Barnafejű gulyajáró

Bemutatás

A barnafejű gulyajáró egy kisméretű északi-amerikai énekesmadár, mely a csicsergőfélék családjába tartozik. Legismertebb jellemzője a fészekparazitizmusa, ami azt jelenti, hogy a tojásait más madárfajok fészkeibe rakja, és rájuk bízza fiókái felnevelését.

Méret és élettartam

Hossz

16-22 cm

Szárnyfesztáv

30-36 cm

Tömeg

30-60 gramm

Élettartam

Akár 8 év a vadonban

Táplálkozás

Rovarok, magvak, gyümölcsök, kisebb gerinctelenek. Különösen kedvelik a mezőgazdasági területeken található gabonaféléket és a szarvasmarhák által felkavart rovarokat.

Testi jellemzők

Tollazat

A hím tollazata fényes, irizáló fekete testet és jellegzetes barna fejet, nyakat foglal magába. A tojó szürkésebb-barnásabb, világosabb alul, finom csíkozással a mellen és a hason. Nincs feltűnő mintázat a tollazatán.

Csőr alakja

Rövid, kúpos, vastag csőr, amely magvak fogyasztására és rovarok csipkedésére alkalmas.

Szemszín

Sötétbarna.

Láb színe

Sötét, fekete lábak és karmok.

Megkülönböztető jegyek

A hím fekete teste és barna feje egyértelmű azonosító. A tojó egyszínű, szürkésbarna tollazata és zömök testalkata is jellegzetes lehet. Repülés közben gyors, kissé hullámzó mozgás jellemzi.

Fiatal egyed megjelenése

A fiatal madarak a tojókhoz hasonlóan barnásak, de erősebben csíkozottak alul, és a tollazatuk lazább, bozontosabb hatást kelt. A csőrük is halványabb lehet, néha rózsaszínes.

Évszakos változások

A tollazatuk nem változik jelentősen szezonálisan, de a hímek tollazata a vedlés után a legfényesebb és legélénkebb.

Ivari kétalakúság

Erős ivari dimorfizmus jellemzi. A hímek sokkal fényesebbek és kontrasztosabbak, mint a tojók. A hímek feje barna, míg a tojók egyszínű szürkésbarnák, halványabb csíkozással.

Hogyan azonosítsuk

1. 1

   Hím tollazat

   Fényes fekete test, élesen elkülönülő sötétbarna fej és nyak.

2. 2

   Tojó tollazat

   Egyszínű, matt szürkésbarna tollazat, világosabb torokkal és enyhe sávozással, mintázat nélkül.

3. 3

   Méret és testalkat

   Közepes méretű, zömök testalkatú énekesmadár, rövid farokkal és vastag, kúpos csőrrel.

4. 4

   Viselkedés

   Gyakran látható a földön, legelésző állatok közelében. Csapatokba verődve táplálkozik és vonul. A fészekparazita viselkedés megfigyelése (bár nehéz) szintén egyedi azonosító.

5. 5

   Ének és hívóhang

   A hím jellegzetes gurgulázó, fütyülő éneke, a tojók és hímek éles 'csekk' hívóhangja.

Élőhely és elterjedés

Biomok

Mezők, rétek, prérik, erdőszélek, ligetes területek, legelők, külvárosi parkok és kertek. Kedveli a nyitott területeket, ahol táplálékot talál, és a fák közelében, ahol fészekgazdákat kereshet.

Földrajzi elterjedés

Észak-Amerika nagy része. Nyáron Kanada déli részétől az Egyesült Államokig terjedő területeken fészkel. Télen délebbre vonul, az Egyesült Államok déli részére és Mexikóba.

Magassági előfordulás

Tengerszinttől egészen 2500-3000 méteres magasságig, de leggyakrabban alacsonyabb, síkvidéki vagy dombvidéki területeken található.

Kedvelt környezetek

Agrárterületek, legelők, városi parkok és kertek, tisztások, cserjések és minden olyan élőhely, ahol nyílt területek és fészekgazdák (főleg énekesmadarak) bőségesen rendelkezésre állnak.

Viselkedés

Aktivitási idő

Nappali életmódú madár.

Táplálkozási szokások

Főként a földön keresgélve táplálkozik, gyakran szarvasmarhák vagy egyéb legelésző állatok közelében, hogy a mozgásuk által felvert rovarokat elfogja. Magvakat és rovarokat egyaránt fogyaszt. Gyakran nagy csapatokban láthatók a táplálkozó területeken.

Társas viselkedés

Költési időszakon kívül rendkívül társas madarak, gyakran nagy csapatokban gyülekeznek más feketerigó-félékkel (pl. rozsdás feketerigó, vörösszárnyú gulyajáró). A költési szezonban a tojók egyedül vagy kisebb csoportokban keresnek fészkelőhelyet, de a hímek is csoportosan udvarolhatnak.

