Birdby LogoBirdby
Macskabagoly (Strix aluco)

Macskabagoly

Nemzetközi szinten a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) "nem fenyegetett" kategóriába sorolta.

Strix aluco

Madarat láttál? Azonosítsd azonnal a Birdby alkalmazással

Alkalmazás megnyitása

Bemutatás

A macskabagoly egy közepes méretű, robusztus testalkatú bagoly, jellegzetes kerek fejjel és sötét, nagy szemekkel. Éjszakai ragadozó, kiváló hallással és látással rendelkezik. Hazai és európai élőhelyén az egyik leggyakoribb bagolyfaj. Főként erdei, parkos környezetben él, gyakran emberi települések közelében is megtalálható. Jellemző hangja a "hoo-hoo-hoo-hoo" bagolyhuhogás, valamint a nőstény éles "kewick" kiáltása.

Méret és élettartam

Hossz
37-43 cm
Szárnyfesztáv
81-96 cm
Tömeg
Férfi: 320-550 g, Nőstény: 410-800 g
Élettartam
A vadonban ritkán haladja meg a 4 évet, de fogságban akár 20-25 évig is élhet.
Táplálkozás
Főként kisemlősök (egerek, pockok, patkányok), de madarak, nagyobb rovarok, kétéltűek és csúszómászók is szerepelnek az étrendjében. Városi környezetben gyakran vadászik galambokra és más kisebb madarakra.

Testi jellemzők

Tollazat
A macskabagoly tollazata változatos színű lehet, két fő morftípust különböztetünk meg: a szürkésbarnát és a rozsdásvörösesbarnát. Mindkettőn sötét, hosszanti csíkok és finom, hullámos harántcsíkok láthatók, amelyek kiváló rejtőzést biztosítanak a fák között. Az arcfoltok (fátyol) világosabbak, de nincsenek feltűnő tollfülei. A szárnyak lekerekítettek, a farok rövid.
Csőr alakja
Erős, lefelé hajló, horog alakú, sárgás-bézs színű csőr.
Szemszín
Sötétbarna vagy fekete. A nagy, sötét szemek jellegzetes macskabagoly-vonások.
Láb színe
Sárgás színű, tollas lábak, fekete karmokkal.
Megkülönböztető jegyek
Kerek fej tollfülek nélkül, nagy sötét szemek. A tollazat színe változhat szürkétől a vörösesbarnáig. A hátoldalon sötét hosszanti és hullámos harántcsíkok, a hasi oldalon sötét foltok és csíkok. Jellemző az ivari dichromatizmus hiánya, azaz nincsenek feltűnő színbeli különbségek a nemek között.
Fiatal egyed megjelenése
A fiókák bolyhos, világosabb szürke vagy barnás pihékkel borítottak. A felnőtt tollazatot az első év végére fejlesztik ki, de az ekkortájt látható tollazat gyakran még lazábbnak, puhábbnak tűnik.
Évszakos változások
A tollazat színe egész évben állandó, nincs jelentős szezonális változás.
Ivari kétalakúság
Nincs jelentős ivari dimorfizmus a tollazat színezetében. A nőstények átlagosan valamivel nagyobbak és súlyosabbak a hímeknél.

Hogyan azonosítsuk

  1. 1

    Méret és alak

    Közepes méretű, zömök bagoly, nagy, kerek fejjel és rövid farokkal. Nincsenek tollfülei.

  2. 2

    Szemek

    Nagy, sötétbarna vagy fekete szemek, melyek puha, fehér arcfoltokkal keretezettek. Ez a legfeltűnőbb azonosító jegye.

  3. 3

    Tollazat

    Két színtípus: hamuszürke-barna vagy rozsdás-vörösesbarna. Mindkettőn sötét csíkok és foltok láthatók, kiváló rejtőzést biztosítva a fakéreghez.

  4. 4

    Hang

    A hím jellegzetes huhogása ("hoo-hoo-hoo-hoooooo") és a nőstény éles "kewick" kiáltása. Ez a leggyakoribb módja az azonosításnak, mivel éjszaka nehéz meglátni.

  5. 5

    Viselkedés

    Napközben fák lombozatában vagy odújában rejtőzik, éjszaka vadászik. Gyakran ül egy ágon, és onnan figyel, majd csendes repüléssel támad a zsákmányra.

