Szakállas saskeselyű

Közel Fenyegetett (IUCN Red List)

Gypaetus barbatus

Madarat láttál? Azonosítsd azonnal a Birdby alkalmazással

Bemutatás

A szakállas saskeselyű egy nagyméretű, tekintélyes ragadozó madár, amely jellemzően hegyvidéki területeken él. Különleges táplálkozási módszereiről ismert, elsősorban csontokkal táplálkozik, amelyeket nagy magasságból kövekre ejt, hogy összetörje azokat. Ez az egyedi viselkedésmód elkülöníti más keselyűfajoktól. Jellegzetes a hosszú, ék alakú farka és a keskeny szárnyai, repülés közben hasonlít a sólyomra, nem a tipikus keselyűkre.

Méret és élettartam

Hossz: 94-125 cm
Szárnyfesztáv: 231-283 cm
Tömeg: 4.5-7.8 kg (átlagosan 5-6 kg)
Élettartam: Akár 20-25 év a vadonban, fogságban 40-45 év
Táplálkozás: A szakállas saskeselyű étrendjének jelentős részét nagytestű emlősök tetemeinek csontjai teszik ki. Fogyaszt továbbá inakat, szalagokat, csontvelőt és kisebb mértékben más állati maradványokat. Becslések szerint táplálékának 85-90%-a csontokból áll.

Testi jellemzők

Tollazat: A kifejlett madarak testének alsó része és a fej eleje rozsdavöröses vagy sárgás-narancssárgás, ami a vassal (hematit) gazdag földes porral való 'festődésnek' köszönhető. A hát és a szárnyak sötét szürkés-fekete színűek, gyakran kékes árnyalattal. A fej teteje és a tarkó világos, szürkésfehér. A szem körül jellegzetes fekete maszkot visel, amely a csőrtőtől indulva terjed a szem alatt és a fülfedőkig. A csőr töve alatt egy 'szakállra' emlékeztető, fekete tollbojt található.
Csőr alakja: Erős, kampós, felülről lapított orrnyílásokkal.
Szemszín: Világossárga vagy narancssárga írisz, körülötte élénk vörös scleralis gyűrű.
Láb színe: Szürkés vagy sárgás, a karmok erősek, sötétek.
Megkülönböztető jegyek: Hosszú, ék alakú farok, keskeny, hosszú szárnyak, alulról rozsdavöröses test, a csőr alatti fekete 'szakáll', a szem körüli fekete maszk. Repülés közben a szárnyak enyhén 'M' alakban, felfelé tartva. A csuklóízület előretörő.
Fiatal egyed megjelenése: A fiatal madarak teljesen sötétek, barnás-fekete tollazatúak. A fejük és nyakuk is sötét, hiányzik róluk a felnőttekre jellemző rozsdás árnyalat és a világos fejtető. A 'szakálluk' kezdetlegesebb, rövidebb. Fokozatosan, 5-7 év alatt érik el a felnőttkori tollazatukat.
Évszakos változások: A tollazat alapszíne nem változik évszakosan, azonban az alsó testrészek rozsdás árnyalata idővel fakultálhat, vagy frissen 'festett' lehet, ami a madár viselkedésétől és a hozzáférhető 'festékanyagtól' függ. Vedléskor a tollazat frissebbnek és sötétebbnek tűnhet, mielőtt az új tollak kopni kezdenének.
Ivari kétalakúság: Nincs jelentős ivari dimorfizmus a tollazatban vagy a méretben, bár a tojók hajlamosak picivel nagyobbak és nehezebbek lenni a hímeknél.

Hogyan azonosítsuk

1
Sziluett repülés közben (felnőtt)
Jellemző a hosszú, ék alakú farok, a hosszú és keskeny szárnyak. Repülés közben a szárnyvégek ujjszerűen szétterülnek, de karcsúbbak, mint más keselyűknél. A szárnyakat enyhén 'M' vagy 'V' alakban tartja. A fej és a nyak előre nyúlik.
2
Tollazat színe (felnőtt)
Az alsó testrészek és a fej eleje rozsdás-narancssárgás, a hát és a szárnyak sötét szürkés-feketék. A fejtető világos. Ez a kontraszt nagyon jellegzetes.
3
Fej és arc (felnőtt)
Fekete 'szakáll' a csőr alatt, fekete maszk a szem körül, narancssárga írisz vörös gyűrűvel.
4
Táplálkozási szokások
Megfigyelhető, amint csontokat ejt le sziklás terepen, hogy feltörje azokat. Ez egy egyedülálló viselkedésmód.
5
Fiatal madarak
Az idősebb madaraktól eltérően a fiatalok teljesen sötét, barnás-fekete tollazatúak, fejük is sötét, nincsenek rajtuk a felnőttekre jellemző élénk színek.

