Nagy kárókatona

Nem fenyegetett (Least Concern)

Phalacrocorax carbo

Madarat láttál? Azonosítsd azonnal a Birdby alkalmazással

Bemutatás

A nagy kárókatona egy nagyméretű, sötét tollazatú vízimadár, mely kiválóan alkalmazkodott a halászathoz. Jellegzetes testtartása, hosszú nyaka és horgas csőre könnyen felismerhetővé teszi. Széles körben elterjedt Eurázsiában, Afrikában és Ausztráliában, édesvízi és tengerparti élőhelyeken egyaránt megtalálható.

Méret és élettartam

Hossz: 80-100 cm
Szárnyfesztáv: 130-160 cm
Tömeg: 1.5-5.3 kg
Élettartam: Akár 15-20 év a vadonban
Táplálkozás: Húsevő (főként halak)

Testi jellemzők

Tollazat: Felnőtt korban fényes fekete tollazat, zöldes vagy bronzos fénnyel. A torokzacskó sárga, melyet fehér szegély vesz körül. A combon a nászidőszakban fehér folt jelenhet meg.
Csőr alakja: Hosszú, erős, horgas végű, szürkés színű csőr, az alsó káva tövénél sárgás folttal.
Szemszín: Smaragdzöld.
Láb színe: Fekete, úszóhártyás lábak.
Megkülönböztető jegyek: Nagy méret, sötét tollazat, hosszú nyak, horgas csőr, sárga torokzacskó. Gyakran látható szétterjesztett szárnyakkal száradni.
Fiatal egyed megjelenése: A fiatal madarak tollazata barnásabb, világosabb hasi résszel. A torokzacskó halványabb sárga, és a fehér szegély kevésbé kifejezett. A hasi rész gyakran foltos vagy csíkos.
Évszakos változások: A nászidőszakban a felnőtt madarak fején és nyakán finom fehér szálak jelenhetnek meg, és a combon egy-egy feltűnő fehér folt alakul ki. A nászidőszakon kívül ezek a díszítések hiányoznak.
Ivari kétalakúság: Nincs jelentős ivari dimorfizmus, a hímek általában kissé nagyobbak és súlyosabbak, de a tollazatuk hasonló.

Hogyan azonosítsuk

1
Méret és testalkat
Nagy, robusztus testalkatú madár, hosszú nyakkal és viszonylag rövid lábakkal. Ülő helyzetben gyakran egyenesen tartja magát.
2
Tollazat
Felnőtt korban fényes fekete, zöldes vagy bronzos fénnyel. A nászidőszakban fehér folt a combon és fehér szálak a fejen/nyakon.
3
Torokzacskó
Feltűnő sárga torokzacskó, melyet fehér szegély vesz körül. Ez az egyik legfontosabb azonosító bélyeg.
4
Csőr
Hosszú, erős, horgas végű csőr, mely a halászatban segíti.
5
Viselkedés
Gyakran látható szétterjesztett szárnyakkal száradni a napon, mivel tollazata nem teljesen vízálló. Kiválóan búvárkodik, hosszú ideig a víz alatt maradva üldözi a halakat.
6
Repülés
Erős, egyenes vonalú repülés, nyújtott nyakkal és lábakkal. Gyakran V alakú alakzatban repülnek.

Élőhely és elterjedés

Biomok: Édesvízi és tengerparti vizes élőhelyek.
Földrajzi elterjedés: Széles körben elterjedt Európában, Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon. Magyarországon rendszeres fészkelő és átvonuló.
Magassági előfordulás: Tengerszinttől alacsonyabb hegyvidéki területekig, ahol megfelelő vízi élőhelyek állnak rendelkezésre.
Kedvelt környezetek: Nagyobb tavak, folyók, holtágak, halastavak, tengerparti lagúnák, torkolatok és védett tengeri öblök. Fészkelőhelyként gyakran választ magas fákat vagy sziklapárkányokat a víz közelében.

Viselkedés

Aktivitási idő: Nappali (diurnális).
Táplálkozási szokások: Kiváló búvár, főként halakkal táplálkozik, melyeket a víz alatt üldöz. Gyakran látható, amint a víz felszínén úszva figyeli a zsákmányt, majd hirtelen lemerül. A halakat a horgas csőrével ragadja meg. Emellett fogyaszthat rákokat, kétéltűeket és vízi rovarokat is.
Társas viselkedés: Kolóniákban fészkel, gyakran más vízimadarakkal, például gémekkel együtt. A fészkelési időszakon kívül is csoportosan tartózkodnak, különösen a pihenő- és táplálkozóhelyeken.
Repülési minta: Erős, egyenes vonalú repülés, gyakran nyújtott nyakkal és lábakkal. Repülés közben a szárnycsapások viszonylag lassúak és mélyek. V alakú alakzatban is repülhetnek nagyobb csoportokban.
Vonulás: A populációk egy része állandó, mások részlegesen vagy teljesen vonulók. Az északi populációk télen délebbre vonulnak, míg a déliebbek helyben maradnak. Magyarországon a fészkelő populációk egy része áttelel, mások délebbre vonulnak, és északról érkező madarak is telelnek nálunk.
Területvédelem: A fészkelőkolóniákban a fészek körüli területet védik, de a táplálkozóhelyeken kevésbé territoriálisak.

