Vörösfejű harkály

Mérsékelten fenyegetett (Near Threatened)

Melanerpes erythrocephalus

Madarat láttál? Azonosítsd azonnal a Birdby alkalmazással

Bemutatás

A vörösfejű harkály egy közepes méretű harkályfaj, mely Észak-Amerika keleti és középső részein honos. Jellemzője a feltűnő piros feje, a fekete háta és a kontrasztos fehér alsótestrésze. A fiatal madarak tollazata barnásabb, még nem annyira élénk. Rovarfogyasztó és gyümölcsevő madár, mely jellegzetes ütőhangokkal és hangos kiáltásokkal kommunikál. Jelentős populációcsökkenésen ment keresztül az utóbbi évtizedekben, elsősorban élőhelyének elvesztése miatt.

Méret és élettartam

Hossz: 20-25 cm
Szárnyfesztáv: 42-51 cm
Tömeg: 54-91 g
Élettartam: 5-9 év a vadonban, feljegyeztek 12 éves példányokat is.
Táplálkozás: Rovarok (bogarak, hangyák, hernyók), gyümölcsök (bogyók, cseresznye, alma), diófélék (mogyoró, makk), magvak. Alkalmanként apró rágcsálókat, tojásokat és fiókákat is fogyaszt.

Testi jellemzők

Tollazat: A felnőtt madár feje, nyaka és begyrésze élénk skarlátvörös. A háta, szárnyai és farka fényes fekete, kékes-zöldes csillogással. A farcsík és az alsótest tiszta fehér. Jellegzetes, nagyméretű fehér szárnyfoltok láthatók, amelyek repülés közben feltűnőek, és a szárnyak külső felén is kiterjednek. A nemek hasonlóak, de a hím feje gyakran élénkebb vörös. A vörös fej élénksége a kor előrehaladtával is változhat.
Csőr alakja: Erős, egyenes, éles, ék alakú csőr, fekete színű.
Szemszín: Sötétbarna vagy vörösesbarna.
Láb színe: Sötétszürke vagy fekete.
Megkülönböztető jegyek: Feltűnő, egyszínű vörös fej, nyak és torok, kontrasztos fekete hát, fehér alsótest, és a repülés közben jól látható nagy fehér szárnyfoltok. Nincs csíkozás vagy foltozás a vörös fejrészen.
Fiatal egyed megjelenése: A fiatal madarak feje barnás-szürkés árnyalatú, sötétebb csíkozással vagy foltozással, gyakran még vöröses árnyalattal. A hát barnás-fekete, enyhe foltozással. Az alsótest piszkosfehér, halvány csíkozással. A jellegzetes fehér szárnyfoltok már láthatók, de foltosabbak lehetnek. Fokozatosan alakul ki a felnőtt tollazat, általában az első télre már hasonlítanak a felnőttekre, de a vörös fej még nem annyira intenzív.
Évszakos változások: Nincs jelentős szezonális tollazatváltozás a felnőttek esetében. A fiatal madarak tollazata az első télre felnőttkori mintázatot ölt.
Ivari kétalakúság: Minimális. A hímek átlagosan kissé nagyobbak és a fejükön a vörös szín intenzívebb lehet, de terepen nem megkülönböztethetőek a tojóktól.

Hogyan azonosítsuk

1
Vörös fej és nyak
Figyelje a madár fejének, nyakának és torkának élénk, egységes skarlátvörös színét. Ez a legfeltűnőbb azonosító jegy.
2
Fekete hát és fehér alsótest
A hát fényes fekete, az alsótest pedig tiszta fehér, éles kontrasztot alkotva. Repülés közben ez a minta nagyon jellegzetes.
3
Fehér szárnyfoltok
Keresse a szárnyakon lévő nagy, kiterjedt fehér foltokat, amelyek repülés közben különösen jól láthatók. Ez segíthet megkülönböztetni más harkályfajoktól, még ha csak a hátát is látja.
4
Fiatal madarak
A fiatalok esetében a fej barnás-szürkés árnyalatú, foltozással. A fehér szárnyfoltok már láthatók, de foltosabbak lehetnek. Eltérő tollazatuk ellenére a testforma és a repülési mód segít az azonosításban.
5
Hang
Hallgatózzon a jellegzetes, rekedtes 'chur-chur' vagy 'kweer-kweer' hívásai után, valamint a rövid, gyors dobolásra. Ezen túlmenően a levegőben elkapott rovarokra vadászó viselkedése különösen nyílt területeken megfigyelhető.