Élőhely és elterjedés

Biomok: Hegyi régiók, sziklás területek, meredek sziklafalak, mély völgyek.
Földrajzi elterjedés: Európa ( Pireneusok, Alpok, Balkán ), Afrika ( Atlasz-hegység, Etióp-felföld, Dél-afrikai Drakensberg ), Ázsia ( Anatólia, Kaukázus, Közép-Ázsia, Himalája, Tibet ). Elszigetelt populációk találhatók a Közel-Keleten is.
Magassági előfordulás: Jellemzően 500-4000 méteres tengerszint feletti magasságban, de a Himalájában akár 7000 méteren is megfigyelték már. Főként 1000-2000 méter között fészkel.
Kedvelt környezetek: Magashegységi láncolatok, sziklás gerincek, szakadékok és völgyek, ahol bőségesen áll rendelkezésre csontanyag a vadon élő vagy háziállatok tetemeiből. Nyílt, füves hegyoldalak és alpesi legelők feletti sziklás élőhelyek.

Viselkedés

Aktivitási idő: Nappali madár.
Táplálkozási szokások: A szakállas saskeselyű a csontokkal táplálkozó madarak egyedülálló képviselője. Gyakran repül magasra egy nagyobb csontdarabbal (ami akár egy tucat kg is lehet), majd sziklás aljzatra ejti, hogy eltörje és hozzáférjen a csontvelőhöz. Kisebb csontokat egészben nyel el. Rendkívül hatékonyan hasznosítja a tetemeket, amit más állatok (farkasok, más keselyűk) otthagynak. Aktív kereső, gyakran járőrözik a magaslatok felett.
Társas viselkedés: Jellemzően magányosak, vagy párokban élnek. A fészkelési időszakon kívül is kerülik a nagyobb gyülekezőhelyeket. Azonban az etetőhelyeknél (pl. csontlerakatok) több egyed is megjelenhet, de általában kerüli a konfliktust más fajokkal.
Repülési minta: Erőteljes, elegáns vitorlázó repülő. A szárnyakat enyhén felfelé tartva, 'M' alakban tartja. Gyakran spirálozik a hágókon és a sziklafalak felett a termikeket kihasználva. Repülés közben a hosszú, ék alakú farka és keskeny szárnyai, valamint a feje és nyaka előrenyúló pozíciója jellegzetes. Erős szélben is stabilan tartja magát.
Vonulás: Nem vándorló faj, általában egész évben a fészkelőterületén marad, de a fiatal madarak nagyobb területen is kóborolhatnak. Fiókanevelés után a szülők jellemzően a fészkelővölgy közelében maradnak.
Területvédelem: A párok nagy, 50-700 négyzetkilométeres territóriumot tartanak fenn, amelyet aktívan védenek más szakállas saskeselyűktől, különösen a költési időszakban. E területek nagysága nagyban függ az élelem elérhetőségétől.

Ének és hívás

Ének: Nincs jellegzetes éneke. Ritkán hallat hangot.
Hívás: Általában csendes madár. Kommunikációjuk főként fészkük közelében, ill. a költési időszakban figyelhető meg. Rövid, rekedtes, mély 'krí-krí-krí' vagy 'gvoók-gvoók' hangokat, valamint nazális 'kriaaaw' kiáltásokat adhat ki. Néha hosszú, melankolikus füttyöket is hallatnak.
Mikor szól: Ritkán hallani, főleg a fészek közelében, a párzási időszakban vagy konfliktushelyzetekben.

Szaporodás

Költési időszak: Szükséges információ: Egyes régiókban ősztől télig (szeptember-december), másutt téltől kora tavaszig (október/december-február). Az Alpokban gyakran már decemberben vagy januárban elkezdenek fészkelni, ezzel biztosítva, hogy a fióka a kemény téli körülmények között is elegendő élelmiszert kapjon, amikor kevesebb a préda.
Fészkelési szokások: Hatalmas fészket építenek, jellemzően sziklás párkányokon, barlangok bejáratánál vagy meredek sziklafalak mélyedéseiben. A fészek gallyakból épül, majd szőrrel, gyapjúval és csontokkal bélelik. Évekig használhatják ugyanazt a fészket, melynek mérete évről-évre nőhet, elérheti a 2,5 méter átmérőt és 1 méter mélységet is.
Tojásszám: 1-2 tojás, de jellemzően csak egy fióka marad életben (kainizmus, ahol az elsőként kikelő fióka megöli a másodikat).
Tojás leírása: Általában 1-2 tojást raknak. A tojások krémszínűek, vöröses-barnás foltokkal és mintázattal, szabálytalan alakúak.
Költési idő: 53-60 nap.
Kirepülési idő: 110-130 napig maradnak a fiókák a fészekben. Ez az egyik leghosszabb kirepülési idő a ragadozó madarak között.
Szülői gondoskodás: Mindkét szülő részt vesz az inkubációban és a fiókák etetésében. A fiókák kirepülése után is még hetekig, akár hónapokig gondozzák és etetik őket, amíg önállóan vadászni nem tudnak.

