Sárga billegető

Nem fenyegetett (Least Concern)

Motacilla flava

Madarat láttál? Azonosítsd azonnal a Birdby alkalmazással

Bemutatás

A sárga billegető egy kis termetű, karcsú, hosszú farkú énekesmadár, mely jellegzetes sárga tollazatáról és folyamatos farokbillegető mozgásáról kapta nevét. Számos alfaja létezik, melyek főként a hímek fejrajzolatában különböznek. Nedves rétek, legelők, szántóföldek és mocsaras területek lakója, ahol rovarokkal táplálkozik. Vonuló madár, a telet Afrikában tölti.

Méret és élettartam

Hossz: 15-17 cm
Szárnyfesztáv: 23-27 cm
Tömeg: 12-26 g
Élettartam: Átlagosan 2-3 év, de akár 6-8 évet is élhet.
Táplálkozás: Rovarevő, főként legyeket, szúnyogokat, bogarakat, pókokat és más apró gerincteleneket fogyaszt. A talajon és a növényzetről szedi össze táplálékát, gyakran futva, vagy rövid repülésekkel kapja el a rovarokat.

Testi jellemzők

Tollazat: A hímek tollazata alfajtól függően változatos, de általában élénk sárga alsótesttel és olajzöld háttal rendelkeznek. A fej színe és mintázata a legváltozatosabb: lehet teljesen sárga, szürke, kékes-szürke, fehér szemöldökkel vagy torokkal. A tojók fakóbbak, sárgás-fehér alsótesttel és olajzöldes-barnás háttal. A farok fekete, a külső farktollak fehérek.
Csőr alakja: Vékony, hegyes, rovarevőkre jellemző csőr, sötét színű.
Szemszín: Sötétbarna.
Láb színe: Sötét, feketés lábak.
Megkülönböztető jegyek: Jellegzetes, folyamatos farokbillegető mozgás, élénk sárga alsótest (különösen a hímeknél), karcsú testalkat, hosszú farok. Az alfajok közötti különbségek a hímek fejrajzolatában a legszembetűnőbbek.
Fiatal egyed megjelenése: A fiatal madarak fakóbbak, barnásabbak, mint a felnőttek. Alsótestük sárgás-fehér, mellükön gyakran halvány csíkozás látható. Fejük barnás, a felnőtt hímekre jellemző fejrajzolat hiányzik. Fokozatosan vedlenek át az első télen a felnőtt tollazatba.
Évszakos változások: A hímek nászruhában a legélénkebb színűek, a fejrajzolatuk ekkor a legkontrasztosabb. A téli tollazat valamivel fakóbb lehet, de a sárga szín megmarad. A tojók és a fiatalok szezonális változásai kevésbé drámaiak.
Ivari kétalakúság: Jelentős. A hímek élénkebb színűek, különösen a sárga alsótest és a változatos fejrajzolat tekintetében. A tojók fakóbbak, barnásabbak, kevésbé kontrasztosak.

Hogyan azonosítsuk

1
Farokbillegetés
A legjellemzőbb viselkedés, folyamatosan billegeti a farkát járás közben és megállva is.
2
Szín
Keresse az élénk sárga alsótestet és az olajzöld hátat. A fejrajzolat alfajonként változó, de a sárga szín domináns.
3
Élőhely
Nedves réteken, legelőkön, szántóföldeken, vízpartokon keresse. Kerüli az erdőket.
4
Hang
Figyeljen a jellegzetes, éles 'szitt' hívóhangra és az egyszerű, csicsergő énekre.
5
Testalkat
Karcsú test, hosszú farok, vékony csőr.

Élőhely és elterjedés

Biomok: Nedves rétek, legelők, mocsaras területek, szántóföldek, folyópartok, tavak körüli alacsony növényzet, ártéri erdők tisztásai.
Földrajzi elterjedés: Európa, Ázsia és Észak-Afrika nagy része. Telelőterületei Szubszaharai Afrikában és Dél-Ázsiában találhatók.
Magassági előfordulás: Főként síkvidéki és dombvidéki területeken fordul elő, ritkán magasabb hegyvidékeken.
Kedvelt környezetek: Alacsony, sűrű növényzetű, nyílt, nedves területek, ahol bőséges rovartáplálékot talál. Kerüli az erdős, zárt élőhelyeket.

Viselkedés

Aktivitási idő: Nappali (diurnális) madár.
Táplálkozási szokások: Főként a talajon, alacsony növényzeten keresi táplálékát, gyorsan futva, vagy rövid, ugrásszerű repülésekkel kapja el a rovarokat. Gyakran követi a legelő állatokat, hogy az általuk felzavart rovarokat elfogja. Néha a levegőben is vadászik repülő rovarokra.
Társas viselkedés: Költési időszakban párokban él, de a vonulás során és a telelőterületeken nagyobb csapatokba verődhet, gyakran más billegetőfajokkal együtt.
Repülési minta: Hullámzó, gyors repülés, gyakran rövid távolságokra. A talaj közelében repül, vagy a növényzet felett. Jellemző a farokbillegetés repülés közben is.
Vonulás: Hosszútávú vonuló madár. Tavasszal március-áprilisban érkezik a költőterületekre, és augusztus-szeptemberben indul telelőhelyeire Afrikába és Dél-Ázsiába.
Területvédelem: Költési időszakban a hímek territóriumot tartanak fenn, melyet énekkel és agresszív viselkedéssel védenek a betolakodókkal szemben.