Élőhely és elterjedés

Biomok: Lombhullató erdők, vegyes erdők, erdőszélek, parkos területek, gyepek, mezőgazdasági területek fasorokkal, elhalt fákkal.
Földrajzi elterjedés: Észak-Amerika keleti és középső része, Kanada déli részétől az Egyesült Államok Mexikói-öböl menti államaiig. Nyugaton a Sziklás-hegységig is előfordul.
Magassági előfordulás: Tengerszinttől körülbelül 2000 méterig.
Kedvelt környezetek: Nyílt erdők, ligetek elhalt fákkal, gyümölcsösök, tölgyerdők, gyér, szárazabb erdők, tavak és folyók menti erdők. Különösen kedvelik az olyan élőhelyeket, ahol bőségesen találhatók rovarok és makkok. Fontos számukra az elegendő, elhalt faanyag, amelyben fészkelhetnek és táplálékot kereshetnek.

Viselkedés

Aktivitási idő: Nappali.
Táplálkozási szokások: Gyakran repülő rovarokra vadászik a levegőben (úgynevezett “sallying” technika), mint egy légykapó. Fák törzséről és ágairól is begyűjti a rovarokat, vagy kaparja a kéreg alól. Raktározza a makkokat és dióféléket fák repedéseibe, kerítéscölöpökbe. Gyümölcsöket közvetlenül a fákról csipeget. Nagyon alkalmazkodó táplálkozásmód jellemzi, a rendelkezésre álló táplálékforrástól függően váltogatja stratégiáját.
Társas viselkedés: Párban vagy magányosan élnek, de a tél folyamán vagy a táplálékforrások közelében kisebb csoportokba gyűlhetnek. Területüket agresszíven védik más harkályoktól és madárfajoktól.
Repülési minta: Hullámzó, erőteljes repülés, gyakori rövid siklásokkal. Fel- és leszálláskor jellegzetesen billeg.
Vonulás: Részlegesen vonuló faj. Az északi populációk telelőterületekre vonulnak délebbre, míg a délebbi területeken élők állandóak. A vonulás időzítése és mértéke erősen függ az élelmiszer-ellátottságtól, különösen a makkterméstől.
Területvédelem: Erősen territoriális, különösen a költési időszakban. Fészkelő- és táplálkozóterületüket aktívan védik behatolókkal szemben.

Ének és hívás

Ének: Nincs igazi éneke. Jellegzetes a „quirk” vagy „churr” hangzású kiáltása, ami egy rövid, darabos, éles hangos trilla vagy rezgő hívás. Gyors, ismétlődő, fémes „kweer” hangokat is ad ki.
Hívás: A leggyakoribb hangja egy éles, gyors, rekedtes „chur-chur” vagy „kweer-kweer” hívás, melyet mindkét nem ad ki. Ezen kívül pergő dobolással kommunikálnak (kopogtatnak a fákon). Dobolásuk rövid, gyors, egyenletes ütemű és elég halk, de jellegzetes.
Mikor szól: Egész évben hallathatják hangjukat, de a költési időszakban a legaktívabbak.

Szaporodás

Költési időszak: Áprilistól júliusig, az északi területeken később kezdődik.
Fészkelési szokások: Odúlakó madár. Fészekodút ássak elhalt vagy elhaló fákba (gyakran tölgybe, juharba, bükkbe), ritkábban kerítéscölöpökbe vagy villanypóznákba. Mindkét szülő részt vesz az odú kivájásában, ami 1-2 hétig is eltarthat. Az odú belsejét nem bélelik, a tojásokat csupasz fára rakják.
Tojásszám: Általában 4-5 tojás, de 3 és 7 között is változhat; évente egy vagy két fészekalj is lehetséges.
Tojás leírása: 3-7 (általában 4-5) fényes, fehér, ovális tojás.
Költési idő: 12-14 nap. Mindkét szülő kotlik, éjszaka a hím.
Kirepülési idő: 27-31 nap. Mindkét szülő eteti a fiókákat.
Szülői gondoskodás: Mindkét szülő eteti és gondozza a fiókákat. A kirepülés után is még néhány hétig a szülőkkel maradnak a fiatalok, mielőtt önállósodnának.

