Barázdabillegető

Nem fenyegetett (Least Concern)

Motacilla alba

Madarat láttál? Azonosítsd azonnal a Birdby alkalmazással

Bemutatás

A barázdabillegető egy karcsú, hosszú farkú énekesmadár, mely jellegzetes fekete-fehér tollazatával és folyamatosan billegő farkával könnyen felismerhető. Gyakori látvány emberi települések közelében, vízpartokon és nyílt területeken. Élénk, mozgékony madár, mely rovarokkal táplálkozik.

Méret és élettartam

Hossz: 16.5-19 cm (farokkal együtt)
Szárnyfesztáv: 25-30 cm
Tömeg: 17-25 g
Élettartam: Átlagosan 2-5 év, de akár 10 év is lehet
Táplálkozás: Rovarevő

Testi jellemzők

Tollazat: A felnőtt madarak tollazata jellegzetesen fekete-fehér. A hímek és tojók tollazata hasonló, de a hímek fekete mintázata általában kontrasztosabb és kiterjedtebb. Fejük teteje, tarkójuk és torkuk fekete, arcuk és homlokuk fehér. Hátuk szürke, hasuk fehér. Szárnyuk fekete, két fehér szárnycsíkkal, farkuk fekete, a külső farktollak fehérek.
Csőr alakja: Vékony, hegyes, fekete csőr, rovarok elfogására alkalmas.
Szemszín: Sötétbarna
Láb színe: Fekete
Megkülönböztető jegyek: Jellegzetes, folyamatosan billegő farokmozgása, fekete-fehér tollazata, karcsú testalkata és élénk mozgása.
Fiatal egyed megjelenése: A fiatal madarak tollazata fakóbb, szürkés-barnás árnyalatú. A fekete részek helyett szürkés-barnás foltok láthatók, a fehér részek is piszkosfehérek. A torok és a mellkas szürkés, a fejtető is szürkés. A jellegzetes farokmozgás már náluk is megfigyelhető.
Évszakos változások: A költési időszakban a hímek fekete mintázata élénkebb és kontrasztosabb. A téli tollazatban a fekete torokfolt gyakran kisebb, vagy hiányzik, helyette fehér, szürkés foltokkal. A tojók télen még fakóbbak lehetnek.
Ivari kétalakúság: Kismértékű. A hímek fekete mintázata (különösen a torok és a fejtető) általában intenzívebb és kiterjedtebb, mint a tojóké, különösen a költési időszakban. A tojók fekete torka gyakran kevésbé éles, néha szürkés árnyalatú.

Hogyan azonosítsuk

1
Farokmozgás
A legjellegzetesebb az állandó, ritmikus farokbillegtetés, melyet futás közben is megfigyelhetünk.
2
Tollazat
Felnőtt madaraknál a kontrasztos fekete-fehér mintázat (fekete fejtető, torok, szürke hát, fehér arc és has) azonnal felismerhető. Fiataloknál a fakóbb, szürkés-barnás árnyalatok jellemzőek.
3
Élőhely
Gyakran látni vízpartokon, nyílt, rövid füves területeken, emberi települések közelében, utakon, udvarokon.
4
Hang
Éles 'csilip' hívóhangja és csicsergő éneke is segíthet a felismerésben.

Élőhely és elterjedés

Biomok: Nyílt területek, vízpartok, mezőgazdasági területek, városi és falusi környezet.
Földrajzi elterjedés: Európa, Ázsia nagy része és Észak-Afrika. Magyarországon országszerte elterjedt és gyakori fészkelő.
Magassági előfordulás: Tengerszinttől egészen 3000 méterig, de leggyakrabban alacsonyabb tengerszint feletti magasságokon fordul elő.
Kedvelt környezetek: Vízpartok (folyók, tavak, patakok), mezők, legelők, kertek, parkok, udvarok, utak menti területek, városi terek. Fontos számukra a nyílt, rövid füves terület, ahol könnyen vadászhatnak rovarokra, és a közelben lévő vízfelület.

Viselkedés

Aktivitási idő: Nappali (diurnális)
Táplálkozási szokások: Főként rovarokkal táplálkozik, melyeket a földön futva, vagy rövid repülésekkel kap el. Gyakran követi a szántóföldi gépeket, vagy a legelő állatokat, hogy az általuk felzavart rovarokat elfogja. Repülő rovarokat is elkap a levegőben. Étrendjében szerepelnek legyek, szúnyogok, bogarak, pókok és más apró gerinctelenek.
Társas viselkedés: Költési időszakban párokban él, de a költési időn kívül gyakran gyülekeznek nagyobb csapatokba, különösen éjszakázóhelyeken. Vonulás idején is megfigyelhetők nagyobb csoportokban.
Repülési minta: Hullámzó, gyors repülés, gyakran rövid távolságokat tesz meg. A földön gyorsan fut, közben folyamatosan billegteti a farkát.
Vonulás: Részben vonuló, részben állandó madár. Az északi populációk délebbre vonulnak telelni, míg a délebbi területeken élők gyakran áttelelnek. Magyarországon a fészkelő állomány nagy része elvonul, de egyre több példány próbál áttelelni, különösen enyhe teleken és városi környezetben. A vonulás márciustól áprilisig, illetve szeptembertől októberig tart.
Területvédelem: Költési időszakban erősen territoriális, védelmezi fészkelőhelyét és táplálkozó területét a fajtársakkal és más madarakkal szemben.

