Gyászgalamb

Bemutatás

A gyászgalamb egy közepes méretű, karcsú galambfaj, amely Észak-Amerika egyik legelterjedtebb madara. Jellemző rá diszkrét színezete és jellegzetes, búgó hangja, amelyről a nevét is kapta. Fontos szerepet játszik ökoszisztémájában, elsősorban magokat fogyasztva. Kiválóan alkalmazkodik különböző környezetekhez, a városi területek parkjaitól a nyílt mezőgazdasági területekig. Észak-Amerikában gyakran vadászott faj, de stabil populációja miatt a védelmi státusza nem aggasztó.

Méret és élettartam

Hossz

22.5–34 cm

Szárnyfesztáv

37–45 cm

Tömeg

96–170 g

Élettartam

Átlagosan 1.5 év a vadonban, de akár 19 évig is élhet fogságban.

Táplálkozás

Elsősorban magvakkal táplálkozik (elsősorban fűfélék, gyomnövények, mezőgazdasági növények magjai), kisebb mértékben rovarokkal és csigákkal egészíti ki étrendjét. Gyakran gyűjtögeti a magokat a földön.

Testi jellemzők

Tollazat

A test felső része szürkésbarna, a szárnyakon fekete foltokkal. Az alsó rész világosabb, rózsaszínes-szürkés árnyalattal a mellkason, amely a has felé haladva fehéresbe hajlik. A farok hosszú, hegyes, fehér szélű tollakkal. A nyakon gyakran irizáló, zöldes-lilás folt látható.

Csőr alakja

Rövid, vékony, sötétszürke vagy fekete csőr.

Szemszín

Sötétbarna szem, kék, tolltalan szemgyűrűvel, amely időnként halványabb lehet.

Láb színe

Pirosas színű lábak és lábfejek.

Megkülönböztető jegyek

Karcsú testalkat, kis fej, hosszú, hegyes farok fehér szélekkel. A repülés során fütyülő hangot adó szárnyak, és a jellegzetes búgó ének segíti az azonosítását. Fekete foltok a szárnyakon, és egy kis fekete folt a szeme alatt.

Fiatal egyed megjelenése

A fiatal egyedek tollazata fakóbb és pikkelyesebb mint az ivarérett madaraké. A fekete szárnyfoltok kevésbé határozottak, és a tojókra jellemzőbb színezetet mutatnak.

Évszakos változások

A tollazaton nincsenek jelentős szezonális változások, bár a vedlés során a színek átmenetileg fakóbbak lehetnek. A színek intenzitása a napfény expozíciótól függően változhat.

Ivari kétalakúság

Enyhe ivari dimorfizmus. A hímek általában valamivel nagyobbak, és élénkebb rózsaszínes árnyalatúak a mellen, valamint a nyak irizáló foltja is intenzívebb. A tojók színe tompább, kevésbé rózsaszínes.

Hogyan azonosítsuk

1. 1

   Méret és Alak

   Közepes méretű, karcsú testalkat, kis fejjel és hosszú, hegyes farokkal, amely az ülő madáron is feltűnő.

2. 2

   Tollazat színe

   Fakó, szürkésbarna testfelület, rózsaszínes árnyalat a mellkason, fekete foltok a szárnyakon, és fehér külső faroktollak.

3. 3

   Hang

   A jellegzetes, melankolikus 'cooOOoo-woo-woo-wooo' ének, valamint a szárnyak fütyülő hangja repülés közben.

4. 4

   Viselkedés

   Gyakran látni őket a földön táplálkozni, csoportokban, vagy gyorsan, egyenesen repülni.

Élőhely és elterjedés

Biomok

Mezőgazdasági területek, rétek, prérik, nyitott erdők, külvárosok, városi parkok, kertek, bozótos területek és sivatagi oázisok.

Földrajzi elterjedés

Észak-Amerika nagy része, Nyugat-Indiák és Közép-Amerika déli része. Kanadától délre Mexikón keresztül egészen Panamákig megtalálható.

Magassági előfordulás

Tengerszinttől körülbelül 3000 méter magasságig.

Kedvelt környezetek

Főként nyílt, félig nyitott területeket kedvel, ahol magokat talál a talajon, és közelben van vízforrás. Fontos számára a fák vagy bokrok jelenléte a fészkeléshez és a menedékhez.