Hol találhatjuk

Nyílt erdők és erdőszélek

Keresse őket olyan lombhullató vagy vegyes erdőkben, ahol a fák nem túl sűrűn állnak, és ahol sok elhalt fa is található.

Parkok és golflétesítmények

Ezek a területek gyakran biztosítanak megfelelő odúlakó helyeket és rovarutánpótlást, különösen, ha van néhány idős, elhalt fa.

Tavi és folyómenti erdősávok

A vizes élőhelyek közelében bőségesebb rovarállományt találhatnak, és a fák is gyakran magasabbak, ami kedvez az odúk kialakításának.

Terepi tippek

Figyelje a levegőben való vadászatot. A vörösfejű harkály a levegőben is elkapja a rovarokat, gyakran egy ágon ülve figyel, majd hirtelen felreppen. Ez a viselkedés segíthet a felderítésében, különösen nyári hónapokban.
Keresse az elhalt fákat. Az elhalt vagy beteg fák, tuskók kedvelt fészkelő- és táplálkozóhelyek. Itt keressék a harkályok által vájt odúkat és a friss fadarabkákat a fa tövében.
Hallgassa a hangját. Jellegzetes, rekedtes hívásai és rövid dobolásai támpontot adhatnak a madár hollétéről, még ha nem is látja azonnal.
Ősz és tél. A téli hónapokban gyakran raktároznak táplálékot, például makkokat. Ha figyelmesen néz, láthatjuk, ahogy a fák repedéseibe helyezik élelmüket.

Hasonló fajok

Kopaszfejű harkály

Melanerpes carolinus

A kopaszfejű harkálynak vöröses-narancsos a tarkója és a begye, de a pofája és a homloka világos. Háta finoman csíkozott vagy mintás, nem tiszta fekete, és nincsenek nagy fehér szárnyfoltjai. A vörösfejű harkály feje teljesen vörös, háta egyszínű fekete, és jellegzetes fehér szárnyfoltokkal rendelkezik.

Északi fahéjszínű harkály

Colaptes auratus

Az északi fahéjszínű harkálynak barna a feje, nyaka és háta, fekete pöttyökkel, és sárga vagy vöröses színű a szárnyaljék és a faroktollak alja. A vörösfejű harkály fejének színe feltűnő vörös, háta egyszínű fekete, és nincsenek sárgás/vöröses árnyalatok a szárnyaljékán, hanem tiszta fehér szárnyfoltjai vannak.

Lézengő harkály

Sphyrapicus varius

A lézengő harkály jellegzetes fehér szárnyfolttal rendelkezik, de vörös sapkás, fekete-fehér csíkos pofája van, és gyakran sárgás színű a hasa. A vörösfejű harkály feje teljesen és egységesen vörös, pofája is vörös, és fehér az alsóteste.

Gyors tények

Egyedülálló tollazat:: Az egyetlen észak-amerikai harkály, amelynek fele, nyaka és begyrésze teljesen vörös, kontrasztos fekete háttal és fehér farcsíkkal.
Raktározó viselkedés:: Képes makkot, rovarokat, gyümölcsöket raktározni fakéreg repedéseibe vagy lyukakba, későbbi fogyasztás céljából.
Légykapó viselkedés:: Gyakran repülő rovarokra vadászik a levegőben, ami szokatlan viselkedés a harkályok körében.
Populációcsökkenés:: Populációja jelentős csökkenést mutatott az elmúlt évtizedekben, ami nagyrészt az erdőirtásoknak és élőhelyvesztésnek köszönhető.

Érdekességek

A vörösfejű harkály az egyetlen harkályfaj, mely képes úgy elrejteni a makkokat és dióféléket, hogy nem csak esetenként, hanem rendszerszinten raktározza a téli időszakra.
Ismert arról, hogy ellopja más madárfajok tojásait és fiókáit, vagy megtámadja a fészküket, ezzel csökkentve a versengést a táplálékért és a fészkelőhelyekért.
A vörösfejű harkályt időnként tévesen összetévesztik a kopaszfejű harkállyal, de az utóbbi nem rendelkezik teljesen vörös fejjel és a jellegzetes fehér szárnyfoltokkal.
Gyakran használ villanypóznákat és kerítéscölöpöket fészkelésre vagy dobolásra, különösen olyan területeken, ahol kevés az alkalmas elhalt fa.

Tudományos besorolás

Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Család: Harkályfélék (Picidae)
Nem: Melanerpes
Faj: Melanerpes erythrocephalus