Ének és hívás

Ének: Nincs jellegzetes éneke. A nászidőszakban a fészkelőkolóniákban hallhatóak a hímek rekedtes, torokhangú hívásai, melyek udvarláskor és a fészek védelmében hangzanak el.
Hívás: Rekedt, mély, torokhangú "karr-karr" vagy "gra-gra" hangok, különösen a fészkelőkolóniákban vagy izgalmi állapotban. Repülés közben általában csendesek.
Mikor szól: Főként a fészkelési időszakban és a kolóniákban hallhatóak, egyébként viszonylag csendes madarak.

Szaporodás

Költési időszak: Általában márciustól júliusig, de ez a földrajzi elhelyezkedéstől függően változhat.
Fészkelési szokások: Fákat, sziklapárkányokat vagy ritkábban talajt választanak fészkelőhelyül, gyakran nagy kolóniákban. A fészek gallyakból, nádból és egyéb növényi anyagokból épül, melyet iszappal és ürülékkel erősítenek meg.
Tojásszám: Általában 3-5 tojás.
Tojás leírása: 2-6 tojás, halványkék vagy zöldes színű, fehér, meszes bevonattal. Méretük kb. 60x38 mm.
Költési idő: 28-31 nap, mindkét szülő kotlik.
Kirepülési idő: A fiókák 50 naposan repülnek ki, de még hetekig a szülők gondoskodására szorulnak.
Szülői gondoskodás: Mindkét szülő részt vesz a kotlásban és a fiókák etetésében. A fiókák fészeklakók, csupaszon és vakon kelnek ki.

Hol találhatjuk

Nagyobb tavak és folyók

Magyarországon a Duna, Tisza, Balaton, Velencei-tó és nagyobb halastavak mentén gyakran megfigyelhetőek.

Halastavak és víztározók

Ezek a területek bőséges táplálékforrást biztosítanak számukra, ezért gyakran nagy számban gyülekeznek itt.

Tengerparti lagúnák és torkolatok

A tengerparti területeken is előszeretettel tartózkodnak, különösen a védett, sekélyebb vizekben.

Terepi tippek

Keressük a vízparton. Figyeljük a vízparti fákat, sziklákat, stégeket, ahol gyakran pihennek vagy szárítkoznak.
Figyeljük a búvárkodást. Jellemző viselkedésük a búvárkodás, majd a víz alól felbukkanás. Hosszú ideig képesek a víz alatt maradni.
Keresd a kolóniákat. A fészkelési időszakban nagy kolóniákban élnek, melyek messziről is észrevehetők a fák tetején vagy sziklákon.
Használjunk távcsövet. A részletes megfigyeléshez és az azonosító bélyegek felismeréséhez elengedhetetlen a távcső.

Hasonló fajok

Kis kárókatona

Microcarbo pygmeus

Jelentősen kisebb méretű (kb. 45-55 cm), karcsúbb testalkatú. Nászruhában a fején és nyakán finom fehér foltok láthatók, és a tollazata bronzosabb árnyalatú. A torokzacskója sötét, nem sárga. Főként édesvízi élőhelyeken fordul elő.

Tengeri kárókatona

Phalacrocorax aristotelis

Európa északi és nyugati tengerpartjain él. Kisebb, mint a nagy kárókatona (kb. 65-80 cm). Nászruhában jellegzetes, előreálló tollbóbitája van a fején. A torokzacskója sötét, és a tollazata zöldesebb fényű. Szinte kizárólag tengeri élőhelyeken fordul elő.

Gyors tények

Élőhely:: Édesvízi és tengerparti vizes élőhelyek
Táplálék:: Halak
Fészkelés:: Kolóniákban, fákon vagy sziklákon
Jellemző viselkedés:: Szárnyterpesztéses száradás
Védelmi státusz:: Nem fenyegetett

Érdekességek

A kárókatonák tollazata nem teljesen vízálló, ezért a búvárkodás után gyakran szétterjesztett szárnyakkal szárítkoznak a napon. Ez a viselkedés jellegzetes és könnyen felismerhetővé teszi őket.
A kárókatona a halászatban is használt madár volt Ázsiában, ahol a nyakukra gyűrűt helyeztek, hogy ne tudják lenyelni a nagyobb halakat, így a halászok elvehették tőlük a zsákmányt.
A kárókatonák emésztőrendszere rendkívül hatékony, a halak csontjait is képesek megemészteni, így a köpetekben ritkán találhatók csontmaradványok.
A 'Phalacrocorax' tudományos név görög eredetű, jelentése 'kopasz holló', ami a madár sötét tollazatára és a fején lévő csupasz foltokra utalhat.

Tudományos besorolás

Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szulaalakúak (Suliformes)
Család: Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae)
Nem: Phalacrocorax
Faj: Phalacrocorax carbo