Erdei pacsirta

Bemutatás

Az Erdei pacsirta (Setophaga americana), más néven Északi parula, egy kis termetű, élénk színű énekesmadár, amely Észak-Amerika keleti részén költ, és a telet Közép-Amerikában és a Karib-térségben tölti. Jellegzetes éneke és színes tollazata miatt kedvelt madár a madármegfigyelők körében. Főként rovarokkal táplálkozik, és lombhullató, vegyes erdőkben, valamint folyóparti ligetekben él.

Méret és élettartam

Hossz

11-13 cm

Szárnyfesztáv

17-19 cm

Tömeg

6-10 g

Élettartam

Átlagosan 2-3 év, de akár 8 év is lehet.

Táplálkozás

Rovarevő (főként hernyók, bogarak, pókok), alkalmanként bogyók.

Testi jellemzők

Tollazat

A hímek élénk színűek, kékesszürke fejjel és háttal, sárga torokkal és mellkassal, melyen egy gesztenyebarna folt található. A szárnyakon két fehér szárnycsík látható. A has fehér, a testoldalakon sötét csíkozással. A tojók fakóbbak, kevésbé kontrasztosak, a gesztenyebarna folt hiányzik vagy alig látható, a sárga színek halványabbak.

Csőr alakja

Vékony, hegyes, fekete csőr, rovarok gyűjtögetésére alkalmas.

Szemszín

Sötétbarna.

Láb színe

Sötétszürke vagy fekete.

Megkülönböztető jegyek

A hímek jellegzetes gesztenyebarna mellfoltja és a sárga torok, valamint a kékesszürke fej és hát kombinációja. A tojók és fiatalok az arcukon lévő sárga foltról és a szárnycsíkokról azonosíthatók.

Fiatal egyed megjelenése

A fiatal madarak a tojókhoz hasonlóan fakóbbak, barnásabb árnyalatúak, kevésbé élénk sárga színekkel. A jellegzetes mintázatok, mint a mellfolt, még nem alakultak ki teljesen.

Évszakos változások

A hímek költési időszakban a legélénkebb színűek. Ősszel és télen a tollazatuk kissé fakóbbá válhat, de a főbb mintázatok megmaradnak. A tojók és fiatalok szezonális változásai kevésbé szembetűnőek.

Ivari kétalakúság

Jelentős. A hímek sokkal élénkebb színűek, kontrasztosabb mintázattal, különösen a költési időszakban. A tojók fakóbbak, a gesztenyebarna mellfolt hiányzik vagy csak nyomokban van jelen.

Hogyan azonosítsuk

1. 1

   Méret és forma

   Kicsi, karcsú énekesmadár, vékony csőrrel.

2. 2

   Hím tollazata

   Kékesszürke fej és hát, élénk sárga torok és mell, gesztenyebarna mellfolt, két fehér szárnycsík. Ez a legkönnyebben azonosítható jegy.

3. 3

   Tojó tollazata

   Fakóbb, sárgás-szürkés árnyalatú, halványabb sárga torokkal, a gesztenyebarna mellfolt hiányzik vagy alig látható. Az arcán gyakran sárgás folt van.

4. 4

   Ének

   Jellegzetes, zümmögő, emelkedő hangzású ének, mely a végén magasabb hanggal zárul. Hallás alapján is könnyen azonosítható.

5. 5

   Viselkedés

   Aktívan mozog a lombkoronában, gyakran függeszkedik fejjel lefelé, vagy rövid repülésekkel kapja el a rovarokat.

Élőhely és elterjedés

Biomok

Lombhullató erdők, vegyes erdők, folyóparti ligetek, mocsaras erdők, gyümölcsösök, parkok.

Földrajzi elterjedés

Költési területe Észak-Amerika keleti része, az Egyesült Államok délkeleti részétől egészen Kanada déli részéig. Telelőterülete Közép-Amerika (Mexikó, Belize, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Costa Rica, Panama) és a Karib-térség (Kuba, Bahamák, Nagy-Antillák).