Ének és hívás

Ének: Egyszerű, ismétlődő, csicsergő, trillázó ének, mely gyakran 'szitt-szitt-szitt' vagy 'csirrip-csirrip' hangokból áll. Nem túl dallamos, inkább monoton.
Hívás: Jellemző hívóhangja egy éles, vékony 'szitt' vagy 'citt' hang, melyet gyakran ismétel. Veszély esetén élesebb, riasztó hangot ad ki.
Mikor szól: Főként a költési időszakban, tavasszal és kora nyáron énekel, de a hívóhangok egész évben hallhatók.

Szaporodás

Költési időszak: Áprilistól júliusig, évente 1-2 fészekalj.
Fészkelési szokások: A fészket a talajon, sűrű növényzet között, gyakran egy fűcsomó tövében vagy egy mélyedésben építi. A fészek csésze alakú, fűszálakból, mohából, gyökerekből készül, finomabb anyagokkal, például szőrrel bélelve.
Tojásszám: 4-6 tojás
Tojás leírása: Általában 4-6 tojás, fehéres vagy halvány sárgás alapon sűrűn barnás vagy szürkés foltokkal, pettyekkel díszítve.
Költési idő: 11-13 nap, főként a tojó kotlik.
Kirepülési idő: 11-13 nap, a fiókák fészekhagyók, de még néhány napig a szülők etetik őket.
Szülői gondoskodás: Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében és gondozásában.

Hol találhatjuk

Nedves rétek és legelők

Ezek a legideálisabb élőhelyek, ahol bőségesen találnak rovartáplálékot.

Szántóföldek

Különösen a frissen szántott vagy vetett területeken, ahol a talajból előkerülő rovarokat gyűjtik.

Vízpartok

Folyók, tavak, mocsarak szélén, ahol alacsony növényzet található.

Ártéri területek

Az ártéri erdők tisztásain, nedves kaszálókon is megfigyelhető.

Terepi tippek

Türelem és csend. A sárga billegető viszonylag félénk lehet, ezért fontos a csendes megfigyelés.
Kora reggel vagy késő délután. Ezekben az időszakokban a legaktívabbak a táplálkozás szempontjából.
Távcső használata. A részletes megfigyeléshez elengedhetetlen a távcső, különösen az alfajok azonosításához.
Hangok felismerése. Gyakran előbb hallani, mint látni, ezért a hívóhangok ismerete segíthet a megtalálásában.
Mozgás megfigyelése. A jellegzetes farokbillegetés azonnal elárulja a fajt.

Hasonló fajok

Barázdabillegető

Motacilla alba

A barázdabillegető fekete-fehér-szürke tollazatú, hiányzik belőle a sárga szín. Élőhelye is gyakran emberközelibb, településeken is előfordul.

Hegyi billegető

Motacilla cinerea

A hegyi billegető alsóteste is sárga, de háta szürke, farka hosszabb, és jellegzetes sárga farok alatti fedőtollai vannak. Főként hegyvidéki, gyors folyású patakok mentén él.

Citrombillegető

Motacilla citreola

A citrombillegető hímjének feje és alsóteste élénk citromsárga, háta szürke. Elterjedése keletibb, de átfedésben lehet a sárga billegetővel. A tojók és fiatalok nehezebben elkülöníthetők.

Gyors tények

Tudományos név:: Motacilla flava
Család:: Billegetőfélék (Motacillidae)
Élőhely:: Nedves rétek, legelők, szántóföldek
Táplálkozás:: Rovarevő
Vonulás:: Hosszútávú vonuló
Fészekalj:: 4-6 tojás
Jellemző viselkedés:: Folyamatos farokbillegetés

Érdekességek

A sárga billegetőnek számos alfaja létezik, melyek a hímek fejrajzolatában mutatnak jelentős különbségeket. Ezek az alfajok korábban külön fajoknak is számítottak, de ma már egy fajon belüli változatokként kezelik őket.
Gyakran követi a legelő szarvasmarhákat vagy más állatokat, hogy az általuk felzavart rovarokat elfogja, ezzel energiát takarít meg a vadászat során.
A 'flava' a latin 'sárga' szóból ered, utalva a madár jellegzetes színére.
A sárga billegető az egyik legszélesebb körben elterjedt billegetőfaj, Eurázsia és Afrika nagy részén megtalálható.

Tudományos besorolás

Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Billegetőfélék (Motacillidae)
Nem: Billegető (Motacilla)
Faj: Motacilla flava