalakúak (Ciconiiformes)

Család

Ibiszfélék (Threskiornithidae)

Nem

Geronticus

Faj

Geronticus eremita

Szirti íbisz felfedezése