Közönséges cigánycsuk

Nem veszélyeztetett (Least Concern)

Saxicola torquatus

Madarat láttál? Azonosítsd azonnal a Birdby alkalmazással

Bemutatás

A közönséges cigánycsuk egy kisméretű, élénk színű énekesmadár, mely jellegzetes csattogó hangjával és "cigánycsuk" elnevezését adó, farokriszáló mozgásával könnyen felismerhető. Gyakran ül ki bokrok vagy magasabb növények tetejére, ahonnan vadászik rovarokra.

Méret és élettartam

Hossz: 12-14 cm
Szárnyfesztáv: 20-22 cm
Tömeg: 13-17 g
Élettartam: 2-5 év (vadon)
Táplálkozás: Rovarok (sáskák, tücskök, bogarak, hernyók, legyek, hangyák), pókok, férgek, csigák. Ősszel és télen gyümölcsöket és bogyókat is fogyaszt.

Testi jellemzők

Tollazat: A hím jellegzetes fekete fejjel, fehér nyakfolttal (gallérral) és sötétbarna háttal rendelkezik. A melle narancssárga, ami lefelé fokozatosan átmegy világosabb hasi részbe. A szárnyakon fehér foltok láthatók. A tojó fakóbb színezetű, barnásabb fejjel, kevésbé kontrasztos nyakfolttal és halványabb narancssárga mellel. A fiatal madarak rejtőzködőbb, foltos-barnás tollazatúak.
Csőr alakja: Vékony, hegyes, rovarevőre jellemző csőr.
Szemszín: Sötétbarna vagy fekete.
Láb színe: Sötétszürke vagy feketés.
Megkülönböztető jegyek: A hím fekete feje és a kontrasztos fehér nyakfolt, valamint a narancssárga mell a legfeltűnőbb ismertetője. Gyakran látható bokrok tetején ücsörögve, farokriszáló mozgással.
Fiatal egyed megjelenése: A fiatal madarak tollazata barnás, sötét foltokkal. Hiányzik róluk a felnőtt hímek jellegzetes fekete feje és fehér gallérja, a tojóknál is sokkal fakóbbak. A felnőttkori színezetet fokozatosan, az első vedlés után érik el.
Évszakos változások: A közönséges cigánycsuk nem mutató különösebb szezonális tollazatváltozást a nászruha és téli ruha között, a vedlést követően a színek lehetnek kicsit élénkebbek, de a mintázat alapvetően változatlan marad.
Ivari kétalakúság: Jelentős. A hímek élénkebben színezettek, fekete fejjel, fehér gallérral és narancssárga mellel. A tojók fakóbbak, barnásabbak, a fekete és a fehér színek kevésbé kontrasztosak.

Hogyan azonosítsuk

1
Jellegzetes ülőhely
Gyakran ül ki bokrok, magasabb fűszálak, drótok, vagy más kiálló pontok tetejére. Innen kémleli a környezetét és vadászik.
2
Farokriszáló mozgás
Feltűnő, gyakori farokriszáló, farokrebegtető mozgása van, mely a nevét is adta ('cigánycsuk').
3
Hím tollazata
A hím fekete feje, kontrasztos fehér nyakfoltja és élénk narancssárga melle azonnal felismerhetővé teszi.
4
Hívó hang
A jellegzetes "csik-csak" vagy "tek-tek" hívó hangja, mely olyan, mintha két követ ütnének össze, könnyen azonosíthatóvá teszi.
5
Tojó azonosítása
A tojók fakóbbak, barnásabbak, de az elmosódottabb narancssárga mellfolt és a halványabb nyakfolt még mindig jellemző, bár a hímeknél kevésbé feltűnő. Figyeljük a testalkatot és a viselkedést.