Hol találhatjuk

Hegyi területek

Keressük magas hegyekben, sziklás gerincek mentén és mély völgyek felett, különösen ott, ahol nagytestű állatok élnek, és tetemeket hagynak maguk után (pl. vadvédelmi terület, nemzeti park).

Sziklafalak és szakadékok

Fészkelőhelyeiket jellemzően meredek sziklafalakon, barlangok bejáratainál találhatjuk meg.

Csontlerakók (etetőhelyek)

Olyan helyeken, ahol az ember takarmányként kihelyez csontokat a ragadozó madarak számára (európai reintrodukciós programok során jellemző).

Terepi tippek

Használjunk távcsövet vagy teleszkópot. Mivel általában nagy magasságban tartózkodnak és méretes területet járnak be, a madár megfigyeléséhez elengedhetetlen a jó minőségű optika.
Türelem és kitartás. A szakállas saskeselyű ritka és óvatos madár. Érdemes sok időt szánni a keresésére, csendesen figyelve a hegyvonulatokat.
Figyeljünk a hőáramlatokra. Gyakran vitorláznak a fel ascending hőáramlatokon, így ezek segítik a madár észlelését.
Kérdezzük a helyi szakértőket. A helyi ornitológusok, hegyi vezetők vagy nemzeti parki őrök gyakran tudnak információval szolgálni a legvalószínűbb tartózkodási helyeikről.

Hasonló fajok

Keserűsólyom

Aquila chrysaetos

A keserűsólyom rövidebb farkú, szélesebb szárnyú. A szakállas saskeselyűnek jellegzetes, hosszú, ék alakú farka van, és a szárnyai keskenyebbek. A keserűsólyom testének az alja sötét, míg a szakállas saskeselyűé rozsdás-narancssárgás. A szakállas saskeselyű feje viszonylag kicsi a testéhez képest, míg a keserűsólyomé arányosan nagyobb.

Fahéjszínű keselyű

Gyps fulvus

A fahéjszínű keselyűnek a tipikus 'keselyű' sziluettje van, széles, rövid farkú szárnyakkal, rövid nyakkal. A szakállas saskeselyű hosszú, ék alakú farkával és hosszú, keskeny szárnyaival különbözik ettől, valamint repülés közben eltérő a sziluettje. A fahéjszínű keselyű feje és nyaka tollatlan, míg a szakállas saskeselyűé tollas.

Királykeselyű

Sarcoramphus papa

A királykeselyű Dél- és Közép-Amerikában fordul elő, jóval kisebb elterjedési területtel. Bár élénk színei vannak, tollazata eltér, és feje, nyaka csupasz. Emellett sziluettje is eltérő a szakállas saskeselyűétől.

Gyors tények

Legnagyobb csonttörő madár:: A legnagyobb madár, amely képes csontokat felszedni és letörni.
Egyedi színezés:: Alsó testének narancssárga színe a földes porral való 'festődés' eredménye, nem pigmentáció.
Hosszú fiatalkor:: A fiatal madarak 5-7 évig tartó sötét, barnás tollazatban vannak, mielőtt elérik a felnőtt tollazatukat.

Érdekességek

A szakállas saskeselyűt sokáig 'csonttörőnek' neveztek, és gyakran vadászták, mivel tévedésből úgy gondolták, hogy élve ejt el kisállatokat és embereket is.
Az ókori görögök úgy tartották, hogy Aiszkhülosz drámaírót egy szakállas saskeselyű ölte meg, amikor egy teknőst ejtett a fejére.
A vadonban élő madarak gyakran megfigyelhetők, amint egész csontdarabokat nyelnek le, akár 20-30 cm hosszúságút is, mert a gyomorsavuk képes feloldani azokat.
Az egyetlen ismert gerinces, amelynek étrendjében a csontok több mint 70-90%-át teszik ki.

Tudományos besorolás

Ország: Animalia
Törzs: Chordata
Osztály: Aves
Rend: Accipitriformes
Család: Accipitridae
Nem: Gypaetus
Faj: Gypaetus barbatus