Fehérarcú cinege

Nem fenyegetett (Least Concern)

Poecile lugubris

Madarat láttál? Azonosítsd azonnal a Birdby alkalmazással

Bemutatás

A fehérarcú cinege egy közepes méretű cinegefaj, melyet jellegzetes fekete sapkája, fehér arca és szürke-barna tollazata jellemez. Főként a mediterrán és közel-keleti régiókban, száraz, nyílt erdőkben és bozótosokban él. Viszonylag félénk madár, de jellegzetes hangja gyakran elárulja jelenlétét.

Méret és élettartam

Hossz: 13-14 cm
Szárnyfesztáv: 21-23 cm
Tömeg: 12-18 g
Élettartam: Átlagosan 2-3 év, de akár 5 év is lehet
Táplálkozás: Rovarok és más gerinctelenek, magvak, bogyók

Testi jellemzők

Tollazat: A fejtető és a tarkó fényes fekete, élesen elhatárolódva a tiszta fehér arctól és pofáktól. A torok és a mell felső része fekete, ami lefelé elmosódottan szürkésfekete sávvá szélesedik. A hát és a farcsík szürkésbarna, a szárnyak és a farok sötétebb szürkék, halványabb szegélyekkel. Az alsótest piszkosfehér vagy világosszürke, a testoldalakon enyhe barnás árnyalattal. A szárnyakon nincs feltűnő fehér szárnycsík.
Csőr alakja: Rövid, kúpos, hegyes, fekete színű
Szemszín: Sötétbarna
Láb színe: Sötétszürke vagy fekete
Megkülönböztető jegyek: A tiszta fehér arc és a fekete sapka, valamint a fekete torokfolt a legjellegzetesebb bélyegek. Hiányzik a szárnyakon a fehér szárnycsík, ami más cinegefajoknál gyakori.
Fiatal egyed megjelenése: A fiatal madarak tollazata fakóbb, kevésbé kontrasztos. A fekete sapka és torokfolt kevésbé intenzív, inkább sötétszürke, az arc fehérje is lehet enyhén sárgás árnyalatú.
Évszakos változások: Nincs jelentős szezonális tollazatváltozás.
Ivari kétalakúság: Nincs jelentős ivari dimorfizmus, a hímek és a tojók tollazata hasonló.

Hogyan azonosítsuk

1
Fej és arc mintázata
Keresse a fényes fekete sapkát, a tiszta, élénk fehér arcot és a széles, fekete torokfoltot, amely lefelé elmosódottan szürkésfekete sávvá szélesedik. Ez a legfeltűnőbb azonosító bélyeg.
2
Tollazat színe
Figyelje meg a szürkésbarna hátat és a piszkosfehér alsótestet, a testoldalakon enyhe barnás árnyalattal. Nincs feltűnő fehér szárnycsík.
3
Hang
Hallgassa a jellegzetes, tiszta, fuvolázó 'tí-tí-tí' vagy 'csí-csí-csí' éneket, valamint az éles 'csitt' hívóhangot és a rekedtes 'cser-cser' riasztóhangot.
4
Élőhely
Keresse száraz, nyílt erdőkben, bozótosokban, sziklás lejtőkön, olajfaültetvényeken a faj elterjedési területén belül.

Élőhely és elterjedés

Biomok: Száraz, nyílt erdők, bozótosok, cserjések, sziklás lejtők, olajfaültetvények, gyümölcsösök
Földrajzi elterjedés: Délkelet-Európa (Balkán-félsziget, Görögország, Törökország), Közel-Kelet (Szíria, Libanon, Izrael, Jordánia, Irak, Irán), Kaukázus régió. Magyarországon nem honos, alkalmi kóborlóként sem jellemző.
Magassági előfordulás: Tengerszinttől 2000 méterig, de főként alacsonyabb és közepes magasságokon fordul elő.
Kedvelt környezetek: Főként tölgyesek, fenyvesek, vegyes erdők, macchia típusú bozótosok, sziklás, bokros területek, ahol elegendő faodú vagy sziklahasadék található fészkelésre.

Viselkedés

Aktivitási idő: Nappali (diurnális)
Táplálkozási szokások: Főként rovarokkal és pókokkal táplálkozik, melyeket a fák kérgén, levelein és a talajon keresgél. Télen magvakat és bogyókat is fogyaszt. Gyakran fejjel lefelé lógva kutat táplálék után. Táplálékot raktároz is, főleg magvakat és rovarokat a kéregrepedésekbe.
Társas viselkedés: Párban vagy kisebb családi csoportokban él, télen más cinegefajokkal vegyes csapatokhoz is csatlakozhat. Viszonylag félénk, óvatos madár.
Repülési minta: Hullámzó, gyors és közvetlen repülés, gyakran rövid távolságokat tesz meg a fák között.
Vonulás: Állandó madár, nem vonul. A hidegebb időszakokban kisebb helyi mozgások előfordulhatnak a táplálékforrások függvényében.
Területvédelem: A költési időszakban erősen territoriális, a hímek énekkel jelölik ki területüket és védelmezik azt.

