Házi rozsdafarkú

Nem fenyegetett (Least Concern)

Phoenicurus ochruros

Madarat láttál? Azonosítsd azonnal a Birdby alkalmazással

Bemutatás

A házi rozsdafarkú egy kis termetű, rovarevő énekesmadár, mely Európa, Ázsia és Észak-Afrika mérsékelt égövi területein honos. Jellemzően emberi településekhez, városokhoz és falvakhoz kötődik, ahol épületek repedéseiben, párkányain fészkel. Feltűnő vöröses farka és a hímek sötét, koromfekete tollazata könnyen felismerhetővé teszi.

Méret és élettartam

Hossz: 13-14.5 cm
Szárnyfesztáv: 23-26 cm
Tömeg: 12-20 g
Élettartam: 2-5 év (vadonban), maximum 10 év
Táplálkozás: Rovarevő (főként rovarok, pókok, hernyók), de ősszel és télen bogyókat és gyümölcsöket is fogyaszt.

Testi jellemzők

Tollazat: A hímek tollazata sötét, koromfekete, szürke árnyalatokkal, különösen a háton és a fejen. Feltűnő fehér szárnyfoltjuk van, mely repülés közben jól látható. A farok rozsdavörös, a középső farktollak kivételével. A tojók és a fiatalok tollazata egységesen szürkésbarna, világosabb alsórésszel, de a rozsdavörös farok náluk is jellemző. A fiatal hímek gyakran foltosak, a felnőtt hímekre jellemző sötét tollazat fokozatosan alakul ki.
Csőr alakja: Vékony, hegyes, rovarevőkre jellemző csőr, fekete színű.
Szemszín: Sötétbarna
Láb színe: Fekete
Megkülönböztető jegyek: A legfeltűnőbb bélyeg a rozsdavörös farok, melyet gyakran rezegtet. A hímek sötét, koromfekete teste és a fehér szárnyfolt is jellegzetes. A tojók és fiatalok szürkésbarna színe ellenére a farok színe segít az azonosításban.
Fiatal egyed megjelenése: A fiatal madarak tollazata a tojókéhoz hasonló, egységesen szürkésbarna, de gyakran halványabb, foltosabb mintázattal. A rozsdavörös farok már náluk is megfigyelhető. A hímeknél a felnőtt tollazat fokozatosan, több vedlés során alakul ki.
Évszakos változások: A házi rozsdafarkú nem mutat jelentős szezonális tollazatváltozást. A hímek télen kissé fakóbbak lehetnek a tollak hegyén lévő világosabb szegélyek miatt, de a jellegzetes fekete szín és a fehér szárnyfolt megmarad.
Ivari kétalakúság: Erősen fejlett ivari dimorfizmus. A hímek sokkal sötétebbek, feketésebbek, fehér szárnyfolttal, míg a tojók egységesen szürkésbarnák, fehér szárnyfolt nélkül.

Hogyan azonosítsuk

1
Farok
Figyelje a jellegzetes rozsdavörös farkat, melyet a madár gyakran rezegtet, különösen leszállás után. Ez a legbiztosabb azonosító bélyeg mindkét nemnél és a fiataloknál is.
2
Hím tollazata
A hímeknél keressen sötét, koromfekete tollazatot a fejen, háton és mellkason, valamint a feltűnő fehér szárnyfoltot. Ez a kombináció egyedi.
3
Tojó és fiatal tollazata
A tojók és fiatalok egységesen szürkésbarnák, de a rozsdavörös farok náluk is megvan. A tojók általában fakóbbak, mint a kerti rozsdafarkú tojói.
4
Élőhely
A házi rozsdafarkú szinte kizárólag emberi településeken, városokban, falvakban, ipari területeken fordul elő. Ha ilyen környezetben lát rozsdafarkút, nagy valószínűséggel házi rozsdafarkúról van szó.
5
Ének és hívóhang
Ismerje fel a hím jellegzetes, karcos, csengő énekét és a 'fit-tikk' hívóhangot. Ezek segíthetnek a rejtőzködő madarak azonosításában.

Élőhely és elterjedés

Biomok: Városi és falusi környezet, sziklás területek, hegyvidéki régiók, ipari területek, kőfejtők.
Földrajzi elterjedés: Európa, Észak-Afrika és Ázsia mérsékelt égövi területei. Keleten Mongóliáig és Kínáig terjed. Magyarországon országszerte elterjedt fészkelő.
Magassági előfordulás: Tengerszinttől egészen 3000 méter feletti hegyvidéki területekig.
Kedvelt környezetek: Emberi települések, városi parkok, kertek, ipari épületek, romos épületek, sziklás hegyoldalak, kőfejtők. Fontos számára a fészkelésre alkalmas repedések, üregek és a nyílt, rövid füves területek a táplálkozáshoz.

Viselkedés

Aktivitási idő: Nappali (diurnális) madár.
Táplálkozási szokások: Főként rovarokat és más gerincteleneket (pókok, százlábúak) fogyaszt, melyeket a földről vagy a levegőből kap el. Gyakran lesből vadászik, egy kiemelkedő pontról figyeli a zsákmányt, majd lecsap rá. Ősszel és télen bogyókat (pl. bodza, borostyán) és gyümölcsöket is eszik.
Társas viselkedés: Fészkelési időszakban monogám párokban él. A költési időn kívül magányos, vagy kisebb, laza csoportokban mozoghat. Területvédő madár.
Repülési minta: Gyors, hullámzó repülés, gyakran rövid távolságokat tesz meg. Jellemző rá a farok rezegtetése, különösen leszállás után.
Vonulás: Részlegesen vonuló. Az északi és keleti populációk telelni délre, a mediterrán térségbe és Észak-Afrikába vonulnak. A délebbi és nyugat-európai populációk egy része áttelelhet. Magyarországon vonuló és áttelelő példányok is előfordulnak, de a fészkelő állomány nagy része elvonul.
Területvédelem: A hímek erősen territoriálisak a költési időszakban, énekükkel és viselkedésükkel védik fészkelőhelyüket és táplálkozó területüket.