Élőhely és elterjedés

Biomok: Füves területek, rétek, legelők, gyepek, sövények, fiatal erdősávok, bozótosok, mezőgazdasági területek, felhagyott parlagok.
Földrajzi elterjedés: Európa, Ázsia és Afrika jelentős része. Európában a legtöbb országban költ, bár az északi területeken ritkább. Afrikában főleg a Szaharától délre eső részeken honos, valamint az Arab-félsziget déli részén. Ázsiában Törökországtól keletre egészen Indiáig és Kínáig terjed az elterjedése.
Magassági előfordulás: Tengerszinttől egészen 2500 méteres magasságig, de előfordulhat magasabban fekvő, megfelelő élőhelyeken is.
Kedvelt környezetek: Nyílt, bokros, füves területek, ahol elegendő ülőhely és vadászterület áll rendelkezésére. Előszeretettel tartózkodik drótokon, bokrok csúcsán, vagy más kiálló pontokon, ahonnan kémleli a környezetét.

Viselkedés

Aktivitási idő: Nappali. Különösen aktív kora reggel és késő délután.
Táplálkozási szokások: Rovarokra vadászik, gyakran lecsapva a földre egy magasabb ülőhelyről. Rövid, gyors repüléssel kapja el a rovarokat a levegőben is. Egy helyben lebegve is képes vadászni. A zsákmányt gyakran visszaviszi egy ülőhelyre, és ott fogyasztja el.
Társas viselkedés: Költési időszakban monogám, territoriális. Költési időn kívül magányosan vagy kis csoportokban, laza rajokban élhet, különösen a vonulás során.
Repülési minta: Gyors, egyenes repülés, gyakran alacsonyan a talaj felett. Jellemzőek a rövid, szakaszos repülések bokorról bokorra.
Vonulás: Részben vonuló. Az északi populációk telelni Afrika északi részére, a mediterrán térségbe vagy az Arab-félszigetre vonulnak. A délebbi populációk gyakran helyben maradnak, vagy csak rövid távolságokra mozdulnak el.
Területvédelem: Költési időszakban erősen territoriális. A hímek énekkel és agresszív viselkedéssel védelmezik a területüket más hímektől. A territórium mérete az élőhely minőségétől függ.

Ének és hívás

Ének: Éneke rövid, édes dallamú, csengő hangokkal, melyekben füttyök és jellegzetes rekedtes, reszelős hangok váltakoznak. Gyakran ad elő csicsergő, trillázó szakaszokat is.
Hívás: Jellemző a "csik-csak" vagy "tek-tek" hang, mely a madár nevét is adta. Ez a riasztó hang gyakran hallható, amikor a madár izgatott vagy veszélyt észlel. Egyéb hívó hangok is előfordulnak, például lágyabb füttyök.
Mikor szól: Az ének a költési időszakban a leggyakoribb, már kora tavasszal hallható. A riasztó hívások egész évben, különösen zavarás esetén megfigyelhetők.

Szaporodás

Költési időszak: Áprilistól júliusig, évente 1-2 fészekalj is lehetséges.
Fészkelési szokások: A fészek a földön, sűrű aljnövényzetben, bokor tövében vagy fűcsomó alatt található. Gyakran jól rejtett. A fészket fűszálakból, mohából, vékony gyökerekből építik, bélése finomabb anyagokból, például szőrből vagy tollból készül.
Tojásszám: 4-6 tojás.
Tojás leírása: 4-6 tojás, világoskék vagy zöldeskék alapszínű, finom vörösesbarna foltokkal és pettyekkel díszítve, melyek a tompa végén sűrűbbek lehetnek.
Költési idő: 13-15 nap, főleg a tojó kotlik, de a hím is részt vesz a fiókák etetésében.
Kirepülési idő: 12-16 nap, a fiókák a fészek elhagyása után még néhány napig a szülők közelében maradnak.
Szülői gondoskodás: Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében és gondozásában. A hím gyakran visz élelmet a kotló tojónak is.

Hol találhatjuk

Füves területek

Rétek, legelők, gyepek, ahol rövid és hosszú fűfoltok váltakoznak, és van bokros rész is.

Bozótosok és sövények

Sűrű bokros, cserjés területek, ahol sok az ülőhely és a rejtekhely.

Mezőgazdasági területek szélei

Elhagyott parlagok, utak és szántók szélei, ahol gyomnövényzet és bokrok vannak.

Fiatal erdősávok és ligetek

Ritkább erdős területek, ahol nyitott részek és bokrok is megtalálhatók.

