Fekete sapkás cinege

Bemutatás

A fekete sapkás cinege egy kis méretű, aktív madár, amely széles körben elterjedt Észak-Amerika lombhullató és vegyes erdeiben. Jellegzetes fekete sapkája és torokfoltja kiemeli rokonai közül. Bár megjelenése nem különösebben színes, energikus viselkedése és bonyolult éneke, valamint kíváncsi természete rendkívül népszerűvé teszi a madármegfigyelők körében. Gyakran látogatója a téli madáretetőknek, és fontos szerepet játszik az erdős ökoszisztémákban, rovarirtóként és magterjesztőként.

Méret és élettartam

Hossz

12-15 cm

Szárnyfesztáv

18-21 cm

Tömeg

9-14 g

Élettartam

2-3 év, de akár 12 évig is élhet

Táplálkozás

Rovarok, pókok, csigák, bogyók, magvak (különösen télen), nektár

Testi jellemzők

Tollazat

A felnőtt madarakra jellemző a fényes fekete sapka, a fekete torokfolt és a fehér arc. Hátuk szürke, szárnyuk és farkuk sötétebb szürke, fehér szegélyekkel a szárnyfedő tollakon. Hasuk piszkosfehér, oldalukon enyhe rozsdás-barnás árnyalattal. Nincsenek feltűnő különbségek a költési és nem költési tollazat között. A tollazat sűrű és puha, ami segít a hőszigetelésben a hidegebb éghajlaton.

Csőr alakja

Rövid, hegyes, kúp alakú, fekete színű csőr, mely alkalmas magvak feltörésére és rovarok felcsipegetésére.

Szemszín

Sötétbarna vagy fekete.

Láb színe

Sötét szürke vagy fekete lábak és karmok.

Megkülönböztető jegyek

A fekete sapka és torokfolt éles kontrasztban áll a tiszta fehér arccal. A szürkés hát és a barnás-fehér has is jellegzetes. A szárnyakon nincsenek feltűnő sálszerű minták.

Fiatal egyed megjelenése

A fiatal madarak tollazata hasonló a felnőttekéhez, de a fekete sapka és torokfolt gyakran fakóbb, kevésbé éles. A tollazat általában puhább és kevésbé fényes. A szélső faroktollak is rövidebbek lehetnek.

Évszakos változások

A tollazat egész évben viszonylag állandó. A tollazat kopása vagy friss tollazat növekedése minimális változásokat okozhat az év során, de nincs kifejezett nyári vagy téli tollazat.

Ivari kétalakúság

A hímek és nőstények tollazata gyakorlatilag azonos, szabad szemmel nem különböztethetők meg. Méretbeli eltérések is minimálisak.

Hogyan azonosítsuk

1. 1

   Fej és torok

   Keresse a jellegzetes fényes fekete sapkát és a szintén fekete torokfoltot, mely éles kontrasztban van a tiszta fehér arccal. Ez a legfeltűnőbb azonosító jegy.

2. 2

   Hang

   Hallgassa a jellegzetes "csikádí-dí-dí" hívást, vagy a dallamos, két-három hangból álló "fí-bí" éneket. A hang a legmegbízhatóbb azonosító jegy a hasonló fajoktól való megkülönböztetésre.

3. 3

   Sárga hát

   Figyelje meg a szürke hátat és a fehér hasat, melynek oldalán enyhe rozsdás-barnás árnyalat lehet. A szárnyakon nincsenek feltűnő sálszerű minták.

4. 4

   Viselkedés

   Jellemező rájuk a gyors, akrobatikus mozgás a fákon, gyakran fejjel lefelé függeszkednek. Kíváncsiak és aktívak, gyakran látogatják az etetőket.

Élőhely és elterjedés

Biomok

Lombhullató erdők, vegyes erdők, tűlevelű erdők, folyóparti erdők, parkok és külvárosi kertek.

Földrajzi elterjedés

Kanada déli része, Alaszka, az Egyesült Államok északi és központi része, valamint az Appalache-hegység déli vonulatai.

Magassági előfordulás

Tengerszinttől egészen 2100 méteres magasságig (például Coloradóban), de tipikusan alacsonyabb és közepes magasságokon fordul elő.

Kedvelt környezetek

Kedvelik az olyan élőhelyeket, ahol bőségesen találhatók fák (különösen lágyfák, mint a nyárfa, nyírfa, juhar), bokrok és sűrű aljnövényzet. Az odvas fák, elhalt fák és fatönkök jelenléte kulcsfontosságú a fészkeléshez. Gyakran megtalálhatók erdei tisztásokon, erdőszéleken és parkokban is.

Viselkedés

Aktivitási idő

Nappali madár. Hajnaltól napnyugtáig aktív, folyamatosan táplálékot keres vagy kommunikál.

Táplálkozási szokások

Rovarokkal és magvakkal táplálkozik. Aktívan keresgél a fák ágain és kérgén rovarlárvák, hernyók és pókok után. Télen magvakat és bogyókat is fogyaszt, gyakran látogatja az etetőket. Jellegzetes viselkedése a táplálék rejtegetése: magvakat és rovarokat rejt el fák kérge alá, repedésekbe, zuzmók alá, hogy később megtalálja őket. Rendkívül jó memóriával rendelkezik, és képes akár több ezer elrejtett magot is megtalálni hónapokkal később, még hó alatt is.