Ének és hívás

Ének: A hím éneke jellegzetes, kissé rekedtes, karcos hangzású, melyet éles, csengő hangok és rövid, dallamos motívumok szakítanak meg. Gyakran tartalmaz utánzott hangokat is. Énekét magas pontokról, például tetőkről, antennákról adja elő.
Hívás: Jellemző hívóhangja egy éles, 'fit-tikk' vagy 'tikk-tikk' hang, melyet gyakran ismétel. Izgatott állapotban egy 'csrr' vagy 'csrr-tikk' hangot is hallat.
Mikor szól: Főként a kora reggeli és esti órákban énekel a költési időszakban (márciustól júliusig). Hívóhangjai egész évben hallhatók.

Szaporodás

Költési időszak: Áprilistól augusztusig, gyakran két, ritkán három fészekaljat is felnevelnek.
Fészkelési szokások: Fészkelőhelyként épületek repedéseit, párkányait, üregeit, falréseket, ereszaljakat, de sziklás területeken sziklaüregeket is használ. A fészket fűszálakból, mohából, gyökerekből építi, puha anyagokkal (toll, szőr) béleli. Fészekodúkat is elfoglal.
Tojásszám: 4-6 tojás
Tojás leírása: 4-6 tojás, tiszta fehér vagy nagyon halványkék színű, ritkán apró vörösesbarna pettyekkel. Méretük kb. 19 x 14 mm.
Költési idő: 12-14 nap, főként a tojó kotlik.
Kirepülési idő: 12-17 nap, a fiókák kirepülés után még néhány napig a szülőkkel maradnak.
Szülői gondoskodás: Mindkét szülő eteti a fiókákat, de a tojó kotlik és a fiókák kikelése után is ő gondoskodik róluk nagyobb mértékben. A hím a terület védelmében és a táplálékgyűjtésben vesz részt.

Hol találhatjuk

Városok és falvak

Keresse őket épületek tetején, kéményeken, antennákon, falakon, romos épületeken, ipari területeken.

Parkok és kertek

Olyan parkokban és kertekben, ahol vannak épületek, falak, vagy sziklás részek.

Sziklás területek

Hegyvidéki régiókban, kőfejtőkben, sziklás lejtőkön is megtalálhatók.

Terepi tippek

Figyelje a farok rezegtetését. Ez a legjellemzőbb viselkedési forma, ami azonnal elárulja a fajt.
Hallgassa az éneket. A hímek éneke messziről hallható, és gyakran magas pontokról énekelnek, ami megkönnyíti a helymeghatározást.
Keresse a magas pontokat. A házi rozsdafarkúk szeretnek magas pontokon ülni, ahonnan jól belátják a területet és vadászhatnak.
Türelmes megfigyelés. Mivel rovarevők, gyakran mozognak, de egy helyben ülve figyelik a zsákmányt. Egy kis türelemmel megfigyelhető a táplálkozási viselkedésük.

Hasonló fajok

Kerti rozsdafarkú

Phoenicurus phoenicurus

A kerti rozsdafarkú hímjeinek feje és háta szürke, hasa rozsdavörös, fekete torka és fehér homloka van. A házi rozsdafarkú hímje sokkal sötétebb, koromfekete, fehér szárnyfolttal. A tojók nehezebben különböztethetők meg, de a kerti rozsdafarkú tojója általában melegebb, barnásabb árnyalatú, és a faroktöve is élénkebb rozsdavörös. A kerti rozsdafarkú inkább erdős, parkos környezetben él, míg a házi rozsdafarkú az épített környezetet kedveli.

Vörösbegy

Erithacus rubecula

Bár a vörösbegynek is van vöröses tollazata, az a mellkasán és az arcán található, nem a farkán. A vörösbegy kisebb, kerekebb testalkatú, és a farok rezegtetése sem jellemző rá. Élőhelye is eltérő, inkább sűrű aljnövényzetű erdőket, kerteket kedvel.

Gyors tények

Élőhely:: Városi és falusi környezet, sziklás területek
Táplálék:: Rovarok, pókok, bogyók
Jellemző bélyeg:: Rozsdavörös farok, hímeknél fehér szárnyfolt
Vonulás:: Részlegesen vonuló
Fészkelés:: Épületek repedései, üregei

Érdekességek

A házi rozsdafarkú az egyik leggyakoribb városi madárfaj Európában, jól alkalmazkodott az emberi környezethez.
A faj neve ('ochruros') a görög 'ochros' (sápadt) és 'oura' (farok) szavakból ered, utalva a farok színére.
A hímek éneke gyakran tartalmaz utánzott hangokat, például más madarak énekét vagy akár emberi zajokat.
A házi rozsdafarkú az 19. században kezdett el terjeszkedni a hegyvidéki élőhelyeiről a városokba, kihasználva az épületek nyújtotta fészkelőhelyeket.

Tudományos besorolás

Ország: Animalia
Törzs: Chordata
Osztály: Aves
Rend: Passeriformes
Család: Muscicapidae
Nem: Phoenicurus
Faj: Phoenicurus ochruros