Élőhely és elterjedés

Biomok
Lombhullató és elegyes erdők, parkok, nagyobb kertek, temetők. Előnyben részesíti a sűrű aljnövényzettel és idős fákkal rendelkező területeket. Megtalálható városi környezetben is, ha elegendő fa és táplálékforrás áll rendelkezésre.
Földrajzi elterjedés
Európa nagy része, Északnyugat-Afrika és Ázsia mérsékelt övi részei. Elterjedési területe magában foglalja az Ibériai-félszigettől keletre, egészen Nyugat-Szibériáig terjedő régiókat, délen Észak-Afrikát, és keleten Kína egyes részeit. Magyarországon gyakori, elterjedt fészkelő.
Magassági előfordulás
Tengerszinttől körülbelül 2000 méter magasságig, de elsősorban alacsonyabb és közepes tengerszint feletti magasságokon található meg.
Kedvelt környezetek
Idős erdők, ahol megfelelő fészkelőhelyek (odúk) állnak rendelkezésre, valamint parkok, temetők és városi zöldfelületek. Fontos számára a közeli nyitott területek (rétek, mezők) a vadászathoz.

Viselkedés

Aktivitási idő
Főként éjszakai (nukturnális) állat, a legnagyobb aktivitást a félhomályban, napkelte és napnyugta körül mutatja. Napközben sűrű lombozatban, faodúban vagy más rejtekhelyen pihen, gyakran mozdulatlanul, egy fának simulva ül.
Táplálkozási szokások
Éjszakai ragadozó, főként alkonyatkor és hajnalban aktív, de a párzási időszakban és fiókaneveléskor nappal is vadászhat. Csendes és lassú repüléssel vadászik. Egy faágon ülve figyeli a zsákmányt, majd ráveti magát. Kiváló hallásával képes a sötétben is pontosan lokalizálni a zsákmányt, gyakran akár a hó alól is elkapja az apró rágcsálókat. A nagyobb zsákmányt széttépi, a kisebbeket egészben nyeli le, majd emészthetetlen részeit köpet formájában felöklendezi.
Társas viselkedés
Általában magányos, territóriális madár, kivéve a párzási időszakban, amikor párokban élnek. A párok gyakran életre szóló köteléket alkotnak és hosszú évekig ugyanazt a territóriumot foglalják el.
Repülési minta
Csendes, erőteljes, viszonylag egyenes vonalú, de kissé hullámzó repülés jellemzi, lassú szárnycsapásokkal váltogatva a siklást. A széles és lekerekített szárnyak kiváló manőverezést tesznek lehetővé a sűrű erdőben is.
Vonulás
Nem vonuló faj. Egész évben a fészkelőterületén marad, állandó madár.
Területvédelem
A macskabagoly erősen territóriális. A hímek territoriális huhogással jelölik ki és védik területüket más hímekkel szemben, különösen a költési időszakban. A területi nagyság a zsákmányállatok sűrűségétől függően változik.

Ének és hívás

Ének
A hím jellegzetes, messze hangzó, dallamos huhogása: "hoo-hoo-hoo-hoooooo". Ez a territóriális hang, melyet a párzási időszakban és a költés során gyakran hallat.
Hívás
A nőstény hívóhangja egy éles, elnyújtott, remegő "kewick" vagy "kévitt" kiáltás. A fiókák éles, reszelős, sürgető kolduló hangot hallatnak, különösen, ha éhesek. Vészhelyzetben kattogó hangot is adhatnak ki.
Mikor szól
Főként éjszaka, szürkületben és hajnalban hívogat, különösen a tenyészidőszakban (januártól nyár elejéig). Az év többi részében is hallható, de ritkábban és csendesebben.

Szaporodás

Költési időszak
Januártól márciusig kezdődik a párválasztás és a tojásrakás, Magyarországon február-április a fő időszak. Vannak korai és késői fészekaljak is, az időjárási viszonyoktól és a zsákmányállat-ellátottságtól függően. Ritkán másodköltés is előfordulhat bőséges táplálék esetén.
Fészkelési szokások
Főként faodúkban fészkel, de elfoglalhat elhagyott ragadozómadár-fészkeket, sziklaüregeket, épületek zugaiban lévő repedéseket, és mesterséges fészekodúkat (D-típusú odúk) is. Nem épít fészket, a tojásokat közvetlenül a faodú aljára, korhadékra rakja.
Tojásszám
Általában 2-4 tojás, de a rágcsálópopuláció nagyságától függően akár 1-7 tojás is lehet. Bőséges táplálék esetén általában nagyobb a fészekalja.
Tojás leírása
2-5, ritkán 1 vagy 7 kerekded, fehér színű tojás. A tojások mérete körülbelül 48x39 mm.
Költési idő
28-30 nap, főként a nőstény kotlik.
Kirepülési idő
A fiókák körülbelül 30-35 napos korukban hagyják el a fészket, de még nem tudnak teljesen repülni. Ekkor még "futrinkáknak" nevezik őket, a környező ágakon, fákon rejtőzve várják a szüleiket, akik még hetekig etetik őket, amíg teljesen önállóvá nem válnak (kb. 4-5 hónaposan).
Szülői gondoskodás
A nőstény kotlik és a fiókákat is ő eteti kezdetben, a hím hordja a zsákmányt. A fiókák kirepülése után mindkét szülő részt vesz az etetésben és a nevelésben, egészen addig, amíg a fiatalok önállóvá nem válnak.