Magassági előfordulás

Tengerszinttől körülbelül 1500 méterig.

Kedvelt környezetek

Magas, érett fák, különösen tölgyek, juharok és hikorifák. Kedveli a sűrű aljnövényzetet és a vízközeli területeket.

Viselkedés

Aktivitási idő

Nappali (diurnális).

Táplálkozási szokások

Főként a fák lombkoronájában, a levelek között keresi a rovarokat. Gyakran függeszkedik fejjel lefelé, vagy rövid, gyors repülésekkel kapja el a repülő rovarokat. Alkalmanként bogyókat is fogyaszt, különösen a téli hónapokban.

Társas viselkedés

Költési időszakban párokban él, erősen territoriális. Vonulás idején kisebb, laza csapatokban vagy más énekesmadarakkal vegyes csapatokban mozog.

Repülési minta

Gyors, hullámzó repülés, gyakran rövid, szaggatott mozdulatokkal a lombkoronában. Hosszabb távolságokon egyenesebb, céltudatosabb repülés jellemzi.

Vonulás

Hosszútávú vonuló. Tavasszal márciustól májusig vonul északra, ősszel augusztustól októberig délre. Éjszaka vonul, gyakran nagy távolságokat tesz meg megállás nélkül.

Területvédelem

A hímek erősen territoriálisak a költési időszakban, énekkel és agresszív viselkedéssel védik területüket a rivális hímektől.

Szaporodás

Költési időszak

Április végétől július elejéig.

Fészkelési szokások

A fészek egy kis, csésze alakú szerkezet, melyet a tojó épít fűszálakból, mohából, pókhálóból és növényi rostokból. Általában magas fák ágvillájában, 3-15 méter magasan helyezkedik el, gyakran zuzmóval álcázva.

Tojásszám

3-5 tojás.

Tojás leírása

3-5 tojás, fehéres vagy krémszínű alapon vörösesbarna vagy lila foltokkal, különösen a tompa végén sűrűbben.

Költési idő

11-13 nap, főként a tojó kotlik.

Kirepülési idő

10-12 nap a kikelés után.

Szülői gondoskodás

Mindkét szülő eteti a fiókákat, de a tojó nagyobb szerepet játszik a kotlásban és a fészeképítésben. A kirepülés után a fiókák még néhány napig a szülőkkel maradnak.

Hol találhatjuk

Terepi tippek

1. Hallgassa az énekét. Az Erdei pacsirta éneke jellegzetes és könnyen felismerhető. Gyakran a hangja alapján találjuk meg előbb, mint látjuk.
2. Nézzen fel a lombkoronába. Főként a fák felső részein, a levelek között keresi táplálékát. Használjon távcsövet.
3. Keresse a mozgást. Aktív, folyamatosan mozgó madár. Figyelje a levelek közötti apró mozgásokat.
4. Látogasson el a megfelelő időben. A költési időszakban (tavasz vége, nyár eleje) a legkönnyebb megfigyelni, amikor a hímek aktívan énekelnek.

Hasonló fajok

Gyors tények

Élőhely:

Lombhullató és vegyes erdők

Táplálék:

Rovarok, pókok, alkalmanként bogyók

Vonuló:

Igen, hosszú távú vonuló

Ének:

Zümmögő, emelkedő hangzású

Különleges jegy (hím):

Gesztenyebarna mellfolt

Érdekességek

• Az Erdei pacsirta az egyik legkisebb parula faj.
• A hímek éneke annyira jellegzetes, hogy gyakran 'zümmögő parulának' is nevezik.
• A fészkét gyakran zuzmóval álcázza, hogy beleolvadjon a környezetébe.
• A 'Setophaga' nemzetségnév jelentése 'molyevő', ami utal a fő táplálékára.

Tudományos besorolás

Ország

Animalia

Törzs

Chordata

Osztály

Aves

Rend

Passeriformes

Család

Parulidae

Nem

Setophaga

Faj

Setophaga americana

Erdei pacsirta felfedezése