Terepi tippek

Figyelj a magasabb ülőhelyekre. A cigánycsuk gyakran ül ki bokrok, fűszálak, vagy drótok tetejére, ahonnan kémleli a területet. Ezeken a pontokon érdemes keresni.
Hallgasd a hangját. A jellegzetes "csik-csak" hívóhangja elárulja a jelenlétét, még akkor is, ha rejtőzködik. A hím énekét is érdemes megismerni.
Légy türelmes. Bár feltűnő madár, rejtőzködő is tud lenni. Állj meg egy megfelelő élőhelyen, és várd meg, amíg megjelenik.
Használj távcsövet. A részletes tollazat és a finomabb azonosító jegyek megfigyeléséhez, különösen a tojók esetében, elengedhetetlen a távcső.

Hasonló fajok

Feketehátú cigánycsuk

Saxicola maurus

A feketehátú cigánycsuk hímjének háta is fekete, nem barnás, mint a közönséges cigánycsuké. A tojók és a fiatalok nehezebben különböztethetők meg, de általában a feketehátú cigánycsuk fehérebb alsóteste és világosabb, fehéres szárnyfoltja segíthet a megkülönböztetésben.

Rozsdásfejű cigánycsuk

Saxicola rubicola

A modern taxonómia szerint a Saxicola torquatus ('Common Stonechat') és a Saxicola rubicola ('European Stonechat') két külön faj, de korábban azonos fajként kezelték őket. A Saxicola rubicola Európa nagy részén él, és a hímek melle élénkebb narancssárga, feje fekete, nyakán fehér folt van, de ez a folt kevésbé kiterjedt lehet. A Saxicola torquatus ma elsősorban a szubszaharai Afrikában, valamint az Arab-félszigeten és Ázsia egyes részein honos, a "közönséges cigánycsuk" név ennek a fajkomplexumnak a korábbi, tágabb értelmezésére utal. A magyarországi cigánycsuk a Saxicola rubicola fajhoz tartozik. Azonban a felhasználó a Saxicola torquatus-ra kérdezett rá, ezért annak leírása került megadásra, azzal a kitétellel, hogy a taxonómiai státusz változatos volt és a helyi faj a rubicola.

Kerti rozsdafarkú

Phoenicurus phoenicurus

Bár a méret hasonló, a kerti rozsdafarkú hímjének feje és háta hamuszürke, narancssárga melle van, de faroktollai rozsdabarnák és folyamatosan reszket. Nincs jellegzetes fehér nyakfoltja, és a fekete arcmaszkja is eltérő. A tojók is más, fakóbb tollazatúak.

Gyors tények

Rendszertan:: Saxicola torquatus fajkomplexum (a magyarországi populáció a Saxicola rubicola fajhoz tartozik)
Nevének eredete:: A 'cigánycsuk' elnevezés a madár jellegzetes csattogó, 'csik-csak' hívóhangjára és mozgására utal.
Territórium:: Erősen védelmezett territórium a költési időszakban.
Ökológiai szerep:: Fontos szerepet játszik a rovarpopulációk szabályozásában.
Taxonómiai státusz:: A Saxicola torquatus korábban egy szélesebb fajkomplexumot jelentett, melyet mára több különálló fajra osztottak fel. A 'közönséges cigánycsuk' gyakran utal az afrikai populációkra (Saxicola torquatus sensu stricto), míg az európai fajt európai cigánycsuknak (Saxicola rubicola) nevezik.

Érdekességek

A hímek feltűnő tollazatukkal és énekükkel hívják fel magukra a tojók figyelmét.
Nevét a jellegzetes, köveket egymáshoz ütő hangra emlékeztető riasztóhangjáról kapta.
A fajon belüli változékonyság miatt korábban számos alfaja létezett, de a genetikai vizsgálatok alapján ezeket ma már önálló fajokként tartják számon (pl. afrikai cigánycsuk, európai cigánycsuk, szibériai cigánycsuk).
Gyakran "repül a helyén" (kolibriszerűen lebeg) rövid ideig, miközben zsákmány után kémlel.

Tudományos besorolás

Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Nem: Saxicola
Faj: Saxicola torquatus