Hol találhatjuk

Idős erdők

Különösen a cserjésekkel, sűrű aljnövényzettel és nagy, öreg fákkal rendelkező lombhullató és elegyes erdőkben. Keressünk odvas fákat, ahol potenciálisan fészkelhetnek vagy meghúzódhatnak napközben.

Parkok és kertek

Nagyobb parkokban, arborétumokban, temetőkben, ahol idős fák, bokrok és elegendő táplálék (rágcsálók, madarak) található. A városi macskabaglyok alkalmazkodtak az emberi közelséghez.

Mezőgazdasági területek peremek

Erdősávok, facsoportok és magányos fák a mezőgazdasági területek, rétek közelében, mivel a nyílt területeken vadásznak.

Terepi tippek

  1. Hallgassuk a hangjukat. A macskabagoly hangja az egyik legfeltűnőbb azonosító jel. Alkonyatkor és hajnalban, különösen a tenyészidőszakban, figyeljünk a hím huhogására és a nőstény éles kiáltására. Tanuljuk meg a hangjukat!
  2. Keresünk köpeteket. A fák alatt, ahol baglyok pihennek, gyakran találhatunk köpeteket. Ezek a felöklendezett, emészthetetlen zsákmányrészek (csontok, szőr, tollak) utalnak a bagoly jelenlétére. A macskabagoly köpete jellemzően sötétszürke vagy fekete, henger alakú, és 3-6 cm hosszú.
  3. Napközben keressünk rejtekhelyeket. A macskabagoly napközben gyakran egy fa lombozatában, egy vastag ágon a törzshöz simulva, vagy egy fa odújában pihen. Nagyon jól beleolvad a környezetébe, ezért hosszas, alapos keresés szükséges.
  4. Hajnalban vagy alkonyatkor. Amikor aktívak, nagyobb esély van meglátni őket, ahogy elindulnak vadászni, vagy visszatérnek a pihenőhelyükre.
  5. Türelmet és csendet. A baglyok rendkívül óvatosak. Legyünk türelmesek és csendesek a megfigyelés során, hogy ne zavarjuk meg őket.

Hasonló fajok

Uhu

Bubo bubo

Az uhu sokkal nagyobb termetű (60-75 cm), feltűnő tollfülei vannak, és narancssárga szemei. Jellemzően sziklás, hegyvidéki területeken él, hangja mélyebb, öblösebb "uhuuu".

Fülesbagoly

Asio otus

A fülesbagoly karcsúbb, kisebb (31-37 cm), hosszú tollfülei vannak (melyek nem mindig láthatók), és narancssárga vagy sárga szemei. Pihenőállásban gyakran megnyúlik, és sokkal vékonyabbnak tűnik. Fészkelőhelye általában elhagyott varjúfészek, és nagy telelőhelyeket alkot.

Kerecsensólyom (nappali ragadozó)

Falco cherrug

Bár nem bagoly, néha összetéveszthető a sötét sziluettje miatt. A kerecsensólyom nappali ragadozó, hegyes szárnyakkal és más repülési stílussal rendelkezik, és nincsenek sötét szemei vagy kerek arca.

Gyors tények

Éjszakai életmód:
Főként éjszaka vadászik, nappal pihen.
Territóriális:
Erős területvédő viselkedés jellemzi.
Nem vonuló:
Egész évben a fészkelőterületén marad.
Fő táplálék:
Kisemlősök.
Jellegzetes hang:
Hoo-hoo-hoo-hoooooo és kewick.

Érdekességek

  • A macskabagoly szemei mozdulatlanok a koponyájában, ezért képes fejét 270 fokban elfordítani, hogy körbenézzen.
  • A városi macskabaglyok sokkal többet vadásznak madarakra, mint erdei társaik, alkalmazkodva a rendelkezésre álló zsákmányhoz.
  • A macskabagoly tollazatának mintázata szinte láthatatlanná teszi őket egy fa törzsén, kiváló álcázásuk van.
  • A faj tudományos neve, a 'Strix aluco', a görög 'strix' (bagoly) és a latin 'aluco' (bagoly) szóból ered, ami emphasizes a faj bagoly jellegét.
  • A hím és a nőstény duettben is énekelhet, különösen a párzási időszakban, erősítve a köteléküket.

Tudományos besorolás

Ország
Állatok (Animalia)
Törzs
Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály
Madarak (Aves)
Rend
Bagolyalakúak (Strigiformes)
Család
Bagolyfélék (Strigidae)
Nem
Strix
Faj
Strix aluco

Macskabagoly felfedezése

Azonosíts madarakat bárhol

Ingyenes iOS-en, Androidon és weben. Foto- és hangazonosítás, teljes fajadatbázis és személyes listád.

Megnyitás az alkalmazásban