Északi gezerigó

Nem fenyegetett (Least Concern), az állomány stabil, vagy enyhén növekvő tendenciát mutat.

Mimus polyglottos

Madarat láttál? Azonosítsd azonnal a Birdby alkalmazással

Bemutatás

Az északi gezerigó egy közepes méretű énekesmadár, ismert kiemelkedő énekéről, amely más madarak hívásait és dalait is utánozza. Élénk viselkedésű, gyakran látható nyílt területeken, amint rovarok után kutat, vagy a farkát rángatja. Terjeszkedő faj, amely alkalmazkodott az emberi környezethez.

Méret és élettartam

Hossz: 20-28 cm
Szárnyfesztáv: 31-38 cm
Tömeg: 45-58 g
Élettartam: Akár 8 év a vadonban, a rekord 10 év 11 hónap.
Táplálkozás: Mindenevő, főként rovarokkal (bogarak, szöcskék, hernyók, hangyák) és bogyós gyümölcsökkel táplálkozik. Alkalmanként eszik pókokat, gilisztákat, rágcsálókat és gyíkokat is.

Testi jellemzők

Tollazat: Szürkésbarna felsőtest, világosabb, szürkésfehér alsótest. Sötét szemsáv és fekete lábak, hosszú farok. Jellegzetes, nagyméretű, fehér szárnypacsni (szárnyfolt) látható repülés közben és néha ülőhelyzetben is.
Csőr alakja: Közepesen erős, karcsú, enyhén lefelé görbülő, fekete színű csőr.
Szemszín: Sárga, néha barnás-narancssárgás árnyalattal.
Láb színe: Fekete.
Megkülönböztető jegyek: Hosszú farok, repülés közben feltűnő fehér szárnypacsni, amely statikus állapotban is látható. Jellegzetes a farok fel-le rángatása, és a szárnyak felvillantása a földön való táplálkozás közben. Kiemelkedő énektudása, amely más fajok hangjait is utánozza, gyakran ismételve őket.
Fiatal egyed megjelenése: A fiatal egyedek tollazata pöttyösebb, foltosabb a mellkason és az alsótesten, mint a felnőtteké, szürkésebbek a szárnyaik, és a szárnypacsni kevésbé kontrasztos fehér.
Évszakos változások: A tollazat jellemzően egész évben változatlan.
Ivari kétalakúság: Nincs jelentős ivari dimorfizmus, a hímek és tojók megjelenése hasonló. A hímek átlagosan valamivel nagyobbak lehetnek, de ez szabad szemmel alig észrevehető.

Hogyan azonosítsuk

1
Fehér szárnypacsni
Repülés közben, vagy néha ülőhelyzetben is jól látható a szárnyakon lévő nagy, kontrasztos fehér folt. Ez az egyik legmeghatározóbb azonosító jegye.
2
Farok rángatása
Gyakran fel-le rángatja hosszú farkát, különösen táplálkozás közben a földön, vagy amikor izgatott.
3
Utánozó ének
Figyelje meg az énekét: ha egy madár több különböző éneket ismételget többször egymás után, valószínűleg északi gezerigóról van szó.
4
Színezet
A szürkésbarna felsőtest és a világosabb alsótest, valamint a sötét szemsáv is segít behatárolni.
5
Viselkedés
Gyakori a nyílt területeken, emberek közelében. Merész viselkedésű, gyakran támadja meg a nála nagyobb állatokat, ha azok a fészke közelébe merészkednek.

Élőhely és elterjedés

Biomok: Mérsékelt övi erdők, szubtrópusi erdők, városi és szuburbánus területek.
Földrajzi elterjedés: Észak-Amerika nagy része, Délkelet-Kanadától Mexikóig, a Karib-térségig, és részben Közép-Amerikáig. Az Egyesült Államok déli és keleti részén a leggyakoribb, de nyugatra is terjeszkedik.
Magassági előfordulás: Tengerszinttől körülbelül 2000 méterig.
Kedvelt környezetek: Félnyílt területek bokrokkal és szórványos fákkal, kertek, parkok, városi területek, farmok, bokros mezők és utak menti sávok. Gyakori az emberi települések közelében.

Viselkedés

Aktivitási idő: Nappali, de a hímek a költési időszakban gyakran éjszaka is énekelnek, különösen holdfényes éjszakákon.
Táplálkozási szokások: A talajon és a bokrokon keresi táplálékát. Rovarokat, pókokat gyűjt a levelekről és a talajról. Télen, amikor a rovarok száma csökken, főként bogyós gyümölcsöket fogyaszt. Jellegzetes viselkedés, hogy futkározik, megáll, szárnyait felvillantja, farkát rángatja, hogy elijessze a rovarokat.
Társas viselkedés: Párban élnek a költési időszakban. A fészek védelmében rendkívül agresszívak lehetnek más madarakkal, sőt még emberekkel szemben is. Territóriumukon kívül magányosan élnek, de télen akár kisebb, laza csoportokba is verődhetnek.
Repülési minta: Erős, közvetlen repülés, gyakran rövid távolságokra. Repülés közben jól látható a fehér szárnypacsni.
Vonulás: Nagy részben helyhez kötött madár. Az Egyesült Államok északi részén költő populációk egy része télen délebbre, az USA déli részeire, Mexikóba vagy a Karib-térségbe vonulhat, de sok egyed helyben marad.
Területvédelem: Erősen territoriálisak a költési időszakban. Intenzíven védelmezik fészküket és utódaikat, gyakran megtámadják a betolakodókat, legyenek azok más madarak, emlősök vagy akár emberek.