Repülési minta

Erőteljes, egyenes vonalú, de kissé hullámzó repülés jellemzi. A szárnycsapások viszonylag gyorsak. Gyakran repülnek alacsonyan.

Vonulás

Részlegesen vonuló faj. Az északabbi populációk télen délebbre, az Egyesült Államok déli és Mexikói területeire vonulnak. A délebbi populációk általában rezidensek vagy csak rövid távú elmozdulásokat tesznek.

Területvédelem

A bímák nem védenek territoriumot a hagyományos értelemben, ehelyett egy mozgó utódzó területe van, ahol a tojókat udvarolja. A tojók nem építenek fészket, így nincs fészkelőterületük sem, de a tojásrakás során agresszívan védhetik a fészekgazdák fészkét.

Szaporodás

Költési időszak

Áprilistól júliusig, az időjárási viszonyoktól és a földrajzi helyzettől függően.

Fészkelési szokások

Fészekparazita faj. Nem épít fészket, hanem a tojásait más énekesmadarak (több mint 220 dokumentált gazdafaj) fészkeibe rakja. A tojók figyelemmel kísérik gazdamadaruk tevékenységét, és amikor az elhagyja tojásait, gyorsan berakják a sajátjukat, néha eltávolítva egy-egy gazdatojást cserébe. Gyakran a fióka kel ki előbb, és túlnövi, kiszorítja a gazdamadár fiókáit.

Tojásszám

Egy tojó szezononként akár 30-40 tojást is rakhat, de ezeket különböző gazdafészkekbe osztja el, általában 1-2 tojást fészkenként.

Tojás leírása

Fehér vagy szürkésfehér alapon barna, vörösesbarna vagy fekete foltokkal, pöttyökkel és örvényekkel tarkított tojások. Változatos mintázatúak lehetnek.

Költési idő

10-13 nap, a gazdafajtól függetlenül. Ez az egyik legrövidebb inkubációs idő az énekesmadarak között, ami előnyt jelent a gazdafiókákkal szemben.

Kirepülési idő

10-13 nap a kikelés után. A fióka nagyon gyorsan fejlődik, és hamar elhagyja a gazdafészket.

Szülői gondoskodás

A barnafejű gulyajárók egyáltalán nem gondoskodnak saját fiókáikról. A gazdamadár neveli fel a gulyajáró fiókáját, gyakran saját utódai kárára.

Hol találhatjuk

Terepi tippek

1. Figyeld a legelésző állatokat. Keresd őket szarvasmarhák, lovak vagy juhok közelében, amint a földön keresgélnek.
2. Hallgasd az éneküket. A hímek jellegzetes, fémes éneke májusban és júniusban a legfeltűnőbb.
3. Keresd a vegyes csapatokat. Ősszel és télen gyakran csatlakoznak más feketerigó-félékhez és seregélyekhez nagy, vegyes csapatokban.
4. Légy türelmes és figyelmes. Mivel gyakran más madárfajok fészkeiben vannak a fiókáik, nehéz lehet megfigyelni a tényleges "költési" viselkedésüket. Inkább a táplálkozó és udvarló felnőtt madarakat érdemes keresni.
5. Látogass el a táplálék-etetőkhöz. Főleg télen, a magvetőkön is megjelenhetnek, ha a szabadban nincs elegendő táplálék.

Hasonló fajok

Gyors tények

Típus:

Énekesmadár

Fészekparazita:

Igen

Szociális viselkedés:

Társas (főleg költési időszakon kívül)

Vonulás:

Részlegesen vonuló

Táplálék:

Omnivor (rovarok és magvak)

Átlagos fiókaszám fészkenként:

1-2 (a gazdafészekben)

Érdekességek

• A barnafejű gulyajáró az egyik legszélesebb körben elterjedt fészekparazita madárfaj Észak-Amerikában.
• Ismert, hogy több mint 220 különböző madárfaj fészkébe rakja tojásait, amelyek között sok esetben a gazdakak kisebb méretűek nála.
• A gulyajáró fiókák gyakran nagyobbak és agresszívebbek, mint a gazdamadár fiókái, ami azt eredményezheti, hogy kiszorítják őket a fészekből, vagy elnyernek minden táplálékot.
• Nevét (cowbird) arról kapta, hogy gyakran követi a szarvasmarhákat, hogy a legelésük által felvert rovarokat elfogja.
• A tojók képesek kiválasztani a 'legjobb' gazdafészket, gyakran azokat részesítik előnyben, amelyek fiókái hasonló étrendet igényelnek, mint a gulyajáró fiókák.

Tudományos besorolás

Ország

Animalia

Törzs

Chordata

Osztály

Aves

Rend

Passeriformes

Család

Icteridae

Nem

Molothrus

Faj

Molothrus ater

Barnafejű gulyajáró felfedezése