Ének és hívás

Ének: A hím éneke jellegzetes, ismétlődő, tiszta, fuvolázó hangokból áll, gyakran 'tí-tí-tí' vagy 'csí-csí-csí' hangzású, melyet néha mélyebb, rekedtesebb hangok szakítanak meg. Változatos, de felismerhető dallam.
Hívás: Gyakori hívóhangja egy éles 'csitt' vagy 'csip', valamint egy rekedtesebb 'cser-cser' vagy 'dzsrr' riasztóhang. A 'szisz-szisz-szisz' hang is előfordulhat.
Mikor szól: Főként a költési időszakban, kora reggel és késő délután énekel, de egész évben hallhatóak a hívóhangjai.

Szaporodás

Költési időszak: Márciustól júniusig, általában április-májusban a legintenzívebb.
Fészkelési szokások: Fák odvaiban, sziklahasadékokban, falrepedésekben fészkel. A fészket mohából, zuzmóból, fűszálakból építi, puha anyagokkal (szőr, toll) béleli. A tojó egyedül építi a fészket.
Tojásszám: 5-9 tojás, általában 6-8.
Tojás leírása: 5-9 tojás, fehéres alapszínű, finom vörösesbarna pettyekkel, különösen a tompa végén sűrűbben.
Költési idő: 12-15 nap, kizárólag a tojó kotlik.
Kirepülési idő: 18-20 nap, a fiókák kirepülése után még néhány napig a szülők etetik őket.
Szülői gondoskodás: Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében és gondozásában.

Hol találhatjuk

Száraz erdők és bozótosok

Délkelet-Európa és a Közel-Kelet száraz, meleg éghajlatú, nyílt erdős területein, különösen tölgyesekben és fenyvesekben, valamint macchia típusú cserjésekben.

Sziklás lejtők és völgyek

Gyakran megtalálható sziklás, bokros lejtőkön és völgyekben, ahol elegendő búvóhelyet és fészkelőhelyet talál.

Olajfaültetvények és gyümölcsösök

Mezőgazdasági területeken, például olajfaültetvényeken és elhagyott gyümölcsösökben is előfordul, ahol öreg fák és odúk állnak rendelkezésre.

Terepi tippek

Hallgassa a hangját. A fehérarcú cinege gyakran inkább hallható, mint látható. Tanulja meg az énekét és a hívóhangjait, hogy könnyebben megtalálja.
Keressen mozgást a lombkoronában. Aktívan keresgél a fák ágain és a bokrok között rovarok után. Figyelje a levelek és ágak mozgását.
Legyen türelmes és csendes. Félénk madár, ezért a legjobb esélye akkor van, ha csendben marad, és hagyja, hogy a madár megszokja a jelenlétét.
Használjon távcsövet. A részletes azonosításhoz és a megfigyeléshez elengedhetetlen a jó minőségű távcső.

Hasonló fajok

Fenyvescinege

Periparus ater

A fenyvescinege fekete sapkája és torokfoltja hasonló, de van egy jellegzetes fehér folt a tarkóján, és két fehér szárnycsíkja. Arca nem olyan tiszta fehér, mint a fehérarcú cinegéé, és testoldalai sárgásabbak lehetnek.

Kormosfejű cinege

Poecile montanus

A kormosfejű cinege fekete sapkája mattabb, nem fényes, és a torokfoltja kisebb, kevésbé kiterjedt. Arca piszkosfehér vagy szürkésfehér, nem olyan tiszta fehér, mint a fehérarcú cinegéé. Hangja is eltérő.

Barátcinege

Poecile palustris

A barátcinege fekete sapkája fényes, de torokfoltja kisebb és élesebben elhatárolt. Arca piszkosfehér, és hiányzik a fehérarcú cinegére jellemző kontrasztos fekete-fehér mintázat. Hangja is más.

Gyors tények

Élőhely:: Délkelet-Európa, Közel-Kelet száraz erdői és bozótosai
Táplálék:: Rovarok, pókok, magvak, bogyók
Fészkelés:: Faodvak, sziklahasadékok
Védelmi státusz:: Nem fenyegetett
Jellemző bélyeg:: Fényes fekete sapka, tiszta fehér arc, széles fekete torokfolt

Érdekességek

A fehérarcú cinege a cinegefélék családjának egyik legkevésbé ismert tagja Európában, mivel elterjedési területe főként a kontinens délkeleti részére korlátozódik.
Mint sok más cinegefaj, a fehérarcú cinege is képes táplálékot raktározni a nehezebb időkre, elrejtve azt a kéregrepedésekben vagy a talajon.
A 'Poecile' nemzetségnév a görög 'poikilos' szóból ered, ami 'változatos' vagy 'foltos' jelentésű, utalva a tollazat mintázatára, míg a 'lugubris' latinul 'gyászosat' jelent, valószínűleg a sötét fej- és torokmintázat miatt.

Tudományos besorolás

Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Cinegefélék (Paridae)
Nem: Poecile
Faj: Poecile lugubris