Ének és hívás

Ének: Rendkívül változatos és bonyolult ének, sok más madárfaj (és egyéb hangok, mint autóriasztó, csengő) hangjainak utánzását tartalmazza. Az ismétléseket gyakran háromszor vagy többször is megismétlik. Rendkívül hangos és messze hangzó, különösen a hímek éneke, amelyet hosszú ideig, még éjszaka is előadhatnak.
Hívás: Számos hívást ad ki, például riasztó hangokat, agresszív csettegéseket és csikorgásokat a territórium megsértésekor, vagy enyhébb hívóhangokat a párjával való kommunikációra.
Mikor szól: Egész évben hallható, de a legintenzívebb a költési időszakban (tavasztól nyár elejéig). A hímek gyakran énekelnek éjjel is a tojó vonzására vagy a territórium védelmére.

Szaporodás

Költési időszak: Márciustól augusztusig, évente 2-3 fészekalja is lehet.
Fészkelési szokások: A tojó építi a csésze alakú fészket cserjékbe, bokrokba vagy alacsony fákra, általában 1-3 méter magasságban. A fészek gallyakból, ágakból, száraz levelekből, gyökerekből és fűből készül, puha anyagokkal (gyapjú, haj, toll) bélelve.
Tojásszám: 3-5 tojás
Tojás leírása: 3-5 tojás, fényes zöldeskék alapon sötétbarna vagy vörösesbarna foltokkal és pikkelyekkel.
Költési idő: 12-13 nap, kizárólag a tojó kotlik.
Kirepülési idő: 12-13 nap, mindkét szülő eteti a fiókákat.
Szülői gondoskodás: Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében és gondozásában. A kirepült fiókákat még több hétig táplálhatják, miközben a tojó gyakran elkezdi a következő fészekaljat.

Hol találhatjuk

Városok és külvárosok

Keresse kertekben, parkokban, fasorokban és épületek körüli zöld területeken. A lombozat és a bokrok menedéket, a nyílt gyepek táplálékot biztosítanak számukra.

Félnyílt vidéki területek

Bokros legelőkön, farmokon, sövények és cserjék között gyakoriak. Keresse őket gyümölcsösökben és szőlőültetvényekben is.

Utak és szegélyek

Gyakran láthatók utak menti bokrokon és kerítéseken éneklés közben, vagy a talajon táplálkozva.

Terepi tippek

Hallgassa az énekét. A legkönnyebben azonosítható az egyedi, ismétlődő, utánozó énekéről. Különösen hajnalban, alkonyatkor, és néha éjjel is hallható.
Keressen bokros élőhelyeket. A sűrű cserjék és bokrok ideálisak számukra fészkelésre és menedékre. Sok időt töltenek itt.
Figyelmezze a viselkedését. A jellegzetes farokrángatás és szárnymozgatás, valamint a territóriumvédő agresszió segít a felismerésben.
Télen keressen bogyós bokrokat. A hidegebb hónapokban, amikor a rovarok száma csökken, bogyós gyümölcsöket fogyasztanak. Keresse őket a galagonya, fagyöngy vagy boróka bokrokon.

Hasonló fajok

Barna gezerigó

Toxostoma rufum

Nagyobb, rozsdásbarna színű, hosszú, ívelt csőre van, és jellegzetesen pöttyözött a melle. Az éneke is eltér: míg az északi gezerigó az ismétléseket tartja meg, a barna gezerigó a különböző dallamokat ismételgeti kétszer.

Kőris gezerigó

Mimus graysoni

Ez a faj csak a Socorro-szigeten (Mexikó) található meg, tehát földrajzilag elkülönül. Barnásabb a tollazata, kevesebb éneklést folytat.

Szürke macskamadár

Dumetella carolinensis

Sötétszürke az egész tollazata, rozsdásbarna farok alatti résszel. Az éneke látszólag improvizált, folyékony, 'miau' hangokkal, de nem ismétlődik annyira, mint a gezerigóé.

Gyors tények

Állami madár:: Arkansas, Florida, Mississippi, Tennessee és Texas államok madara.
Utánozó tehetség:: Akár 200 különböző hangot is képes megtanulni és utánozni élete során.
Éjszakai énekes:: A hímek különösen a költési időszakban gyakran énekelnek éjszaka.
Agresszív területharc:: Kíméletlenül védi fészkét és fiókáit, akár sokkal nagyobb állatok (pl. macskák, kutyák, héják, emberek) ellen is.

Érdekességek

Az északi gezerigó neve (polyglottos) a görög 'poly' (sok) és 'glotta' (nyelv) szavakból származik, utalva csodálatos utánozó képességére.
Egy hím gezerigó egyetlen alkalommal akár 20-30 különböző dalt is képes elénekelni, mielőtt ismételné magát.
A városi gezerigók szélesebb körű és változatosabb hangok repertoárjával rendelkeznek, mint a vidéki társaik, mivel több emberi zajt tudnak utánozni.
A territóriumát agresszíven védő gezerigó még a ház ablakán is kopoghat befelől, ha tükröződésben látja saját magát, riválisnak gondolva.

Tudományos besorolás

Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Gezerigófélék (Mimidae)
Nem: Mimus
Faj: Mimus polyglottos