Fehérhátú réce

Nem fenyegetett (Least Concern), de helyi populációi csökkenhetnek az élőhelyvesztés és a szennyezés miatt.

Thalassornis leuconotus

Madarat láttál? Azonosítsd azonnal a Birdby alkalmazással

Bemutatás

A fehérhátú réce egy közepes méretű vízimadár, amely különlegesen alkalmazkodott a mélyvízi táplálkozáshoz. Főleg Afrikában honos, és jellegzetessége a feltűnő fehér folt a faroktövében, amely különösen repülés közben vagy a víz felszínén pihenve látható. Testalkata tömzsi, nyaka rövid, csőre viszonylag nagy. Főként vízinövényekkel és kisebb vízi gerinctelenekkel táplálkozik, melyeket a víz alá merülve gyűjt be. Jellemzően rejtett életmódot folytat, és veszély esetén inkább lemerül, mintsem elrepül. Két alfaját különböztetik meg.

Méret és élettartam

Hossz: 48-51 cm
Szárnyfesztáv: 60-70 cm
Tömeg: 620-800 g
Élettartam: Akár 10-12 év vadon
Táplálkozás: Elsősorban vízinövények (magvak, levelek, gyökerek, gumók), de kiegészíti apró vízi rovarlárvákkal és gerinctelenekkel. Különösen kedveli a tavirózsa és sásfélék részeit.

Testi jellemzők

Tollazat: A test tollazata sötétbarna, fekete mintázattal, apró, sárgásbarna pöttyökkel, amelyek "pikkelyes" megjelenést kölcsönöznek neki. A fej sötétbarna, az arc világosabb. A nyak oldalán egy vékony, fekete csík húzódik. A legfeltűnőbb jellegzetessége a faroktőnél lévő nagy, fehér folt, amely nevét is adja. A szárnyak egységesen sötétek, világosabb szárnytükör nélkül.
Csőr alakja: A csőr robusztus, széles tövű, kissé felfelé ívelő, szürke vagy kékes-szürke színű, a tetején fekete folttal vagy csíkkal. A csőr hegye sárgás-narancssárgás árnyalatú lehet.
Szemszín: Sötétbarna.
Láb színe: A lábak rövidek, szürkék vagy sötétzöldes-szürkék, feketés úszóhártyákkal, a test hátsó részén helyezkednek el, ami kiváló úszóvá teszi.
Megkülönböztető jegyek: A fehér faroktő folt, a pikkelyesnek tűnő tollazat, a viszonylag nagy, felfelé ívelő csőr, és a mélyre merülő táplálkozási szokás. Repülés közben a fehér farokfolt jól látható, de általában alacsonyan és gyorsan repül.
Fiatal egyed megjelenése: A fiatalok tollazata hasonló a felnőttekéhez, de általában halványabb, kevésbé kontrasztos, és a pikkelyes minta kevésbé hangsúlyos. A fehér farokfolt is jelen van.
Évszakos változások: A tollazat egész évben hasonló, nincsenek feltűnő szezonális változások.
Ivari kétalakúság: Nincs jelentős ivari dimorfizmus. A hímek és tojók tollazata hasonló, bár a hímek átlagosan kissé nagyobbak lehetnek.

Hogyan azonosítsuk

1
Fehér faroktő folt
Ez a legfontosabb azonosító jegye. Akkor is látható, ha a madár lebeg a vízen, és különösen repülés közben feltűnő.
2
Búvárkodási szokás
Rendkívül ügyesen merül, hosszú ideig a víz alatt marad. Gyakran csak a fejét dugja ki, vagy teljesen alámerül. Ez a viselkedés megkülönbözteti a legtöbb úszó récétől.
3
Tollazat
A sötétbarna, pikkelyes minta jellegzetes. Közelebbről megfigyelve a sárgásbarna pöttyök jól láthatók a sötét alapon.
4
Csőr alakja
A viszonylag nagy, robusztus, kissé felfelé ívelő, szürke csőr fekete folttal a tetején segít az azonosításban.
5
Lábak helyzete
A lábak a test hátsó részén helyezkednek el, ami kiváló úszóvá teszi, de a szárazföldön esetlenné. Ritkán jön ki a vízből.