Társas viselkedés

Költési időszakban monogám párokban élnek. Télen kis, laza vegyes fajú csapatokba tömörülnek más cinegefélékkel, harkályokkal és királykákkal, hogy közösen keressenek táplálékot és könnyebben észrevegyék a ragadozókat. Nagyon kommunikatívak, állandóan hangoskodnak egymással.

Repülési minta

Hullámzó, gyors szárnycsapásokkal repül, de általában rövid távolságokat tesz meg a fák között. Ritkán repül nyílt terepen.

Vonulás

Általában állandó madár, nem vonul. A legészakibb populációk azonban délebbre vándorolhatnak zord telek esetén, de ezek a mozgások inkább invazív típusú vándorlások, nem rendszeres migráció.

Területvédelem

A költési időszakban védik a fészkelőterületüket, de télen a táplálkozó csapatok nem mutatnak erős területi viselkedést.

Szaporodás

Költési időszak

Április végétől júliusig.

Fészkelési szokások

Fa odúkban fészkelnek, gyakran elhagyott harkályodúkban, vagy maguk vájják ki fészkelőoduikat lágyfák (pl. nyírfa, nyárfa) korhadó törzsébe. A tojó építi a fészket, mohából, állati szőrből és növényi rostokból. Az odú belsejét finom szőrrel és tollal bélelik. A fészkelőterület általában egyetlen odút tartalmaz, és a pár a következő évben gyakran új odút keres.

Tojásszám

Általában 6-8 tojás. Ritkán akár 13 is lehet.

Tojás leírása

5-10 fehér tojást raknak, enyhe barnás-vöröses pontokkal és foltokkal, különösen a tompa végén. Körülbelül 1,5 cm hosszúak.

Költési idő

12-13 napig tart, kizárólag a tojó kotlik.

Kirepülési idő

A fiókák körülbelül 14-18 naposan hagyják el a fészket. Fészkelés után mindkét szülő eteti őket további néhány napig.

Szülői gondoskodás

Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében. A tojó kezdetben a fiókákat is melengeti, miközben a hím táplálékot hord. Később már mindketten aktívan keresnek táplálékot számukra. A fiókák kirepülése után még egy-két hétig gondoskodnak róluk, amíg azok önállóvá nem válnak.

Hol találhatjuk

Terepi tippek

1. Hallgasson a hangjára. A fekete sapkás cinege rendkívül hangos és kommunikatív madár. Gyakran hallani őket, mielőtt meglátná. Tanulja meg a "csikádí-dí-dí" hívásukat és a "fí-bí" éneküket.
2. Keresse a mozgást a fák között. Rendkívül aktívak, folyamatosan mozognak az ágakon, kéregrepedésekben, magokat vagy rovarokat keresve. Egy mozgó levélcsomó gyakran cinegét rejt.
3. Látogasson etetőket. Ha télen szeretné megfigyelni őket, helyezzen ki napraforgómagot vagy zsírt egy etetőbe. Rövid időn belül felbukkanhatnak.
4. Legyen türelmes és csendes. Bár kíváncsiak, a hirtelen mozdulatok elriaszthatják őket. Üljön le csendben, és figyelje a környezetét.

Hasonló fajok

Gyors tények

Típus:

Énekesmadár

Szociális csoport:

Párosan költ, télen vegyes csapatokban

Stratégia a hideg ellen:

Éjszaka testhőmérsékletüket akár 10-12 celsius fokkal is csökkenthetik, hogy energiát spóroljanak a nagyon hideg éjszakákon. Ez az úgynevezett 'éjszakai hipotermia'.

Memória:

Kiváló memóriával rendelkezik a táplálék rejtekhelyeinek megjegyzésére.

Érdekességek

• A fekete sapkás cinege agya az ősz folyamán körülbelül 30%-kal nagyobb méretűre növekszik, különösen a térbeli memóriáért felelős hippokampusz régiójában, segítve a táplálék rejtekhelyeinek megjegyzését. Ez az őszi növekedés tavasszal visszafordul.
• A "csikádí-dí-dí" hívásuk "dí" hangjainak száma jelzi, hogy milyen veszélyes egy ragadozó. Minél több "dí" hangot hallatsz, annál nagyobb a fenyegetés.
• Ők az egyik legbátrabb és legkíváncsibb madarak, gyakran jönnek nagyon közel az emberekhez, különösen, ha ételt kínálnak.
• A cinegék télen akár 1000 fészkelő odút is kivájhatnak maguknak egy területen belül, de csak egyet használnak a tényleges fészkeléshez, a többi odút pedig rejtekhelyként vagy éjszakai szállásként használják.

Tudományos besorolás

Ország

Állatok (Animalia)

Törzs

Gerinchúrosok (Chordata)

Osztály

Madarak (Aves)

Rend

Verébalakúak (Passeriformes)

Család

Cinegefélék (Paridae)

Nem

Poecile

Faj

Poecile atricapilla

Fekete sapkás cinege felfedezése