Viselkedés

Aktivitási idő

Nappali (diurnális) madár. Reggel és késő délután a legaktívabb a táplálékkeresésben.

Táplálkozási szokások

Főként a földön keresgél magvak után, amelyeket lenyelve a begyében tárol. Gyűjtögető madár, és gyakran iszik vizet. Gyakran látni őket madáretetőkön is. A fiókáikat 'begytejes' folyadékkal (crop milk) etetik.

Társas viselkedés

Társas madár, gyakran gyülekezik kisebb vagy nagyobb csapatokban, különösen télen és a táplálkozóhelyeken. Párokban fészkel, de a fészkelési időn kívül könnyen alkotnak csoportokat.

Repülési minta

Gyors, erőteljes és egyenes repülés, enyhén lefelé ívelő szárnycsapásokkal. Repülés közben a szárnyak jellegzetes fütyülő hangot adnak. Gyakran siklanak lekerekített, V-alakban tartott szárnyakkal.

Vonulás

Részben vonuló faj. Az északabbra élő populációk telen át délre vándorolnak, míg a délebbi területeken élők állandóak. A vonulás nagyrészt nappal történik.

Területvédelem

A fészkelési időszakban a hímek territóriálisak lehetnek, különösen a fészek körüli területet védelmezik. A fészkelő párok azonban viszonylag közel fészkelhetnek egymáshoz.

Szaporodás

Költési időszak

Februártól októberig tart, területtől függően. Egyes déli régiókban egész évben költhetnek.

Fészkelési szokások

Gallyakból, füvekből és levelekből épült, laza, gyenge szerkezetű fészket épít fákra, bokrokra, mesterséges szerkezetekre, vagy néha a földre. Mindkét szülő részt vesz az építésben.

Tojásszám

Maximum 2 tojás/fészekalj. Évente akár 5-6 fészekaljat is nevelhet, ami nagymértékben hozzájárul a faj sikerességéhez.

Tojás leírása

Általában 2 ovális, fehér tojást raknak.

Költési idő

14 nap.

Kirepülési idő

11-15 napig maradnak a fiókák a fészekben a kelés után.

Szülői gondoskodás

Mindkét szülő kotlik a tojásokon és gondoskodik a fiókákról, begytejjel táplálva őket. A hím nappal, a tojó éjszaka kotlik.

Hol találhatjuk

Terepi tippek

1. Figyelje a hívó hangját. A jellegzetes 'coo' hívás gyakran az első jele a jelenlétüknek, különösen kora reggel és alkonyatkor.
2. Keressen a földön. Mivel főleg magokkal táplálkoznak, gyakran látni őket a földön kapirgálni, különösen nyílt területeken, mezőgazdasági területeken vagy madáretetők alatt.
3. Nézze a szárnyakat repülés közben. A repülő gyászgalamb szárnyainak jellegzetes fütyülő hangja messziről felismerhető.
4. Használjon távcsövet. A finomabb részletek, például a kék szemgyűrű és a szárnyfoltok megfigyeléséhez, különösen, ha a hasonlító fajoktól akarja elkülöníteni.

Hasonló fajok

Gyors tények

Leggyakoribb madár:

Észak-Amerika egyik legelterjedtebb és leggyakoribb madárfaja.

Sebesség:

Képes akár 88 km/órás sebességgel repülni.

'Begytej':

A galambok, beleértve a gyászgalambokat is, egy speciális váladékkal, az úgynevezett 'begytejjel' táplálják fiókáikat, amely rendkívül tápláló.

Vadászat:

Észak-Amerikában a leggyakrabban vadászott madárfaj.

Érdekességek

• A gyászgalambok monogám párokat alkotnak egy szaporodási időszakra, de a párok gyakran változnak évről évre.
• Fészkeik hírhedten gyengéd szerkezetűek; egy erősebb szél könnyen tönkreteheti őket.
• A nevüket és a latin 'macroura' utótagot is a hosszú farkukról kapták.
• Sok kultúrában a galambokat a béke és a szeretet szimbólumaként tisztelik.

Tudományos besorolás

Ország

Állatok (Animalia)

Törzs

Gerinchúrosok (Chordata)

Osztály

Madarak (Aves)

Rend

Galambalakúak (Columbiformes)

Család

Galambfélék (Columbidae)

Nem

Zenaida

Faj

Zenaida macroura

Gyászgalamb felfedezése