Élőhely és elterjedés

Biomok: Édesvízi mocsarak, tavak, lassú folyók, árterek és lagúnák.
Földrajzi elterjedés: Afrika Szaharától délre eső részein, főként Kelet- és Dél-Afrikában, de elszórtan Nyugat- és Közép-Afrikában is előfordul. Elterjedési területe két fő alfajra oszlik: Thalassornis leuconotus leuconotus (Dél-Afrika) és Thalassornis leuconotus insularis (Madagaszkár).
Magassági előfordulás: Tengerszinttől egészen 2500 méteres tengerszint feletti magasságig megfigyelték, főként síkvidéki területeken.
Kedvelt környezetek: Dús növényzetű, mélyebb vizű álló- vagy lassan folyó vizek, ahol bőségesen található vízinövényzet a táplálkozáshoz és búvóhelyhez. Különösen kedveli az olyan területeket, ahol a víz tiszta és a meder iszap- vagy homokos, lehetővé téve a gyökerek és gumók felkutatását.

Viselkedés

Aktivitási idő: Nappal aktív, de alkonyatkor és hajnalban is táplálkozhat.
Táplálkozási szokások: Mélyre merülve táplálkozik, akár 30 másodpercig is a víz alatt marad. Jellegzetesen fejjel lefelé, vagy teljes testtel a víz alá merülve keresi a táplálékát. Lábai a test hátsó részén helyezkednek el, ami kiváló búvárrá teszi, de a szárazföldi mozgását nehézkessé teszi. Gyakran búvárkodik a tavirózsák és egyéb vízinövények gyökerei között.
Társas viselkedés: Általában párban vagy kis csoportokban, családi kötelékben él, de nagyobb gyülekezőhelyeken alkalmanként akár több tíz egyed is összegyűlhet. Főleg a költési időn kívül lehet látni nagyobb csoportokat. Veszély esetén szinkronban merülnek alá.
Repülési minta: Repülése gyors és alacsony, gyakran a vízfelszín közelében. Ritkán repül hosszú távokat, és inkább a víz alá merül veszély esetén. Repülés közben a szárnycsapások gyorsak és a fehér farokfolt jól látható.
Vonulás: Nem vándorló faj, helyhez kötött. Helyi mozgásokat végezhet a vízszint változásainak vagy a táplálékforrások elérhetőségének függvényében, esős évszakokban kiterjedtebb területekre is eljuthat.
Területvédelem: A költési időszakban a párok védelmezik a fészek körüli területet, de a táplálkozó területeken kevésbé territoriálisak.

Ének és hívás

Ének: A hímek és tojók hangja is jellegzetes, puha, mély, huhogó hangokat adnak ki. A hanghívások tompák, horkantásszerűek, vagy mély 'hoo-hoo-hoo' sorozatok.
Hívás: A leggyakoribb hívás egy tompa 'huu-huu' vagy 'grr-grr' sorozat, amelyet gyakran víz alá merülés előtt vagy után hallatnak. Veszély esetén rövidebb, rekedtesebb hangokat adnak ki.
Mikor szól: Főleg a szürkületi órákban és kora reggel hallhatóak, de napközben is hallatják hangjukat, különösen párok közötti kommunikáció során.

Szaporodás

Költési időszak: A költési időszak az esős évszakhoz és a vízi növényzet elérhetőségéhez igazodik, általában december és április között Dél-Afrikában, de egész évben előfordulhat a megfelelő körülmények között. Madagaszkáron szeptember és január között.
Fészkelési szokások: A fészek egy rejtett, úszó platform, amely vízinövényzetből készül, és a sekélyebb, sűrű növényzetű vizekben, gyakran sásos vagy nádas területeken rejtik el. A tojó építi a fészket, és maga takarja el azt.
Tojásszám: Általában 4-9 tojás, de előfordulhat 2-10 tojás is.
Tojás leírása: 2-10, de leggyakrabban 4-9 tojás. A tojások krémszínűek, fényesek, ovális alakúak. Méretük átlagosan 59 x 44 mm.
Költési idő: 28-32 nap, kizárólag a tojó kotlik.
Kirepülési idő: A fiókák fészekhagyók, és néhány órán belül képesek úszni és merülni. A szülők gondoskodnak róluk, és körülbelül 6-9 hetes korukra válnak önállóvá, ekkor már repülni is képesek.
Szülői gondoskodás: A tojó egyedül kotlik, de mindkét szülő gondozza a fiókákat. A fiókák követik a tojót a vízben, és a szülők merüléssel tanítják őket a táplálékszerzésre. Veszély esetén a tojó a hátán is hordozhatja a kicsiket.