Ének és hívás

Ének: Egyszerű, csicsergő, trillázó ének, mely ismétlődő, rövid motívumokból áll. Nem túl dallamos, inkább csörgő, csipogó hangok sorozata. Gyakran hallható a fészkelőhely közelében, vagy a hímek területjelző éneke során.
Hívás: Jellemző hívóhangja egy éles, kéttagú 'csilip' vagy 'csitt-itt' hang. Veszély esetén élesebb, gyorsabb 'csitt-csitt-csitt' riasztóhangot ad ki.
Mikor szól: Egész évben hallható, de leggyakrabban a költési időszakban, márciustól júliusig, valamint vonulás idején.

Szaporodás

Költési időszak: Áprilistól júliusig, évente 1-2, ritkán 3 fészekalj.
Fészkelési szokások: Fészkét rejtett helyekre építi, gyakran emberi építményekre: falrepedésekbe, gerendákra, hidak alá, eresz alá, de természetes üregekbe, sziklahasadékokba is. A fészek csésze alakú, növényi szálakból, gyökerekből, mohából, tollakból és szőrszálakból épül.
Tojásszám: 4-6 tojás
Tojás leírása: 4-6 tojás, fehéres vagy halvány szürkés alapon sűrűn, finoman pettyezett, foltos, gyakran szürkés-barnás vagy lilás árnyalatú mintázattal. Mérete kb. 20x15 mm.
Költési idő: 12-14 nap, főként a tojó kotlik.
Kirepülési idő: 12-15 nap, a fiókák kirepülés után még néhány napig a szülőkkel maradnak.
Szülői gondoskodás: Mindkét szülő részt vesz a kotlásban (bár a tojó dominánsabb) és a fiókák etetésében, gondozásában.

Hol találhatjuk

Vízpartok

Folyók, patakok, tavak, holtágak partján, ahol rovarokat vadászhat.

Mezőgazdasági területek

Szántóföldek, legelők, kaszálók, ahol a talajon keresgél táplálékot.

Települések

Falvakban és városokban egyaránt gyakori, parkokban, kertekben, udvarokon, utak mentén.

Ipari területek

Gyárak, raktárak környékén, ahol fészkelőhelyet találhat az épületek repedéseiben.

Terepi tippek

Figyelje a farokmozgást. Ez a legbiztosabb azonosító jel. A folyamatosan billegő farok azonnal elárulja a barázdabillegetőt.
Keresse nyílt területeken. Ahol rövid a fű, vagy csupasz a talaj, ott könnyebben észrevehető, ahogy rovarokra vadászik.
Hallgassa a hangját. Éles 'csilip' hívóhangja gyakran elárulja a jelenlétét, még mielőtt meglátnánk.
Nézze meg a víz közelében. Gyakran tartózkodik vízfelületek közelében, ahol bőséges a rovarutánpótlás.

Hasonló fajok

Hegyi billegető

Motacilla cinerea

A hegyi billegető háta zöldesszürke, hasa élénksárga, és a farka hosszabb, mint a barázdabillegetőé. Élőhelye is eltérő, inkább gyors folyású hegyi patakok mentén él.

Sárga billegető

Motacilla flava

A sárga billegető háta olajzöld, hasa élénksárga. Feje is sárgás, vagy zöldessárga, a barázdabillegető fekete-fehér mintázatával szemben. Inkább nedves réteken, mocsarakban fordul elő.

Gyors tények

Jellegzetesség:: Folyamatosan billegő farok
Élőhely:: Vízpartok, nyílt területek, települések
Táplálék:: Rovarok
Vonulás:: Részben vonuló
Fészek:: Rejtett üregekben, épületeken

Érdekességek

A barázdabillegető Izland nemzeti madara.
Gyakran követi az embereket és a járműveket, hogy az általuk felzavart rovarokat elfogja.
A 'Motacilla' név a latin 'motare' (mozogni) és 'cilla' (farok) szavakból ered, utalva a jellegzetes farokmozgásra.
A városi környezetben egyre gyakrabban telel át, kihasználva a melegebb mikroklímát és a mesterséges fények vonzotta rovarokat.

Tudományos besorolás

Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Billegetőfélék (Motacillidae)
Nem: Billegető (Motacilla)
Faj: Barázdabillegető (Motacilla alba)