Hol találhatjuk

Mélyvízű tavak és holtágak

Keressük azokat a tavakat, amelyek sekélyebb, sűrű növényzetű részekkel is rendelkeznek, de van bennük mélyebb, nyílt vízfelület is.

Dús vízinövényzetű mocsarak

Különösen kedvelik a tavirózsákkal, sásokkal és nádasokkal borított területeket, ahol el tudnak rejtőzni és táplálékot találnak.

Lassan folyó folyók és árterek

Az olyan folyószakaszok, ahol csendesebb öblök és holtágak találhatók, ideálisak számukra.

Terepi tippek

Csendes megfigyelés. Mivel félénk madarak, csendesen és türelmesen kell megfigyelni őket, lehetőleg távcsővel. Gyakran a dús növényzetben rejtőznek.
Figyeljünk a merülésre. Keressük a jellegzetes merülési mintázatot. Egy időre eltűnnek a felszínről, majd váratlan helyen bukkannak fel újra.
Kora reggel és alkonyatkor. Ebben az időszakban aktívabbak lehetnek, és könnyebben megfigyelhetők táplálkozás közben.
Keressük a fehér farokfoltot. Ez a legfeltűnőbb jellegzetességük. Amikor a vízen úsznak, a faroktőnél lévő fehér folt gyakran kilátszik, és repülés közben is egyértelműen látható.

Hasonló fajok

Rozsdásréce (Oxyura jamaicensis) - hasonló méretű és búvárkodó réce, de ez a faj Amerikából származik és Európában is elterjedt. A fehérhátú réce afrikai elterjedésű.

Oxyura jamaicensis

A rozsdásréce farka meredeken felfelé áll, és a hímek jellegzetes kék csőrrel és fehér arccal rendelkeznek. A fehérhátú réce farka laposabb, és a fehér folt a faroktövénél van. A rozsdásréce tollazata rozsdásbarna, míg a fehérhátú récé sötétbarna, pikkelyes mintázatú.

Búbosréce (Aythya fuligula)

Aythya fuligula

A búbosréce fekete színű, jellegzetes búbbal a fején, és világos, kékes-szürke csőrrel rendelkezik. A fehérhátú réce tollazata barna, nincs búbja, és csőre sötétebb. A búbosréce szárnytükre fehér, ami a fehérhátú récénél hiányzik.

Gyors tények

Tudományos név:: Thalassornis leuconotus
Család:: Récefélék (Anatidae)
Elterjedés:: Afrika Szaharától délre
Élőhely:: Dús növényzetű édesvízi tavak, mocsarak
Táplálkozás:: Vízinövények, kisebb gerinctelenek
Konzervációs státusz:: Nem fenyegetett (Least Concern)
Jellegzetesség:: Fehér folt a faroktőnél, mélyre merülő táplálkozás

Érdekességek

A fehérhátú récék rendkívül jól alkalmazkodtak a búvárkodáshoz, és akár 30-40 másodpercig is a víz alatt maradhatnak. Veszély esetén inkább merülnek, mintsem elrepülnek.
Fiókáikat gyakran a hátukon hordozzák, különösen fiatal korukban, védelmet nyújtva számukra a ragadozókkal szemben és segítve a mozgásban a vízben.
A Thalassornis név 'tengeri madarat' jelent, ami ironikus, mivel ez a faj szigorúan édesvízi élőhelyekhez kötődik. A leuconotus a 'fehér hátú' jelentéssel bír, utalva a jellegzetes farokfoltra.

Tudományos besorolás

Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Nem: Thalassornis
Faj: Thalassornis leuconotus